Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-379

À nemzetgyűlés 379. ülése 1925. évi február Jw 19-én, csütörtökön. 123 szerelnek fel. Mert miként a lélek túléli a vegetativ életet, ugy az a kultúra is, amelyet egy nemzet termelt, túléli az öt teremtő, őt alkotó, őt hordozó népet és nemzetet. (Ugy van!) A történelem tanulsága szerint nagy kultúrájú népeket nyom nélkül eltörölni a föld sziliéről nem lehet. (Ugy van!) Ha megtörténik is valami szerencsétlen véletlen következtében, hogy egy alacsonyabb kultúrájú népfaj diadalt arat a maga nyers erejével magasabb kultúrájú nép felett, ez a magasabb kultúrájú; nép, vagyis a legyőzött úrrá lesz a győzőn a maga kultúrájával. Hellas műveltsége nemcsak Athénben, hanem a győző Rómában is uralkodott s vele együtt a legyőzött világon, és a mi kultúránk alapja is a régi klasszikus kultúra. Ennek az igazságának vezérletével haladva a kultusztárca költségvetésének számadatai között, bizonyos megértéssel lehetünk azok iránt a tételek iránt, amelyeket a költségvetés elibénk tár. Ennek az ig*azságnak fényénél értjük meg a kultuszininister ur programját is, mert hiszen az előttünk fekvő költségvetés tulaj donképen nem más, mint a minister ur programja számokban kifejezve, amelyet egy költségvetési év keretében végre akar hajtani. Ha ebből a szempontból vizsgálom az előttünk fekvő költségvetést, látom azt a lelket, amely nagy tudással, jobb korok számára hivatott hozzáértéssel, egy szerencsés, nagy, gazdag nemzet kultúrájának kifejlesztéséhez méltó szervező erővel dolgozik azon, hogy a magyar nemzetnek évezredes kultúráját a mai nehéz, értékeket meg nem becsülő időben is fentartsa, a jelenlegi súlyos gazdasági és pénzügyi viszonyok mellett tovább fejlessze. Mielőtt belekezdenék az előttünk fekvő költségvetés tárgyalásába, követni akarom az előadók példáját, akik seregszemlét szoktak tartani az illetékes ministerek alkotásai felett. Én is fel fogom sorolni mindazt, amit a kultuszminister ur működése alatt a kultusztárca keretében a magyar kultúra javára kevés anyagi áldozattal, úgyszólván a semmiből a maga szervező erejéből hozott létre. (Halljuk! Halljuk!) Végrehajtotta elsősorban is a testnevelésről és a beiskolázásról szóló törvényt — hogy miképen, ezt majd a részleteknél fogom bővebben kifejteni —, megalkotta az 1922 : XIX. tc.-et a gyűjtemény egyetemről, az 1923: I. tc.-et a Tudományos Akadémia segélyezéséről, az 1924. évi VII. tc.-et a középiskolák reformjáról, az 1924. évi XI. tc.-et a középiskolai tanárképzés reformjáról és az 1924 : XXVIII. tc.-et a nem állami tanitószemélyzet nyugdíjáról. Ezek csak törvénycikkek; de azok az adminisztratív munkák, amelyeket a kultusztárca keretében végzett a minister ur, oly nagy tömeget alkotnak, hogy ezeket részletesen felsorolni szinte képtelen vagyok. így többek között rendezte a történelmi egyházak lelkészeinek kongruáját, családi pótlékát, rendezte a katholikiis párbérnek már akut kérdését, megszervezte az önálló hitoktatásnak biztositásával az intézetekben a hitoktatást, azonkivül végrehajtotta a menekült egyetemek elhelyezéséről szóló törvényt, megszervezte a Tudományos Társulatok és Intézetek Országos Szövetségét azok anyagi támogatásával, újjászervezte a képzőművészeti és iparművészeti főiskola szervezeti szabályzatát, hogy az a főiskola nivóját minél jobban elérhesse és feladatának minél jobban megfelelhessen; azonkivül átalakitotta a miskolci és kecskeméti művésztelepeket, az uj levéltárnak nemcsak épitkezését, hanem berendezését is teljesen befejezte, a tudományos kutatás számára visszaszerezte és megteremtette a római, a. bécsi, a berlini, a dorpati és a szófiai intézeteket, az iskolán kivüli oktatás reformja céljából ankétet tartott és már a törvényjavaslat is készen van, hogy ezt a nagy kérdést a magyar kultúra számára minél hamarabb megoldja. Ezek után általános képet óhajtok festeni a^ kultusztárca kiadásáról és a tárca kebelében lévő személyzetről. A kultusztárca kiadása, amint a számadatból méltóztatik látni, ha öszszehasonlitjuk az összköltségvetéssel, abban a harmadik helyet foglalja el, az Összkiadásnak 14-5%-át teszi. Nem tudom összehasonlitani az előttünk fekvő költségvetést az előző évi költségvetéssel, hanem inkább összehasonlítom a legutolsó reális költségvetéssel, az 1914/15. év kultuszköltségvetéssel és ennek is csak 40%-át veszem, ami tulajdonképen csonka Magyarországra megmaradt és azt találom, hogy az 1914/15. évi költségvetésnek 40%-át az előttünk fekvő költségvetésnek a kiadása 6 millió aranykoronával túlhaladja. Ennek a magyarázata az, hogy a kultusztárca a kormányzatnak épen az a része, amelynek hatáskörében a csonka Magyarországban lévő intézményeknek nem 40, nem 50, hanem 70, sőt egyik-másik ágánál 100%-a maradt, tehát természetes, hogy csonka Magyarország kultusztárcájának kiadása nemcsak 6, hanem több millió koronával kell hogy túlhaladja Nagy-Magyarország költségvetésének 40%-át. Ha a célok szerint hasonlitom össze az előttünk fekvő költségvetés kiadásait, akkor azt találom, hogy főiskolákra és egyetemekre a költségvetés kiadásából 19% esik, a békében 8-2% esett; középiskolákra 13%, a békében 8-6% esett; a polgári iskolákra 5%. a békében 5 5% esett; a szakiskolákra 3%, a békében 3*3% esett; elemi iskolákra — az állami elemi iskolák kiadásaihoz hozzávéve a nem állami iskolákra forditott kiadásokat — a kultusztárca összkiadásának 41%-a esik, ez a kiadás békében csak 39%-ot tett ki; a művészeti intézményekre 5% esik. Amint méltóztatnak látni, itt a többlet az egyetemeknél, a középiskoláknál és az elemi iskoláknál tűnik fel, — a polgári iskoláknál és a szakiskoláknál a kiadás ugyanazon a színvonalon maradt. Ha oszlopok szerint hasonlitom össze a kiadást, akkor a következő adatokat nyújthatom: Személyzeti kiadásra a költségvetés kiadásának 39%-a jut, nyugdíjra 11%, Itt megemlítem, hogy a kultusztárca kebelében levő nyugdíjasok száma 7560, vagyis a kultusztárca alkalmazottai létszámának 50-55%-a, tehát a nyugdíjasok 0-55%-kai többen vannak, mint a tényleges alkalmazottak. A történelmi egyházakhoz és más intézményekhez való hozzájárulás a kultusztárca kiadásának 30%-át teszi; a dologi kiadás 17, a beruházás csak 3%. Itt említem meg azt, amit Kállay Tibor képviselő ur is megemlített beszédében: kár, hogy a kultusztárcának nem jutott az az egész összeg, amely az újjáépítés tervében elő volt irányozva; 3-5 millió aranykoronával kevesebb tehát a kultusztárcára forditott összeg, mint amennyit az újjáépítés tervezett. Az alkalmazottakról a következő képét adhatom: A kultusztárca kebelében lévő alkalmazottak összlétszáma a mai költségvetés keretében 14.307. Az 1913. évi költségvetésben az összlétszám Nagy-Magyarországon 20.237 volt. Tehát csonka Magyarországra 5930-cal, vagyis 29"30%-kai esik kevesebb, mjig a tisztviselőknek