Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-378
A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. évi február hó 18-án, szerdán. 97 ffét, mert akkor a közszolgálati alkalmazottaknak ez a nagy i organizmusa biztos alapzaton nyugodott, mert ezt az alapzatot a XI., X. és IX. fizetési osztályba tartozók tömegei alkották, s minél feljebb emelkedett a piramis, a magasabb fizetési osztályokban annál kevesebb volt a tisztviselők száma és a piramis tetején a ministerelnök állott egyedül. Most viszont tényként kell megállapítanunk, és eléggé el nem i telhetőleg kell megállapítanunk azt. hogy a Károlyi-kormányzat ezt a piramist egy egyszerű intézkedéssel megfordította, ahelyett, hogy a fizetéseket emelte volna és ma már majdnem az a helyzet, hogy az alsóbb kategóriák foglalták el azt a helyet, ahol régebben a ministerelnök állott, s a széles talapzatot a felső fizetési osztályokba tartozók alkotják. A-ki ezt a kérdést objektiven, tárgyilagosan és igazságosain itéli meg, annak meg kell állapítania, hogy itt van a betegség szülőoka. Ezeket le kell épiteni. a régi státust, a jogos igények fentartásával és a szerzett jogok tiszteletben tartásával- vissza kell állítani olyan mértékben, mint a háború előtt volt. s vissza kell állítani a szolgálati pragmatikát is. Nagyon jól tudom, hogy ez fájdalmas; nasryoin jól tudom, hogy a ministerelnök ur adandó válaszában azt fogja mondani, hogy a szerzett jogokat respektálja, de az állani nehéz pénzügyi helyzete, stb.. stb. Méltóztassanak megreníredni, hogy ennek a kérdésnek indokolásánál ia'en röviden rámutassak egy szempontra és a megoldási lehetőségre módot nyújtsak, ha talán ez kissé visszatetsző is. Amikor a ministerelnök ur Genfben a népszövetségi tanácshoz ment és kieszközölt egy általunk még méreteiben nem ismert segítséget, az; is egyik oka a nyugtalanságnak, hogy a segitség mértékével még ma sincsenek tisztában a közszolgálati alkalmazottak, akkor, azt hiszem, a ministerelnök ur és a kormányzat nem azért akart segíteni az aktiv alkalmazottakon, mert azok aktiv állami alkalmazottak, hanem azért, inert azoknak a fizetése a lehetetlen gazdasági viszonyok mellett a megélhetéshez legszükségesebb elsőrendű életszükségletek kielégítésére sem elegendő. Ezért kérem a _ kormányzatot, lioffy keressen fedezetet, találjon megoldási módot arra, hogy a nyugdíjasok, özvegyek és árvák érdemes és reászorult kategóriája is a a közeljövőben lehetőleg egyidejűleg segítségben részesüljön. Nem tudom megérteni azt, bár a szerzett jogokat mindig tiszteletben tartottam ós tartom, vájjon miért nem lehet a helyesen felállított takarékossági bizottságnak a nyugdíjasok revíziójával foglalkoznia! Kérem' ezt a bizottságot, jöjjön a kormányzat elé egy javaslattal azok ril, HZ állami nyugdíjasokra vonatkozólag, akik igen jó módban élnek, akik nagy vagyonnal rendelkeznek. Igen nagy számmal vannak ilyenek, hogy ezeket a nyugdíjasokat valahogy bírják rá, hogy akiknek van annyi jövedelmük más utón, hogy a maguk és családjuk exisztenciáját biztosithatják, legalább erre az átmeneti időre mondjanak le nyugdíjukról; az így kapott összeg azután kizárólagosan a többi nyugdíjasok illetményeinek fedezésére fordítassák. Kellemetlen ezt a nemzetgyűlés elé hozni. Ismétlem, én a szerzett jogokat tiszteletben óhajtom tartani. Hiszen az 1912 : LXV. te, majd az 1924 : IV. te. a szerzett jogokat biztosítja a a nyugdíjasoknak is. Most tehát két eset lehetséges. A kormányzat vagy mindkét esetben respektálja ezeket a szerzett jogokat, vagy pedig arra a szerintem helyes megoldási módra jut, ha a virement-t alkalmazni nem tudja az aktiv közszolgálati alkalmazottak érdekében, hogy legalább ezek a tehetős nyugdíjasok, akiknek a száma oly nagy, illetményeikről átmenetileg a szanálási időtartamra mondjanak le. Kétségtelen, hogy ez a kérdés egyike a legnehezebben megoldható kérdéseknek. Kétségtelen, hogy az állami gépezet, az állami budget, nem birja azt el, hogy olyan hatalmas nagy tömeget, mint a közszolgálati alkalmazottak tömege, bevételeiből egy kulturemberhez méltó és megélhetését élete fogytáig biztosító ellátásban részesithessen, mint azt a, békében tette. Mert ma mi a helyzet? Mig békében egy aktív! tisztviselőre egy nyugdíjas tisztviselő esett, ma, azt hiszem, kevesebbet mondok, mint többet, ha azt mondom, hogy egy aktív tisztviselőre több! esik. Azt viszont az állami alkalmazottak munkateljesítménye nem biztosithatja, hogy egy aktív állami alkalmazott olyan hasznot hajtson az államnak, hogy a maga és családja eltartásán kívül még más családot tudjon eltartani munkájának eredményéből. Kérem az igen 1 kormányt, méltóztassék ezt a kérdést igazságosan, méltányosan és a tőle telhető legmeszszebbmenő odaadással megoldani. Ne méltóztassék a tisztviselői kategóriának csak egyetlenegy részét segíteni, hanem méltóztassék a nyugdíjasok kérdését ugy kezelni, mint a tisztviselői kérdés nagy komplexumához tartozó egy külön részletet. Nagyon kérem a ministerelnök urat, méltóztassék nyilatkozni aziránt, hogy a kormány megtalálja-e a módját, illetőleg keresi-e a módját annak, hogy mint az aktiv alkalmazottakon, a közeljövőben a nyugdíjas alkalmazottakon is segítve legyen? Hiszem, hogy a kormányzathoz az aktív alkalmazol tak épen olyan közel állanak, mint a hosszú évtizedeken át jogokat és nagy érdemeket szerzett nyugdíjas alkalmazottak. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés Î Kérem a nemzetgyűlés hozzájárurulását ahhoz, hogy a t. képviselő ur által előterjesztett interpellációra a magam részéről adjam meg a választ, de szintén abban a keretben, amelyet kitűztem akkor, amikor kértem a t. Nemzetgyűlést, hogy a Beck Lajos-féle interpelláció után adhassam meg válaszomat. Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Homonnay Tivadar képviselő ur 2. számú interpellációja. Kérem a jegyző urat, lioirv az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Forgács Miklós jegyző (olvassa): „Interpelláció a m. kii*, kereskedelemügyi minister úrhoz. Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a m. kir. posta-, távírda- és távbeszélőhivataloknál legutóbb a létszámcsökkentési törvény hatása alatt többszáz nagyobb, és pedig 4—9 évi szolgálati idővel bíró díj n okot bocsátottak el egyhavi, illetve legutóbb háromhavi felmondás mellett 1 ? Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur ezeknek a díjnokoknak elbocsátását a méltányosság szempontjából felülvizsgálni és azok részére, akiket nem lehet visszavenni, az 1923. évi XXXV. tc.-ben biztosított végkielégítést az ott megszabott összegben megállapittatni és kifizettetni?" Elnök: Homonnay Tivadar képviselő urat illeti a sző, _4*
