Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
46 A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február hó 3-án,, kedden. egy ország közgazdasági irányzatát. Könynyelmíi javítások ezen, vagy bizonyos tömeghangulatnak való behódolás végzetes bajt jelentene az egész magyar közgazdaságra. Ha ma jelentkezik az egyik szakma és a vámtarifán változtatást kivan, akkor — mivel evésközben jön meg az étvágy — holnap már másik termelési ág fog jelentkezni és azt hiszem, tökéletesen az ipar szellemében is beszélek, amikor azt követelem, hogy végezzük el ezt a -bizonyos revíziót, de ezzel azután intézzük is el véglegesen a vámtarifa kérdését. Ezzel kapcsolatban még csak egyre akarok rámutatni. A kereskedelmi szerződések tárgyalásánál a külföldön nekünk ugy kell megjelennünk, hogy ne legyen külön ipari, külön kereskedelmi front, ne legyen külön mezőgazdasági érdek, hanem egy egységes gazdasági fronton kell harcolni. Ami kívánságunk, bajunk van, azt intézzük el idehaza a ministeri bureau-kban vagy ankéton, de odakint ne jelenjünk meg külön-külön termelési ágakként, mert ez veszélyezteti a nagy, a szent célt, amelyet épen a kereskedelmi szerződésekkel el akarunk érni. Innen, erről a helyről, azt a komoly felhívást intézem az összes termelési ágakhoz, hogy odakint a tárgyalások alkalmával felejtsük el a mi partikuláris érdekeinket és csak egy érdeket : Magyarország közgazdasági érdekét nézzük. Ezzel végeztem a költségvetés bevételi oldalával, és most áttérek a kiadások alakulására. Ez ma egyike a legnehezebb problémáknak azokban az államokban, amelyeket szanálnak, amelyekben népszövetségi főbiztos működik, és e tekintetben például Ausztriában époly kevés eredményt tudnak felmutatni, mint nálunk Magyarországon. (Zsirkay János : Végre ! Mi ezt már előre megmondtuk !) Ez nagyon nehéz kérdés, mert itt nemcsak az államnak és a kormánynak, hanem 'az egész társadalomnak támogatására van szükség. Nagyon helyesen állapította meg a pénzügy minister ur. hogy itt mindenki beszél takarékosságról, de a maga személyére nézve senki sem akaria a takarékosság, a koplalás konzekvenciáját levonni. Piznnv^s a/, hogy mi ma még azt a, szere^pt játsszuk, mintha Nagy-M^p-varori'-iza'»- lprm<mk. (Zsirkay János : Ugy van ! Lásd az államtitkárok számát !) E tekintetben nekem clZ cl kívánságom, hogy az egyharmadra lezsugorodott állapotunkban ne játsszuk intézkedéseinkben a régi NagyMagyarország tempóját, uraskodva, hasonlóan ahhoz az elszegényedett büszke spanyolhoz, aki így szólította meg a járókelőket : Spanvol grand vagyok, adjatok alamizsnát. Amint azonban mondtam, nemcsak az állami igazgatásban, hanem a társadalmi életben is rá kell térni a spórolásra, mert lehetetlen olyan rendszernek fentartésa. hogy a dőzsölés és az irtózatos pénzpocsékoláií mellett a másik oldalon óriási árnyat lássunk, a szegénység küzködéséi. nyomorát, az emberek mindennapi súlyos gondját. Itt Budapesten vendéglőkben és kávéházakban emberek egy éjjel többet szórnak el, mint amennyi száz és száz családnak a havi fentartására elég lenne. (Lendvai I«tván : A konjunkturális keretieteket kellene már egyszer megadóztatni !) T. képviselőtársam ezt én is négy év óta hangoztatom, de nagy hiba történt : a konjunkturális vagyonokat mindjárt a bolsevizmus bukása ntán kellett volna megfognunk. Hogy ezt elmulasztottuk, végzetes hiba volt. Ha sikerült volna a konjunkturális vagyonokat mindjárt nyakoncsipni, akkor tai Ián nem lett volna szükség, külföldi kölcsönre sem. (Zaj half elöl.) De ezt a takarékosságot nemcsak a pénzügyekben, hanem egész közigazgatásunkban meg kell valósítani. Ma az ország valósággal agyonkormányzott állapotban van, ahogy a németek kifejezik magukat, itt a Zuvieiregierereival találkozunk. Itt minden marhapasszus Pestre jön, itten minden 20 koronás útinapló Budapestre jön, itt iktatják, itt a referensek hada foglalkozik bizonyos lappáliákkal. Csonka Magyarország, a mai Magyarország nem engedheti meg magának ezt a luxust. Ha közigazgatási reformról beszélünk, én más közigazgatási reformot nem tudok elképzelni, mint a decentralizációt az egész vonalon. Én nem tudom elképzelni, hogy itt egy centralisztikus hatalmat fejlesszünk Budapesten, amely megnehezíti az élet gyors folyását, hanem tessék minden lehetőt elkövetni a decentralizálás érdekében. Tessék a kis kérdéseket odavinni a községházához, odavinni a járási főszolgabíróhoz és végső fokon a megyeházára. Meg kell szűnnie végre Magyarországon az aktákon való lomha kérődzésnek. (Lendvai István : Az akták többtermelésének !) Ezt meg kell szüntetni. És remélem, hogy az idehozandó közigazgatási reform ezeken a komoly alapokon fog elindulni és, ott fogják elintézni a dolgokat, ahol a legtermészetesebben és a leggyorsabban elintézhetők. T. Nemzetgyűlés ! A napirenden lévő gazdasági kérdések közül én a földmivelésügyi tárca költségvetésével, ezzel a nagyon szomorú olvasmánnyal nem kívánok foglalkozni ; a költségvetési tárca tárgyalásánál lesz alkalmam bővebben reátérni. Itt csak egy kérdést óhajtok felhozni, amely most a nagyközönséget nagyon érdekli, amelyet a napilapok hasábjain sürün tárgyalnak» és ez a földhaszonbérletek kérdése. Ezt a — megvallom — nagyon nehéz és jogilag nagyon komplikált kérdést véleményem szerint csakis a kölcsönös megértés és megegyezés szellemében lehet megoldani, de semmi esetre sem magánjogokba való brutális beavatkozással. (Forster Elek : Igaza van ! Ugy van !) Annyi bizonyos, hogy a buzavaluta megbukott. Ez egy szurrogátum volt, és amint minden szurrogátum megbukott, megbukott ez is. Ezt likvidálnunk kell. ennek a likvidálásnak azonban fokozatosan kell bekövetkeznie, nem máról-holnapra, mert nem segíthetünk az egvik osztályon ugy, hogy a másik osztályt agyonütjük. Egy lehe•;, tőséget látok azonban, ahol te lehet és be kell avatkozni, és ez a kishaszonbérlők kérdése. Nagyon örülök, hogy az igen i földmivelésügyi minister jelen van, legalább az ő jóindulatába tudom ajánlani ezt a kérdést, a kishaszonbérlők kérdését, amely nemcsak közgazdasági, hanem nagy szociális kérdés is. Beavatkozási lehetőséget látok pedig a kommunális bérleteknél, a városi, a községi bérleteknél, amennyi! en kishaszonbérletről van szó. Ott történtek a legnagyobb visszaélések. Egy csomó adatom van Debre; cenből. Hajdúböszörményből, Kecskemétből, Kiskunhalasból, Kiskunfélegyházából, Bicske községből, ahol egy 10 holdas földet adott ki a község árverésen, katasztrális holdanként 8 mm búzáért, ; holott tudvalévő, hogy a legjobb földön, földmives i iskolát végzett jó gazda is csak 7 mázsát tudott produkálni. Ezért a bérért a község még a vízlevezető árkokat sem tartja rendben, ugy hogy a bérlők i évente nagy károkat is szenvednek. Lehetőséget csak a kommunális birtokoknál, k a városi birtokoknál, azután a vagyonváltsági
