Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február "hó 3-án, kedden. 61 n-ak esküdt ellensége vagyok, mert ismerem annak hatásait. Annak idején szolgáltam magam a belügyminis tér iumb an is. Szolgáltam különböző vármegyéknél is és látom mennyivel különb a vármegyei szellem a ministeriumi gondolkodásnál. A legrosszabb vármegyei adminisztráció nem lehet olyan rossz, mint a belügyministeriumi adminisztráció. (Ügy van ! U.QJJ van! balfelől.) A belügyministeri adminisztráció állandóan és következetesen a bürokratizmusnak, az ügyek mögött álló emberek észre nem vevésének rendszeréből áll ; a belügyministeriumban nem ügyeket és embereket kezelnek, hanem aktákat és általában minden centralizmus abban beteg, hogy nem az életet intézi, hanem a hivatalnok arra törekszik, hogy neki többet azzal az üggyel baja ne legyen és öt azért felelősségre vonni ne lehessen. A felelőtlen aktasibolás az élet és az ügyszeretet teljes hiánya és egy bürokratikus — azt lehet mondani — bizantinizmus az, amely a ministeriumok túlnyomó többségében uralkodik. Szeretném tisztázni azokat a fogalmakat, amelyek konzervativizmus és demokrácia név alatt a magyar közéletben olyan sok meg nem értést és fogalomzavart idéznek elő. És szeretnék arra rámutatni, hogy a konzervativ jelszó sokszor csak reakciót és a nagy vagyonok uralmát jelenti, épugy, mint ahogy a demokrácia nem egyszer csak csatornauralmat és vázson y izmust jelent. Az én felfogásom szerint az egyedüli helyes terminológia ezen a téren, ha a történelmi mnlt hagyományain felépülő népies nemzeti politika elvi álláspontjára helyezkedünk. (Úgy van ! Úgy van !) Ha pedig a történelmi magyar múlt alapjaira helyezkedünk, akkor az ősi magyar vármegye tisztviselő választási jogát kétségessé tenni nem szabad. Elsősorban azért, mert ez felel meg egyedül a magyar múltnak és tradíciónak és másodszor azoknak a népies követelményeknek is, az felel meg, hogy a nép felett a saját maga által választott tisztikar gyakorolja a közigazgatási hatalmat. Élethossziglani választással lehet csak ezen segiteni. Én semmi okát és értelmét nem látom annak, (Halljuk! Halljuk ! — Kiss Menyhért : A minister ur is figyeljen !) hogy épen azon a ponton akarnak a vármegyei életben változtatásokat eszközölni, ahol mindenkor jól bevált és nemcsak a régmúltban, hanem a közelmúlt súlyos idejében a világháború folyamán, valamint a forradalmak idején is, mindenkor kiválóan bevált vármegyei tisztikarok mindenkor mintaképei voltak annak, hogvan kell ep-v maeryar hivatalnoknak vagy tisztviselőnek feladatát betöltenie. A vármegyei tisztikarok kinevezésének elve a radikalizmus, a szabadkőműves propagandának visszahagyott maradványa, amelyet ott annak időjén azért akartak erre a nemzetre ráerőszakolni, hogy a maguk szabadkőműves petéit elélvezhessék a vármegyékben, mert oda legkevésbé tudtak egyébként beférkőzni. A nemzetiségi meggondolások sem syerenplhptnek ma, mert annak ideién, mi^or Tis^a István és Sándor János az államosítás gondo^ Etával fellé-ntek. talán kisértett az a lehetőség;. hoíT-v egyik-másik vármes"vébpn talán nemzetietlen, vaey nemzetiséi?! eoyoldalu törekvéseket szolgáló egyének kerülhetnének be a vármegyei tisztviselői pozíciókba. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ma. sajnos, erről a veszélyről nem kell beszélnünk, és ha majd annak idején helyreáll a régi Magyarország, a legszűkebbre vont lehetőség, amelyet azoknak a részeknek meg fog kelleni adni, az lesz, hogy legalább a vármegyei autonómián belül érvényesíthessék nemzetiségi törekvéseiket. A vármegyének a mai struktúrában való meghagyása tehát a nemzetiségi kérdés jövő megoldásának is talán leghelyesebb lehetőségét adja s ennek következtében ma a Tisza István idejében létezett meggondolások épen a rendszer meg nem változtatása, az eddigi rendszer fentartása érdekében érvényesülnek. Én nem tudom megérteni azt, hogy miért kell a tanult proletariátus számát még azzal is szaporítani, hogy most már a vármegyei tisztviselői kart is belesoroljuk ennek a szerencsétlen állami aparátusnak tagjai közé, hogy a tisztviselőből nyomorult páriát, állami hivatalnokot és funkcionáriust csináljunk ; nem értem azt, hogy miért kelljen a közigazgatásból a legértékesebb elemet kiüldözni. Mert legyünk tisztában azzal, hogy az autochton, a helyben bizonyos vagyonnal, súllyal rendelkező emberek fiai nem fognak vállalkozni vármegyei szolgálatra épugy, mint ahogy nem vállalkoznak pénzügyi vagy egyéb adminisztracionális szolgálatra, ha ki lesznek téve az áthelyezés veszedelmének. Az az elem, amely generációkon keresztül az illető helyen vármegyében, városban mindenkor a közéletben bizonyos tekintéllyel, súlylyal rendelkezett, amelynek automatice megvan az a fellépése, hogy az ellenvéleményeket önként minden erőszakoskodás nélkül tudja irányítani egyéni súlyánál fogva, mindezek a legértékesebb egyedek ki fognak esni a vármegyei adminisztrációból s a vármegyei tisztviselői karoknak nivója oda fog jutni, ahol a sóhivatalok vannak. (Kiss Menyhért : Teljesen igy van! — Neuberger Ferenc : Egyéni felfogás ! — Hát más országokban hogy van 1 — Kiss Menyhért: Ott más viszonyok vannak !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Eckhardt Tibor : A más országok példája a magyar vármegye kérdésében engem nem érdekel, mert itt olyan ősi sajátos magyar intézménnyel állunk szemben, amelynek felforgatására a szabadkőmives radikalizmus talán szivesen vállalkozott, de énen mert nem az ő elvi áljásnontját osztom, védem a magyar nép lelkéből fakadt ezt az intézményt. (Kiss Menyhért : Állítsák vissza a titkos választójogot, amely volt !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kérem a kénviselő urakat, méltóztassanak a közb<?S7Ólásoktól tartózkodni. A ST;Ó E^kha^d* kénviselő urat illeti. (Rakovszky Iván belügyminister : Olvassa el a régi javaslatot és a mostanit, meg fogja látni, hoírv szórói-szóra ugvanaz van benne ! — Kiss Menyhért : Majd meglátjuk! — Rakovszky Iván helügyminMer : Maid ha meffírvőződört róla. akkor nyilatkozók !) Csendet kérek, képviselő urak! Kénytelen leszek a közbeszóló kénviselő urakat név szerint megnevezni. (Rakovszkv Iván belügyin mister : Nézze meg a javaslatot, be van nynjtva. — Kie<s Metiybért : Mopnéztem ! — Rakovszky Tván helüí» , VTni?ií<der : Akkor rosszul nézte meg, akkor nem f^d olvasni') Eckhardt Tibor : Arról a problémáról óhajtok még megemlékezni, amely, attól tartok, a magyar parlamenti életben a közel jövőben talán a legtöbb port fogja felkavarni, remélem nem fog túlságos izgalmakat okozni, s ez a választójogi reform kérdése. Az én elvi álláspontom az, hogy nem anynyira a választójogi reformra, hanem parla-
