Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-379

Anewizeigyülés 379. ülése 1925. lenül szükségesnek tartóm — és e tekintetben a minister urnák nyilatkoznia is kellett volna —-, hogy ne tartsunk fenn oly iskolákat, vagy pedig másokat építtessünk melléje, ahol az iskolatermekben 80—100—120 tanuló van összezsúfolva, mert ezek az iskolák pedagógiai feladatuknak nem képesek megfelelni. A minister urnák nagyon jól kell tudnia, hogy elődei kiadtak egy rendeletet, mely megállapította, hogy egy iskolateremben 45—50 tanulónál többet elhelyezni nem lehet, mert ha ennél többet helyeznek el, abban az esetben a tanítás sikerét fenyegeti veszedelem. Az a tanító, aki a koedukáció elve alapján fiukat és leányokat .tanít egy osztályban, ahol — mint több helyen láttam, a messzebb lévő vármegyékben — 100—120 gyermek van együtt, már csak a fegyelmezés szempontjából is oly helyzetben van, hogy nem képes eredményt elérni. 120 fiu- és leánygyermeket fegyelmezni, tanítani és ott eredményt elérni oly kívánság, hogy nincs az Istennek az a kiváló tanítója, akitől ezt nyugodt lelkiismerettel várni lehetne. Igenis, amit a színházaknál, az Operaház budget-jénél, a központi igazgatás és az egyetemek budget-jénél meg lehet spórolni, azt meg kell spórolni és az ilyen községekben és nagyobb mezőgazdasági városokban iskolákat kell felállítani és meg kell állapitani, hogy 45—50 tanulónál többet nem lehet egy osztályban tanítani, amennyiben pedig a tanulók száma mégis magasabb, akkor uj iskolákat kell építeni. Az igen t. minister urnák ilyen programmal kellene jönnie: fel kellene olvasnia a statisztikai adatokat, melyek szerint Magyarországon még annyi iskolára van szükség s meg kellene állapítania, hogy ezeket az iskolákat milyen sorrendben fogja felépíttetni. Ez eredmény volna, célkitűzés volna s ezt az ország népe és az ellenzéki oldal is a legnagyobb köszönettel fogadná. A minister ur talán azért nem mond expozét, mert attól tart, hogy szemére lobbantanék azt az igéretét, melyet ezelőtt másfél esztendővel tett, amikor kijelentette, hogy a népiskolákat és polgári iskolákat át fogja alakítani s az ország mostani helj^zetéhez képest a gazdasági ismeretek tanítását fogja elrendelni. Ugy hiszem oly iskolatípusra gondolt, melyet itt legutóbb kisgazda polgári-iskola néven emiitettek meg, amely név azonban nem fedezi azt a fo

: galmat, melyet én definiálni szeretnék. Mi t. i. azt szeretnők, ha az igen t.^minister ur a 6 osztályú elemi népiskolákat és polgári iskolákat uj tanrenddel látná el és abban oly tárgyak tanítását venné fel. melyekből a kisgazda és földmivelő ifjúság uj ismereteket szerez. 'Erre vonatkozólag az igen t. minister ur tett is itt kijelentéseket és ezt meg-is Ígérte. Annakidején nézeteltérés támadt közöttünk abban a tekintetben, hogy ilyen iskolák Dániában miket tanítanak s hogy ezek az iskolák Dániában középiskoláknak, felsőbb iskoláknak vagy főiskoláknak niinősittetnek-e. Én akkor azt gondoltam, hogy a minister ur, aki oly nagyon vigyázott arra, hogy tökéletes definícióját adjuk annak, hogy mi az a mezőgazdasági középiskola vagy kigazdaiskola, vagy uj polgáriiskolai típus. ahol több oly tárgyat tanítanak, mely a mezőgazdasággal és a többtermeléssel foglalkozik. s aki oly remegő féltékenységgel jelentette ki akkor, hogy igenis, ezt az uj típust meg fogja csinálni és hogy e tekintetben uj ösvényt vág és uj utakat fog majd követni, meg is valósítja igére tét. íme azonban, eltelt másfél esztendő s az igen t. minister ur adós maradt ígérete beváltásával, mert itt van a költségvetési javaslata, de ezt egyáltalán nem látjuk, pedig vári február hó 19-én, csütörtökön. 