Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-379

A nemzetgyűlés 379. ülése 1925. évi február hó 19-én, csütörtökön. 135 panaszolják, hogy azokban a kedvezményekben, amelyeket birtak, s amelyek a megelőző kormányok alatt már megvoltak az> ő részükre, mint pl. Budapesten, a villamosvasút kedvezményes élvezete, a mostani ministerium őket nem részesítette. Panaszkodnak a kántorok és tanítók, hogy a felekezeti iskoláknál anyagi ügyeik rendezésében nem kapnak kellő támogatást a kultuszministerium részéről. Panaszkodnak a kántorok arról, hogy igen nagy kántori munkát kivannak meg tőlük az egyházak, de amikor díjleveleiket megszerkesztik és a szerződéseket megkötik, akkor egyáltalán nem preeizirozzák kötelességeiket és fizetségüket, s amikor később a fizetség tekintetében valóra kellene váltani azt, amót Ígértek, ezzel a hitfelekezetek adósok maradnak. Ugyancsak panaszkodnak, hogy ott, ahol természetbeni ellátásra van szükség, azt sem kapják meg kellőképen és akörül is igen nagy zavarok vannak. A tanítóságnak régi panasza az, hogy bár a mildster ur ebben a tekintetben haladást mutat, mert a tanítók 10 százalékát beengedte a VII. fizetési osztályba, ez csak az;első fokozatban történik meg, de a VII. fizetési osztály mind a három fokozatát nem nyitotta meg a tanítóság számára. Ebben a tekintetben is óhajtanám, hogyha már a minister ur erre a helyes álláspontra helyezkedett, hogv a tanitókat beengedte a VIT. fizetési osztályba, akkor annak minden fokozatát nyissa meg az ő részükre, Általában az a kiindulási szempont kell hogy érvényesüljön, hogy a tanítók műveltségük és diplomájuk után ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint amilyen elbánásban részesülnek azok az állami tisztviselők, akik szintén hasonló iskolát végeztek és hasonló műveltségi színvonalon vannak. Nem lehet a tanítóságot azért, mert vidéken szétszórva nehéz és fontos feladatot látnak el, megfosztani attól, hogy ne élvezzék az előnyöket és különös gondoskodásban ne részesüljenek csak azért, mert a tanítónak szavát nem szabad felemelni, mert nincs módja és alkalma gyűléseken agitációs és politikai eszközökkel az igen t. minister úrral szemben fellépni. "Én a tanitóság érdekében egy határozati javaslatot leszek bátor benyújtani, amely a következőkép szól: „A magyar nemzetgyűlés utasítsa a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minister!, hogy az 1923 :^XXXV. te. 19. §-ában nyert felhatalmazás alapján ugy az állami, mint a nem állami iskolai,tanítók, tanítónők, óvónők illetményeinek gyorsabb folyósithatása céljából ezen illetmények utalványozási jogát sürgősen a királyi tanfelügyelőségekre ruházza át és a nénzügyministerrel egyetértőleg a tanfelüírvelői hivatalokat a pénzügyigazgatóságoktól való áttétel által megfelelő számvevőségi szervezettel lássa el". Felhozom azt a tényt, hogy például a háború előtt, de még az utóbbi hónapokban is akadtak tanítóit, akik illetményeiket nem kapják meg- rendesen. A háború előtt megtörtént — ebben az ügvben az elintézést magam is megsürgettem —. hogy egy. tanitó szeptemberben elfotdalta^ állását és illetményét csak a következő év június hónapjában^ kanta meg, amikor a tanítás ugvszólván befejeződött, tehát egész éven keresztül ez a tanító adósságból volt kénytelen magát fentartani. Általában a centralizációt nem lehet megérteni a fizetések kiutalása tekintetében. Nagyon ajánlom a minister urnák, hogy a tanfelügyelőket lássa el azzal a jogkörrel, hogy az illetményeket ők utalhassák ki, és ezáltal a tanítók sokkal hamarabb meg fogják illetményeiket kapni. (Barabás Samu: Ez már megvan!) Ha az igen t. minister ur mondja, akkor feltétlenül el fogom fogadni. (Petri Pál: Rendeletileg elhatároztatott!) Akkor ezt az indítványomat annál inkább fentartom, mert a minister ur vagy az államtitkár ur be fogja jelenteni, hogy ez már megtörtént rendeletileg. Azután van a magyar tanitóságnak egy másik sérelme ís. T. i. a tanfelügyelőségek most a vármegyék területei szerint működnek, szükséges volna tehát a tanfelügyelet pontossága szempontjából, ha az minél intenzivebb lenne és ha azt decentralizálnák, nagyon helyes volna és nagy pedagógiai eredményeket és szakismereteket lehetne elérni, nagyobb eredménnyel tudnának a népiskolák is működni akkor, ha a járási tanfelügyelőségek rendszerét honosítaná meg a t. minister ur. A járási tanfelügyelői állásokra nem lehetne más egyént alkalmazni, mint a leg'kiválóbb igazgatótanitókat, akik szakismeret és a szakoktatás terén elsőragu embereknek bizonyultak s aki*k ebben a hivatalukban beválnak és feladatuknak megfelelnek, azok sorából volnának kinevezendők a vármegyei tanfelügyelők. A tanfelügyelők eddig részben jogászokból, részben tanárokból és tanítókból neveztettek ki. Szomorúan kell azt tapasztalnom, hogy a kultuszministerium a tanitóságnak egészen jogos sérelmére nem közülök választotta az elsőrangú szakembereket, hanem olyan protekciós emberekből, akiket más státusba nem mernek kinevezni. Legutóbb is volt egy ilyen kinevezés a fogalmazói karban, amennyiben Május fogalmazó urat kinevezték a tanfelügyelői státusba. Nem törődnek azokkal az emberekkel, akik ezen a téren dolgoztak, akik ebben a státusban működtek és akiknek nagy sérelmük, ha egy ilyen idegen státüsbeli ember kinevezése elfoglal előlük egy helyet. Én arra figyelmeztetem a minister urat, hogyha ő valóban a pedagógiai szempontokat tartja szem előtt, akkor a tanfelügyelőket feltétlenül a tanítók közül nevezze ki ínég pedig azok közül, akik erre a legméltóbbak. Itten semmiféle politikai és más befolyásnak nem szabad érvényesülni, kizárólag az arravaloságnak és az érdemességnek. Erre nézve a következő indítványt terjesztem elő : ..Utasi'tsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minister!:, hogy a pénzügymin islerrel egyetértőleg az ország kultúrfölényének biztosítása szempontjából elsőrendű fontossággal bíró magyar népoktatásügy fejlesztése és szakszerűségének kiépítése céljából — megfelelően a magyar tanítói és óvónői kar egyetemessége kívánságainak ife — a járási tanfelügyelet és óvodai szakfelügyelet sürgős megvalósítása s ezzel kapcsolatban a kultuszminister urnák az indemnitási törvényjavaslat 11. §-ának folyó évi augusztus 2-án történt tárgyalása alkalmával tett bejelentéséhez képest a tanítók részére a VI., az óvónők részére pedig a VII. fizetési osztály megnyitására nézve a «ziikséges intézkedéseket kezdeményezze." Ugyancsak érintettem a kántorkérdést is pár mondattal. A kántorkérdés rendezésére nézve szintén bátor vagyok a következő indítványt benyújtani: „A magyar nemzetgyűlés utasitsa a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minimiert, hogy 1. az egyházi főhatóságokkal sürgősen felveendő tárgyalások eredményéhez képest