Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

A nemzetgyűlés 369. ülése 19% rendszer egyszerűsítéséről, hogy erről a kér­désről ma valósággal szégyenkezéssel beszél az ember. 1848 óta nem volt kormányzat és nem hangzott el trónbeszéd, amely ezen probléma megoldását kilátásba ne helyezte volna, és azt látjuk, hogy e kérdés megoldását \ a változó pénzügyi kormányzatok minden jóindulatuk mellett sem igen tudták előbbrevinni. Csak egy problémát ragadok ki : az adóbevallások kérdését. Méltóztassanak elképzelni, hogy Ma­gyarországon hány vagon papirt fordítottak eddig már adóvallomá sokra, amelyek odake­rülnek a pénzügyigazgatóiságokhoz és amelye­ket nem néz át senki, (Meskó Zoltán : Ugy van ! Ugy van !) amelyek egy sarokban össze­gyűjtve hevernek, mert a közegek az átnézésre képtelenek, ehhez fizikai idővel sem rendelkez­nek. Koppant nagy hálával vettem a pénzügy­minister ur igéretét, aki ezen a téren is komoly reformokat helyezett kilátásba. Itt vannak Budapesten a kereseti adóbevallások. Vannak gyárak, kereskedelmi társaságok és üzemek, amelyek ezek kiállítására egész bataillonokat és brigádokat tartanak, és ezek az adóvallomá­sok szintén odakerülnek a különböző elöljáró­ságok adóhivatalaiba és fizikai lehetetlenség azok, elbírálása. Vagy állítsuk vissza ezeknek a vallomásoknak erkölcsi komolyságát, vagy pedig ha erre szükség nincs és nincs ember, aki ezekkel foglalkozzék, törüljük el őket. Mert kár a sok tintáért, a sok papírért, amibe ez kerül és azért a sok gondért, amelyet az ivek kitöltése okoz. Méltóztassanak elképzelni falu­helyen azt a kisiparost, aki studirozza ezeket a nagy iveket. Megvallom, hogy magam pénzügytannal és közgazdasági kérdésekkel eleget foglalkozom, de mikor a legutóbbi iveket ki kellett állítanom, igen alapos és szorgos tanulmány tárgyává kellett tennem, amíg a különböző fejezetekkel, alcímekkel, pótfejezetekkel és jegyzetrovatok­kal tisztába jöttem, és amikor már tisztába jöttem, hogy mi az értelme és lényege az egész­nek, még mindig nem tudtam kiállítani. (Úgy van!) Itt van egy másik kérdés, az adóigazga­tás, amelynek egyik legfontosabb fóruma az adófelszólamlási bizottság. Ez a mi menedékünk és reményünk, hogy ottan kiegyenlítődnek azok a bajok, amelyekkel az adókivetéseknél — mint arra a pénzügyminister ur is nagyon helyesen rámutatott — igen sürün, lépten-nyomon talál­kozunk. E tekintetben agrárius szempontból csak az a kifogásom, hogy az adófelszólamlási bizottságban roppant kevés a gazda, sőt vannak helyek a vidéken, ahol az adófelszólamlási bi­zottságba egyáltalán nincs gazda. (Úgy van!) Méltóztassék elképzelni azt a kisiparost, vágy kiskereskedőt, aki arra van hivatva, hogy egy elrontott mezőgazdasági adótételt korrigáljon. Ehhez annyi hozzáértésre, a gazdasági viszo­nyoknak és a mezőgazdasági üzemtermelés ada­tainak olyan alapos ismeretére van szükség, amit én nem várhatok el attól a kisiparostól, kiskereskedőtől, vagy tanártól, aki abban a bizottságban bent ül. Mielőtt ezt a kérdést ide­hoztam volna, összegyűjtöttem az országból 80—90 adófelszólamlási bizottság összeállításá­nak adatait. Előttem fekszik többek között a pápai iárás adófelszólamlási bizottságának névsora, amely nara«!, mint ismeretes, igazán erősen agrárius mezoo-szdqsáq-i iellegü, és azt találom — r-^m a személyeket bántom, — hogy ott az adófelszólam­lási bizottság elnöke ár. Kapossy Lucián, Tiy. főgimnáziumi tanár, alelnöke Kiss Tivadar könyvkereskedő, a pénzügyminisíerium által >. évi február hó 3-án, kedden. 43 kinevezett rendes tagok: Saád Lajos üvegke­reskedő. Fischer Gyula kereskedő és háztulaj­donos. Póttagok: Nagy Vilmos háztulajdonos és italmérő, Pápai Péter vendéglős. Nepper liezső kereskedő. Gazdát nem látok. A törvény­hatóság által választott rendes tagok: Vécsey Tamás földbirtokos—ez tehát ért a dologhoz — Turcsányi Sainu vendéglős, Rapoch Vilmos kereskedő, Hajnóczky Fülöp sütőmester ipar­testületi elnök, póttagok: Szabadlielyi Elemér földbirtokos, Darányi Ágoston uradalmi jó­szágfelügyelő* Táncsos Antal fakereskedő és Nikodém Mihály földbirtokos. Tehát ebben a nagy bizottságban összesen négy gazda szerepel. És ez nem nóvum. Akár­melyik képviselőtársam meggyőződhetik az országban erről. Azt hiszem, hogy ez nem olyan kérdés, hogy ezzel a pénzügyminister ur jóindulatulag ne foglalkozhatnék, nemcsak a termelők érdekében, de magának a kincstár­nak, a fiscusnak érdekében is, hogy olyan em­berek kerüljenek ezekbe a bizottságokba, akik mégis csak konyítanak a kérdéshez valame­lyest, akik meg tudják Ítélni az üzemi viszo­nyokat, mert ezek ma annyira komplikalt, összetett elbírálást igényelnek, hogy ott amatő­rökkel dolgozni nem lehet és nem szabad. (Meskó Zoltán: Tessék egypár adóhátralékost is bevenni a bizottságba ! — Ügy van ! half elöl.) Az adórendszernél legfontosabb az, — és itt megint a pénzügyminister ur klasszikus meg­állapítását citálom — hogy az adózásnál min­dig figyelembe kell venni a termelés érdekeit. Az adópolitikusnak egyszersmind mindig ter­melőpolitikusnak is kell lennie, és vigyáznia kell arra, hogy az adózás csak addig menjen a megterhelés terén, ameddig agyon nem üti a termelő adóalanyt. Ebben az országban min­dig többtermelésről beszélnek. Az egész költség­vetési vita alatt napról-napra jóformán reggel­től estig tárgyalták itt a többtermelés kérdé­sét. Ma már, t. Nemzetgyűlés, nem többterme­lésről kell beszélni, hanem nagyon kell örül­nünk, ha vissza tudjuk állítani a békebeli nivót és a békebeli termelést. (Ugy van!) Többet kellene beszélnünk a jövőben a jobbtermelés­ről, mert nem a többet, hanem a jobbat fizetik meg, nem a kvantumot, hanem a kvalitást. (Lendvai István : A kettőt együtt !) Már pedig aki kvalitást akar produkálni, annak roppan­tul kell ismernie a felsőbb matematikát és tudnia kell kalkulálni. A kincstár rendkívül óvatosan kell, hogy kezelje az adóalanyokat, mert különben nem tud se többet, se jobbat produkálni s az a termelő alany, az a mező­gazdaság, ipar, vagy kereskedelem elveszíti lét­feltételeinek fundamentumát. Hogy többet és jobbat termelhessünk, mire van szükségünk ? Szükségünk van hitelre. (Erdélyi Aladár : Ugy van !) S ezzel át is térek a hitelprobléma tár­gyalására. Ez is olyan téma, amelyet az emberek már unnak. A napilapokban folyton azt olvassuk, hogy meg van oldva a mezőgazdasági hitel; hónapok óta ezt írják. Olvassuk, hogy jön a külföldi tőke : egymillió dollár, ennyi és ennyi font s a vége az, hogy ez a hitel csak nem akar megérkezni. , Be méltóztassanak megengedni, hogy rámu­tassak arra, hogy nemcsak Magyarországon van hitelválság, hanem Európának csaknem minden államában. És honnan származott ez az állapot 1 Onnan, hogy a háború alatt és a háború után Európa tőkekészleteit Amerika szívta ma­gához és vannak ma európai államok, amelyek a belföldi tőkének kivándorlását törvényhozási-

Next

/
Oldalképek
Tartalom