139 tuk, hogy fog kijelentéseket tenni, hogy hány iskolát alakit át. Nagyon jó, hogy átalakította a középiskolákat és az úgynevezett reálgimnáziumokat valósította meg, mert a reálgimnáziumoknak a középfokozatban épen az a feladatuk, hogy oly tantárgyakat, melyeket a klasszikus gimnáziumban nem tanítottak, tanítsanak, hogy igy a középiskolai oktatást közelebb hozzák az élethez és valósághoz. De ha az igen t. minister ur a középiskoláknál szükségesnek tartja, hogy az életet közelebb hozza a középiskolai tanitás rendjéhez, tárgyához, akkor feltétlenül szükségesnek kellett volna tartania azt is, hogy a hat elemi osztályt végzett ifjúságot az úgynevezett földmivelő, falusi ifjúságot is ellássa uj ismeretekkel és ezek részére is megvalósítsa azt az iskolatípust, melyet, annakidején megígért, de amelynek megvalósításával a minister ur — ugy látszik — adós maradt. Most még egyet szeretnék kérni az igen t. minister úrtól. Arra kérem, hogy a polgári iskolai típussal karöltve uj iskolatípust állítson be, vagy alakítson át — a kifejezést szabadon megválaszthatja •—, de azt az iskolatípust, amelyről ezelőtt másfél esztendővel beszélt, ahol a kisgazdaismereteket, többtermelést, földmivelést és a szükséges kémiai ismereteket tanítják, ne ejtse el, hanem foglalkozzék ennek megalkotásával, az illető ügyosztállyal tárgyaltassa ezt a kérdést, mert ezt nemcsak én magam feszegetem, hanem nagyon sokan fogják szóvátenni és az országban .rendkívül sokan várják, hogy az igen t. minister ur, akinek különben elég élénk kezdeményező intenciói vannak, e tekintetben valóban reálép az ideák megvalósításának terére. A minister ur tekintélyének növeléséhez nem tartozik az, hogy az igen t. minister ur mindenféle kisebb ellenzéki támadások miatt a törvényszékhez folyamodik, mert hiszen erre nincs is szüksége. (Barabás Samu: Hát szabadon rágalmazhatják"?) Bekövetkezhet az az állapot, amely már be is következett, hogy akkor, amikor sorozatos tárgyalások vannak a törvényszéken, a Magyarság munkatársait egyre-másra felmentik és megállapítják, hogy nem becsületsértés az, ha közéleti férfiakról humoros megjegyzéseket tesznek. Aki szilárdan áll a maga helyén, aki hivatásának tudatában van, az a kritikát kiállhatja még akkor is, ha időlegesen, napról-napra, órárólórára, hétről-hétre kedvezőtlen világításba kerül; az igazságnak megvan az az ereje, hogy a végén mégis diadalmaskodik s a végén mégis ki fog derülni, hogy kinek van igaza. Én azt szeretném, ha a minister ur nem törvényszéki tárgyalásokkal foglalkoznék, hanem ezeknek az iskolatípusoknak bevezetésével... (Neuberger Ferenc: Ez nincs azzal összefüggésben!) De igen, összefüggésben van, ez is a kultusztárcához tartozik. En azt szeretném, ha a minister ur nem foglalná le magát oly dolgokkal, amelyek kulturális tekintetben nem fizetődnek ki, hanem (Barabás Samu: Nem kell őt lefoglalni ezekkel a kérdésekkel!) mindent megtenne, hogy uj intézményeket váltson valóra. Szerettem volna látni, hogy — amit annakidején annyira kifogásoltunk — Kovács Gyula ministeri tanácsos ur tulajdonképen melyik költségvetési rovatba van beállítva, mert annakidején, amikor kinevezése megtörtént, három és fél hónapi támadás után következett be végre, hogy főigazgatói állásáról lemondott. Minthogy tudomásom van arról, hogy ministeri tanácsosi fizetést huz annak ellenére, hogy