Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-379

120 A nemzetgyűlés 379. ülése 1925, államtitkár ur dicsekszik azzal, hogy sikerült ezt a forgalmat eléggé redukálnia. Most még- egyre akarom felhívni a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét. A felekezeti tani­tók, kántortanítók ebből a kevés jóból is ki vannak zárva. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ők nem fizetnek!) Tu­dom. Ha fizetnének, be volnának kapcsolva és nem kellene itt erről beszélnem. Én azt aka­rom, hogy fizessenek, azt akarom, hogy be­kapcsoltassanak (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: De ők nem akarják!), mert ha a közalkalmazottaknál a rendkívüli időkben megfelelően indokolt ennek a segélye­zésinek bevezetése, ugyanolyan indokolt ez azokkal a felekezeti tanítókkal szemben, akik illetmény dolgában nem állanak a közalkalma­zottak felett, sőt nagyon sokszor — panaszok vannak — alattuk vannak és bizonyos kedvez­ményektől, amelyeket emezek kapnak, elesnek. Egy nagyon szomorú példával fogom ezt illusztrálni. A közelmúltban Kerepesen egy kántortanító megbetegedett, vakbélgyulladást kapott, orvosi beavatkozást, operációt kellett volna rajta végrehajtani, amiért hétmillió pa­pirkoronát kértek tőle. A mai illetmények mel­lett szegény embernek nem áll olyan könnyen rendelkezésre a hét millió, tehát elhanyagolta a dolgot. Mikor azután nagy kínnal rászánta magát, hogy valahogyan előteremti a hét mil­liót, már késő volt a beavatkozás, elgennyese­dett a baj és az illető menthetetlen volt, el is pusztult. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Bármely kórházban megoperálták volna!) Ezek a jelenségek egészen természetesen az egész vonalon előfordulnak és épen azért, fel­fogásom szerint, nagyon kívánatos volna az egész betegsegélyezésnek rendezése. Nincs igaza Barla-Szabó képviselő urnák, akit ugyan nem hallottam beszélni, de sejtem, hogy miről beszélt, t, i. az orvosok minden rendszeres be­tegsegél yezés elől elzárkóznak abból a felfo­gásból kiindulva, hogy ebből az orvosoknak káruk van. (Bozsik Pál: Nem érdemli meg Barla-Szabó!) Talán inkább általában orvo­sokról beszélek ez esetben, mint Barla-Szabó­ról. Ez az orvosok felfogása. Semmiféle bizto­sítást nem akarunk intézményesen keresztül­vinni. Itt azonban ez az eset sem áll fenn. mert hiszen ezek a tisztviselők pénzbeli támogatást kapnak, hogy az orvost meg tudják fizetni és a gyógyszert meg tudják vásárolni. Ha ilyen alapon építjük ki a betegsegélyezés intézmé­nyét, ez kárt senkinek sem fog okozni, de a nemzetnek és főképen ennek a társadalmi ré­tegnek nagyon sok hasznot fog eredményezni. Ezért bátor vagyok egy határozati javaslatot itt beterjeszteni, amely a következőképp szól (olvassa): „Utasítsa a nemzetgyűlés a népjóléti és munkaügyi minister urat, hogv sürgősen ter­jesszen javaslatot a nemzetgyűlés elé a közal­kalmazottak betegsegélyző egyesületének törvé­nyes rendezésérői és azt terjessze ki a feleke­zeti tanítókra is." Elnök: A népjóléti és munkaügyi minister ur kíván szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter: T. Nemzetgyűlés! Nagy sajnálatomra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy teljesen egyet tudnék érteni igen t. képviselőtársam fejtegetéseivel és nevezetesen kívánságával. A tisztviselői betegápolási alap, vagy beteg-ellá­tás, mint tegnap voltam bátor említeni, néze­tem szerint állami formában csak addig tart­ható fenn. amíg a tisztviselők nincsenek rende ­évi február hó 19-én, csütörtökön. zett anyagi, fizetési