Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. évi február hó 18-án, szerdán. 1Ö1 rövidítése egymaga talán nem lesz elegeiidő. Felhivom az igen t. igazságügyminister ur ügyelmét — részletekbe nem kívánok bocsátkozni — arra, bogy a földbirtokreform-törvény 22. és 49.. § haszonbérleti jogra vonatkozólag, szöges ellentétben áll az 15)21. évi 60.ÜUO. számú földmivelésügyi ministeri rendelettel, mert mig a törvény alapján 30 napos igénybevételi joga van az OFB-nak, amely meghoszszabbitható további 30 nappal, ezen rendelet alapján ez ad Graecas. Kalenaas elodázható. Nem szólok arról, hogy ezenfelül a vármegyei bizottságok is kerékkötőkként szoktak szerepelni, de konstatálnom kell, hogy mindez hozzájárult ahhoz, hogy magyar pénzintézeteink nem karolták fel a jelzáloghitel kérdését ugy, ahogy azt felkarolhatták volna. Meg akarták várni ezeknek az akadályoknak, ezeknek a falaknak leomlását és én ebben teljes mértékben az ő álláspontjukat nem honorálhatom. Nem honorálhatom pedig azért, mert közvetítő szervnek végeredményben nem az államnak kell lennie és bizonyos beteges vonásokat mutat már az, ha az államnak és a kormányzatnak kell arra vállalkoznia, hogy ilyen hitel megszerzését kieszközölje. Közvetítő szervnek azoknak a pénzintézeteknek és vállalatoknak kell lenniök, amelyek szolid megalapozottságuknál és évtizedes reputációjuknál fogva olyan finom szálakat szőttek a külfölddel, amelyek közvetítői annak a bizalomnak, amelyre egyedül építhető fel egy állam hitele. Épen azért akkor, amikor feltétlen és parancsoló szükségnek tartom, hogy mindazokat az akadályokat, amelyek a külföldi hitelezők biztonságának útjában állanak, elhárítsák, ugyaniakkor azt hiszem, a pénzintézeteknek is hazafias kötelességük a legeminensebb mértékben most segítségére sietni ennek a magyar társadalomnak, amelynek létéről vagy nemlétéről van szó. Ilyen körülmények között nem kívánok hosszabban kitérni arra, amit egyes oldalakról sokszor kiemelnek, hogy a nemzeti szempontok a szabad birtokforgalom útjában állanak. Ennek az érvnek leghatékonyabb ellenérvét Gaal Gaston t. barátom szolgáltatta a földmivelésügyi tárca vitája folyamán, aki a maga izzó hazafiasságától áthatja jelentette ki, hogy ő semmiféle veszedelmet nemzeti szempontból a szabad birtokforgalomban nem lát az esetben és olyan objektumoknál, ahol a birtokreform a maga teljes mértékében végrehajtatott és le van zárva. De kérdezem, mit kell tartania és mitől kell tartania ennek a magyar nemzetnek az idegen földvásárlóktól akkor, amikor Jókai „Uj földesur-"ának Anker schniidt-ja példát adott és azóta százan és ezren adtak példát arra, hogy ezt a magyar földet németté, vagy idegenné még senki sem tette, de ez a magyar föld az idegen szerzőket magyarrá tudta tenni, ide tudta kötni és meg tudta velük szerettetni a hazát. De kérdezem azt is, hogy vájjon akkor, amikor mi a birtokforgalmat felszabadítjuk, épen nem a magyar kezek munkáját könnyitjük-e meg, és épen ezáltal nem tesszük-e lehetővé r azt, hogy az a magyar földbirtok magyar kézen megmaradjon'? Mert ha lehetetlenné tesszük az invesztíciót, a gazdálkodást, a termelés fokozásai, ezzel mozdítjuk elő elsősorban, hogy magyar kézből kicsússzon a magyar föld. Most már röviden át ^kivánok térni magára a külföldi kölcsönre és annak megszerzésére. Itt előzetesen ki kell jelentenem, hogy őszinte sajnálattal láttam és azt hiszem, látja mindenki, hogy ezen a téren a különböző házai lásoknak legkülönbözőbb formáival találkoj zunk ugy az ingó, rövidlejáratú mezőgázdai sági hitel, mint a hosszúlejáratú jelzálogos i hitel terén. Erre vonatkozólag nagyon autenj tikus tanura bátorkodom felhívni figyelmüket, ! Mutschenbacher Emilre, az OMGE igazgatójára, aki kijelentette, hogy az eddigi rövidlejáratú hitelajánlatok mind elfogadhatatlanok voltak egyfelől a kamat magassága, másfelől azon egyéb kikötések folytán, amelyek nem mindig elsőrendű iparcikkeket kívántak az illető hiteltigénybevevők nyakába sózni. Ö hangsúlyozza, hogy 10 és 13%-ot, sőt 16 és 18%-ot követelnek, nem is számítva a törlesztést. Nem kívánok annak felsorolásába belemenni, hogy milyen előkelő helyekről történtek ajánlatok, s hogy milyen előkelő férfiak foglalkoznak ebben a pillanatban is ilyen hitel kieszközlésével. Azt tartom, hogyha már a kormány vállalkozott nehéz viszonyok között arra. hogy ezt a közvetítő szerepét becsületesen keresztülviszi, a magyar társadalomnak rá kell bizni a kőzvetités szerepét egyelőre a kormányra, illetve az arra illetékes pénzügyi tényezőkre, akiknek a kormánnyal egyetértésben kell a külföldi lépéseiket megtenni ök. Az igen t. ministerelnök ur Genfbe való eluta Z cl S H előtt egy kommünikét adott ki, amely igen helyesen hangsrílyozza, hogy nagy reménységeket ne tápláljanak az ő útjából, illetőleg kiemelte, hogy ezúttal semmiféle nagyobb kölcsönügyletet nem kivan lebonyolítani, és semmiféle ujabb nagy hiteltranzakciót nem kíván folytatni. Később azonban, amint az ilyenkor mindig történni szokott, a legkülönbözőbb forrásokból, sokszor az igen t. miniszterelnök ur szájába adva az általa meg nem tett nyilatkozatot, olyan hirek jelentek meg. minthogyha^ itt a ministerelnök ur a rendelkezésére álló és igénybe nem vett külföldi köícsön-bransokat kívánná igénybe venni, hogy ezektől vásároljon kibocsátandó zálogleveleket. Ezzel szemben megérkezésekor határozottan kijelentette, hogy — szóról szóra idézem — (olvassa: „arról van szó, hogy erre a célra, a hosszú lejáratú mezőgazdasági hitel céljára a kormánynak vannak más tőkéi és jövedelemforrásai, melyeket igénybe óhajtunk venni, igy a kényszerkölcsön." A magyar közvélemény természetszerűleg kíváncsian lesi azt a választ, amelyet a t. ministerelnök ur ebben a kérdésben ad. Kiváucsian lesi ezt mindenki, mert ez nem a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó egyik réteg dolga és baja csupán, hanem mindenkié, aki mezőgazdasággal foglalkozik. Itt azonban mégis azt szeretném kidomborítani, hogy elsősorban a kisembereken kell segíteni és a kisemberek mezőgazdasági hitelét kell lehetővé tenni. Ha végigtekintünk azokon, akik a birtokreform törvény alapján földhöz jutottak — nem kívánok számot adni —. az illetők igen jelentékeny százalékban uzsorakamat mellett tudnak csak gazdálkodni, mert bérelt lóval, béreit ekével, hitelbe vett vetőmaggal dolgoznak és a termény betakarítása is igen magas áron szolgáltatott fuvarozás mellett bonyolítható le. A kisemberek mellett nem szabad azonban megfelekezni azon közép- és nagyobb birtokosok hiteligényeiről sem, akik esetleg- a vagyonvaltságot természetben leróván, ezenfelül is kénytelenek voltak még birtokot átadni s ennek ellenértékét nem kapták meg, ellenben a továbbvalő gazdálkodás lehetősége elvonatik tőlük, miután befektetésre tőkéjük nincs. így