Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-379

Anewizeigyülés 379. ülése 1925. lenül szükségesnek tartóm — és e tekintetben a minister urnák nyilatkoznia is kellett volna —-, hogy ne tartsunk fenn oly iskolákat, vagy pedig másokat építtessünk melléje, ahol az iskolatermekben 80—100—120 tanuló van össze­zsúfolva, mert ezek az iskolák pedagógiai fel­adatuknak nem képesek megfelelni. A minis­ter urnák nagyon jól kell tudnia, hogy elődei kiadtak egy rendeletet, mely megállapította, hogy egy iskolateremben 45—50 tanulónál töb­bet elhelyezni nem lehet, mert ha ennél többet helyeznek el, abban az esetben a tanítás sikerét fenyegeti veszedelem. Az a tanító, aki a koedu­káció elve alapján fiukat és leányokat .tanít egy osztályban, ahol — mint több helyen lát­tam, a messzebb lévő vármegyékben — 100—120 gyermek van együtt, már csak a fegyelmezés szempontjából is oly helyzetben van, hogy nem képes eredményt elérni. 120 fiu- és leánygyer­meket fegyelmezni, tanítani és ott eredményt elérni oly kívánság, hogy nincs az Istennek az a kiváló tanítója, akitől ezt nyugodt lelkiisme­rettel várni lehetne. Igenis, amit a színházak­nál, az Operaház budget-jénél, a központi igaz­gatás és az egyetemek budget-jénél meg lehet spórolni, azt meg kell spórolni és az ilyen köz­ségekben és nagyobb mezőgazdasági városok­ban iskolákat kell felállítani és meg kell álla­pitani, hogy 45—50 tanulónál többet nem lehet egy osztályban tanítani, amennyiben pedig a tanulók száma mégis magasabb, akkor uj isko­lákat kell építeni. Az igen t. minister urnák ilyen programmal kellene jönnie: fel kellene olvasnia a statisztikai adatokat, melyek szerint Magyarországon még annyi iskolára van szük­ség s meg kellene állapítania, hogy ezeket az iskolákat milyen sorrendben fogja felépíttetni. Ez eredmény volna, célkitűzés volna s ezt az ország népe és az ellenzéki oldal is a legna­gyobb köszönettel fogadná. A minister ur talán azért nem mond expo­zét, mert attól tart, hogy szemére lobbantanék azt az igéretét, melyet ezelőtt másfél esztendő­vel tett, amikor kijelentette, hogy a népiskolá­kat és polgári iskolákat át fogja alakítani s az ország mostani helj^zetéhez képest a gazdasági ismeretek tanítását fogja elrendelni. Ugy hi­szem oly iskolatípusra gondolt, melyet itt leg­utóbb kisgazda polgári-iskola néven emiitettek meg, amely név azonban nem fedezi azt a fo : galmat, melyet én definiálni szeretnék. Mi t. i. azt szeretnők, ha az igen t.^minister ur a 6 osz­tályú elemi népiskolákat és polgári iskolákat uj tanrenddel látná el és abban oly tárgyak tanítását venné fel. melyekből a kisgazda és földmivelő ifjúság uj ismereteket szerez. 'Erre vonatkozólag az igen t. minister ur tett is itt kijelentéseket és ezt meg-is Ígérte. Annakidején nézeteltérés támadt közöttünk abban a tekintet­ben, hogy ilyen iskolák Dániában miket taní­tanak s hogy ezek az iskolák Dániában közép­iskoláknak, felsőbb iskoláknak vagy főiskolák­nak niinősittetnek-e. Én akkor azt gondoltam, hogy a minister ur, aki oly nagyon vigyázott arra, hogy tökéletes definícióját adjuk annak, hogy mi az a mezőgazdasági középiskola vagy kigazdaiskola, vagy uj polgáriiskolai típus. ahol több oly tárgyat tanítanak, mely a mező­gazdasággal és a többtermeléssel foglalkozik. s aki oly remegő féltékenységgel jelentette ki akkor, hogy igenis, ezt az uj típust meg fogja csinálni és hogy e tekintetben uj ösvényt vág és uj utakat fog majd követni, meg is valósítja igére tét. íme azonban, eltelt másfél esztendő s az igen t. minister ur adós maradt ígérete be­váltásával, mert itt van a költségvetési javas­lata, de ezt egyáltalán nem látjuk, pedig vár­i február hó 19-én, csütörtökön. 139 tuk, hogy fog kijelentéseket tenni, hogy hány iskolát alakit át. Nagyon jó, hogy átalakította a középiskolákat és az úgynevezett reálgim­náziumokat valósította meg, mert a reálgimná­ziumoknak a középfokozatban épen az a fel­adatuk, hogy oly tantárgyakat, melyeket a klasszikus gimnáziumban nem tanítottak, ta­nítsanak, hogy igy a középiskolai oktatást közelebb hozzák az élethez és valósághoz. De ha az igen t. minister ur a középisko­láknál szükségesnek tartja, hogy az életet kö­zelebb hozza a középiskolai tanitás rendjéhez, tárgyához, akkor feltétlenül szükségesnek kel­lett volna tartania azt is, hogy a hat elemi osztályt végzett ifjúságot az úgynevezett föld­mivelő, falusi ifjúságot is ellássa uj ismere­tekkel és ezek részére is megvalósítsa azt az iskolatípust, melyet, annakidején megígért, de amelynek megvalósításával a minister ur — ugy látszik — adós maradt. Most még egyet szeretnék kérni az igen t. minister úrtól. Arra kérem, hogy a polgári iskolai típussal karöltve uj iskolatípust állít­son be, vagy alakítson át — a kifejezést szaba­don megválaszthatja •—, de azt az iskolatípust, amelyről ezelőtt másfél esztendővel beszélt, ahol a kisgazdaismereteket, többtermelést, föld­mivelést és a szükséges kémiai ismereteket tanítják, ne ejtse el, hanem foglalkozzék ennek megalkotásával, az illető ügyosztállyal tárgyal­tassa ezt a kérdést, mert ezt nemcsak én ma­gam feszegetem, hanem nagyon sokan fogják szóvátenni és az országban .rendkívül sokan várják, hogy az igen t. minister ur, akinek különben elég élénk kezdeményező intenciói vannak, e tekintetben valóban reálép az ideák megvalósításának terére. A minister ur tekintélyének növeléséhez nem tartozik az, hogy az igen t. minister ur mindenféle kisebb ellenzéki támadások miatt a törvényszékhez folyamodik, mert hiszen erre nincs is szüksége. (Barabás Samu: Hát szaba­don rágalmazhatják"?) Bekövetkezhet az az állapot, amely már be is következett, hogy akkor, amikor sorozatos tárgyalások vannak a törvényszéken, a Magyarság munkatársait egyre-másra felmentik és megállapítják, hogy nem becsületsértés az, ha közéleti férfiakról humoros megjegyzéseket tesznek. Aki szi­lárdan áll a maga helyén, aki hivatásának tu­datában van, az a kritikát kiállhatja még akkor is, ha időlegesen, napról-napra, óráról­órára, hétről-hétre kedvezőtlen világításba ke­rül; az igazságnak megvan az az ereje, hogy a végén mégis diadalmaskodik s a végén mégis ki fog derülni, hogy kinek van igaza. Én azt szeretném, ha a minister ur nem tör­vényszéki tárgyalásokkal foglalkoznék, hanem ezeknek az iskolatípusoknak bevezetésével... (Neuberger Ferenc: Ez nincs azzal összefüggés­ben!) De igen, összefüggésben van, ez is a kul­tusztárcához tartozik. En azt szeretném, ha a minister ur nem foglalná le magát oly dol­gokkal, amelyek kulturális tekintetben nem fizetődnek ki, hanem (Barabás Samu: Nem kell őt lefoglalni ezekkel a kérdésekkel!) mindent megtenne, hogy uj intézményeket váltson va­lóra. Szerettem volna látni, hogy — amit annak­idején annyira kifogásoltunk — Kovács Gyula ministeri tanácsos ur tulajdonképen melyik költségvetési rovatba van beállítva, mert an­nakidején, amikor kinevezése megtörtént, há­rom és fél hónapi támadás után következett be végre, hogy főigazgatói állásáról lemondott. Minthogy tudomásom van arról, hogy minis­teri tanácsosi fizetést huz annak ellenére, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom