Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
64 A nemzetgyűlés 369. ülése 1925, évi február hó 3-án, kedden. tói mentesen, komoly, higgadt mérlegelés alapján, mindenki a maga körében megneszelve, meggondolva és megfontolva a dolgot, községenként, járásonként vagy vármegyénként elektorok útján, a failn legkülönb emberei útján ilyen közvetett, de titkos és általános szavazással választassék meg a magyar képviselő. Meg vagyok győződve arról, hogy ha önök mérlegelik ezt a leivetett gondolatot, ha ezen nem pártpolitikai szempontból, hanem mint magyar emberek gondolkoznak és keresik a védelmet a jövendő veszedelmeskel szemben, ebben a gondolatban találhatják meg leginkább ezt a védelmet, mert — megmondom nyíltan — nagyon félnék attól, hogy minden biztosíték néjkül, durván és nyersen odadobott általános, titkos, demagógjeliegü ' választójogot talán egy másik radikálisabb szinezetü kormány csináljon meg ebben a nemzetben, mert ez a választójog azután talán sir ját áshatja meg a nemzetnek. Azt szeretném, hogy ezt a titkosságot igy jól kipróbálva, biztos nemzeti rostán áteresztve minden egyes tagját a jövendő törvényhozásnak, ilye IL módon valósuljon meg épen a konservativ — konzervatív alatt a történelmi múlt hagyományaihoz hű gondolkozást értve — gondolkodás érdekében az. általános választójog. Még egy kérdésről szeretnék beszélni. Ez az a kérdés, amelyről igazán a legkevésbé sziveden beszélek, de épen a t. egységespárti felszólalók kényszeritettek rá azzal, hogy most már napokon keresztül folyton ezt a kérdést magyai áztak. Ez a zsidókérdés, vagy amint sokkal helyesebben mondhatnám, a kereszténykérdés, mert tulajdonképen kereszténykérdés van ebben az országban. (Zaj.) Végtelenül csodálom azt a telj erén esztelen taktikát, amelyet a zsidóság a saját problémája körül folytat, amikor le akarja tagadni a maga létezését és a zsidókérdést egyszerűen mint felekezeti problémát állítja be és egyszerűen vallási türelmetlenségnek minősit minden keresztény megmozdulást. Nem akarok ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni. Ez a taktika már nyilvánvalóan megbukott. Ezzel a taktikával lehetett akkor dolgozni, amikor a háborút megelőző időben kizárólagos zsidó sajtó és zsidó szellemi monopólium volt ebben az országban, amikor le leheteti dorongolni és el lehetett némiteni minden ellenvéleményt és amikor a belső jobbtudás ellenére a keresztény társadalom is kénytelen volt a farkasokkal együtt üvölteni és a zsidókérdés létezését letagadni. Ma hiába tagadnák te mi keresztények a zsidókérdést, mort a zsidóság megcsinálta a keresztény kérdést. A zsidóság a maga faji ösztönösségénéi, faji szolidaritásánál és kíméletlen uralmánál fogva megcsinálta azt, hogy nan-nap mellett — méltóztassék: lapjait elolvasni — nines olyan lap és nincs olyan sor, ahol valamilyen tendenciózus zsidó faji érdek szolgálatába" ne állitanátk összes hatalmi eszközeiket. Nincsen olyan nap, hogy valamelyik keresztény vezetőemberről le ne húznák a keresztvizet csak azért mert keresztény és nem zsidó. IIa megnézzük a magyarországi sajtót, azt látjuk, hogy a közleményeknek kétharmadrésze e körül a kérdés körül forog, amelynek létezését a zsidóság egyáltalán szeretné letagadni. (Lendvai István: Lásd a numerus clausus kérdését.) Ez a mimikri természet megbukott, nagyon alaposan megbukott. Megbuko+t akkor is, amikor azt nézzük, hogy az elszakitott részeken élő zsidóság, amely annak idején épugy tagadta a zsidó probléima létezését, mint ahlogy tagadják még ma is az itt rekedt zsidók, hogy az elszakadt részeiken élő zsidóság hogy viseli magát. Kénytelen vagyok itt két nagy súllyal biró nyilatkozatot felolvasni. Az egyik nyilatkozat az erdélyi magyar párt gyűlése után tétetett az erdélyi zsidóság részéről, ahol Fischer József, az »Uj Kelet« című napilapban a zsidó nemzeti szövetségnek lapjában mint a szövetség elnöke, a brassói magyar gyűlésről többek közt a következőket mondja (olvassa): »Mindaz, amit a magyar párt brassói r nagygyűlésén a zsidókérdésről Barabás Béla és mások, akik e kérdéshez hozzászólottak, elmondottak, a nacionalista zsidóság éles kritikáját és tiltakozását kell hogy maga után vonja. — Barabás t. i. a magyarsággal azonosította a zsidóságot. — Az ntolsó öt- esztendő megváltoztatta a világ képét és keresztülgázolt az asszimilációs politika mentalitásán is. Az itt élő zsidóság megcáfolhatatlan tényekkel demonstrálja ezt, és visszatér a maga népiségéhez. Nem^ vallja magát sem magvar, sem oláh nemzetiségűnek, hanem csakis zsidónak. (Kiss Menyhért : Ez a tiszta becsületes beszéd!) Majd folytatólag ezt mondja Fischer: »Olyan elenyészően csekély az úgynevezett magyar zsidók száma, hogy azok sorompóba állításával a magyarságért küzdők frontja számottevő erőt aligha nyer. Itt az idejp.^hogy nyomatékosan figyelmeztessem az itt élő magyarság — az erdélyi magyarság — vezetőit arra, hogy a zsidóság saját maga akar sorsának ura lenni, egyedül akarja és fogja az állam tör vénveinek keretében jogait megvédeni, és ha a testvéri jobbot, amelyet a magyarság küzdelmében serritségül nynit, szívesen fogadja is. és testvéri szolidaritással viszonozni is hajlandó ezt a kézszorítást, amely védelmet igér, de egyúttal néni törekvéseinek megfojtását is jelenti, lefejti az izanoipodó zs^dénéoi öntudat testéről és ezzel a testvéri jobbal szemben, ha kell. minden erőnkből védekezni is tudunk. A brassói magyar nagygyűlés határozatainak szelteroe pedig ne kisértsen többé«. Az erdélyi zsidóság hivatott képviselője, az erdélyi zsid^szövetség elnöke, ezt mondja azoknak az; erdélyi liberális magvaroknak, akik még mindig nem vették észre, hogy a zsidóság krlönálló faj, vagy nemzetiség-e ! ÍZsirkay Tános : Tiltakoznak a Tankovicsok szelleme ellen! — Tankovirs János: Mit akar! Kikérem magamnak ! — Kiss Menyhért : Fischer elnök tiltakozik ! — Lendvai István : A fajtája ellen való vétek a numerus clansus ellen beszélni ! — (riïbicza Ferenc : Maguk nem tesznek mást, mint heccelik a nénet ! —• Kiss Menv^éH : Ez nem heecelés, ez a nép védelme! — Zaj balról. — ÎTUIÎICZ" Ferenc : A képviselő ur pedig alkalmazkodik ! Ho] ebben, hol abban a táborban van ! — Kfss Menyhért : $n mindig keresztény voltam és az is maradok !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak a közbeszólásoktól, már több izben figyelmeztettem. Eckhardt Tibor : Ha talán azt méltóztatnak hinni, hogy az erdélyi zsidóságnak ez a nyilatkozata egy izolált, egyedülálló jelenség és másutt más a helyzet, méltóztassanak megengedni, hogy Weingarten Sámuelnek, a munkácsi zsidóság vezéralakjának idevonatkozó nyilatkozatát ugyancsak felolvassam. Ezt mondja a ruténföldi zsidóság vezére (olvassa) :