viszonyok között. Igen t. képviselőtársamnak nincsen egész helyes in­formációja azon a ponton, amikor^ sürgeti, hogy az államkincstár nagyobb mértékben vé­tessék igénybe, mert hiszen bizonyos paritás­nak kell lenni — s ezt sürgeti — a munkaadó, tehát az állam és a munkavállaló, tehát a tisztviselők között a betegellátás költségeinek előteremtésében. Ez a paritás megvan, jóllehet csak 300.000 aranykorona van itt felvéve. Mél­tóztassék t. i. azt figyelembe venni, hogy mi­lyen differenciák vannak az állam mint mun­kaadó é& a magánmunkaadók között. Az ál­lam, mint munkaadó, tisztviselőjét mindenek­előtt biztosítja nyugdijáról. Ugyanezt nem teszi a magánmunkaadó. Másodszor az állam tiszt­viselőjét betegség esetén egy egész éven ke­resztül teljes fizetése élvezetében meghagyja. Más munkaadó ezt természetesen nem teszi, mert hiszen, ha a munkás megbetegszik, mun­kájából abban a pillanatban ki kell válnia és munkaadójával való közvetlen viszonya azon­nal megszakadt. Ha tehát csak ezt a két tételt méltóztatik figyelembe venni — az egyik az. hogy az állam saját háztartása óriási megter­helésével nyugdíjat biztosít a tisztviselőknek, a másik az, hogy betegség esetén egy teljes évig, esetleg tovább is meghagyja az illető tisztviselőt fizetése élvezetében —. akkor rög­tön méltóztatik látni, hogy ha ebben az eset­ben a munkavállaló, tehát a tisztviselő ].900.000 aranykoronát fizet, mint egyszázalékos hozzá­járnlást, az állam pedig 300.000 koronát, akkor tulajdonképen az állam fizet többet, mint 1.200.000 koronát. Ha pontos matematikát kí­vánnánk ebben az esetben igénybe venni, ebből azt hiszem az következnék, hogy az állam töb­bel járul hozzá, mint a tisztviselő. A kiterjesztés dolgában bátor voltam már tegnap nyilatkozni. Sajnos, most is ugyanaz az álláspontom. Nem tartom helyesnek, ho<rv a tisztviselői betegellátás rendszere nagyobb te­rületre építtessék ki. Mivel azonban honorálni szeretném azt a szempontot, amelyet az igen t. képviselőtársam szociális érzéke nyomatéko­san hangsúlyozott, neveztesen. hoarv. mondjuk. a katholikus, a felekezeti tanító, a vármegyei alkalmazottak stb. valamiképen hozzájuthassa­nak a megfelelő biztosításihoz meg kell monda­nom, hogy a nemzetgyűlés előtt fekvő mun­kásbiztositási javaslatban megvan a fakulta­tív lehetősége annak, hogy ezek bekapcsolódja­nak. Erre vonatkozóan azonban az illető egy­házi főhatóságoktól mér nem kaptam meg minden oldalról a megfelelő nyilatkozatokat. Azt látom már, hogy ugy a katholikus, mint a protestáns egyházak, lelkészeikre nézve, nem nézik jó szemmel, hogy bekacsoltassanak ilyen biztosítási szervezetbe. Attól félek, hogy ugyanez lesz a nézet az egyéb alkalmazottakra, tisztviselőké nézve is, bár e tekintetben — amint látom — még nem egységes a felfogás sem a katholikus, sem a protestáns egyházak főhatóságainál. Ha azonban épugy, mint az egészen kicsiny, önálló kisipari exiszteneiák részére, megteremtjük n lehetőséget, hogy ""be­kapcsolódjanak betegellátás, balesetbiztosítás. sőt aggkori stb. biztosítás tekintetében. az általános munkásbiztositóba, akkor azt hi­szem, legalább részben honoráltuk, vagy ho­norálni fogjuk azokat a gondolatokat, melye­ket t. képviselőtársam felvetett. Még eg*y pontra szeretnék kiterjeszkedni, nevezetesen arra, hogy hogyan történik most a tisztviselői betegellátás vitele. Tegnap mon­dottam, hogy az eg*yik erőskezű és az admi­nisztrációban egészen promt és jártas helyet­tes államtitkár urat állítottam ennek az ügy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom