Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-376
A nemzetgyűlés 376. ülése 1925. évi február hó 13-án, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1924/25. évi állami költségvetés tárgyalása, — Elnöki előterjesztések. — A közoktatásügyi bizottság benynjtja jelentését a gróf Apponyi Sándor magyar könyvtáráról szóló törvényjavaslat tárgyában. — A könyvtári bizottság benyújtja jelentését a nemzetgyűlés könyvtárának 1923. évi gyarapodásáról, használatáról ós számadásairól. — A földmivelésügyi és közgazdasági bizottságok benyújtják együttes jelentéseiket a tejtermékeknek állami ellenőrzőjeggyel való ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az indítvány- ós interpellációs-könyvek felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Bud János, Rakovszky Iván, Mayer János, gr. Klebelsberg Kunó, Pesthy Pál, gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 50 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovits György jegy r ző ur. A javaslatok mellett felszólalókat Csik József jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Forgács Miklós jegyző ur jegy r zi. Napirend szerint következik az 1924/25. évi állami költségvetés (írom, 591.) földmivelésügyi tárcája általános vitájának folytatása. Mivel Reischl Richárd képviselő ur tegnapi beszédének elmondására halasztást kapott, Reischl Richárd képviselő urat illeti a szó. Reischl Richárd: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi ülésen Szabóky Jenő t. képviselőtársain kimerítő statisztikai adatokkal igazolta, hogy milyen hátrányos helyzetben vannak a szakképzett tisztviselők a földmivelésügyi ministeriumban a jogászokkal szemben. Én már a múltkori,, a költségvetés általános tárgyalásánál mondott beszédemben is rámutattam arra, hogy ezek státusrendezése feltétlenül kívánatos, mert lehetetlen az, hogy a tisztviselőkarnak ilyen értékes része háttérbe szorittassék. Ennek végső eredménye mégis csak az lesz, hogy nem lesz suecrescentia és azok a fiatal erők, akik ma az egyetemet végzik, nem fognak az államhoz jönni, pedig a vizi mérnöki osztály olyan testület, amelyre az országnak igen nagy szüksége van, amely az ország javára annyi sok hasznos munkát végzett. (Éljenzés.) Amikor én Szabóky Jenő t. barátomat ez alkalomból üdvözlöm, hálás vagyok neki azért, hogy ezzel a témával foglalkozott és remélem, hogy a földmivelésügyi minister ur a legközelebbi státusrendezés alkalmával az ő jogos sérelmeiket el fogja intézni. Egy másik dolog, amelyről Szabóky Jenő t. képviselőtársam szólott s amely tekintetben vele teljesen egyetértek, a vadászati törvény reviziójának szükségessége. Magyarország vadNAPLQ XXIX, állománya olyan nemzetgazdasági értéket képvisel, hogy annak elhanyagolása különösen a háború utáni időben elkövetkezett pusztítást tekintve, feltétlenül megkívánja, hogy ez a törvény revideáltassék; s ón nem elégszem meg azzal, hogy csak kérem, hogy a földmivelésr ügyi minister ur az erre vonatkozó törvényjavaslatot minél előbb hozza a nemzetgyűlés elé, hanem egy határozati javaslatot is nyújtok be, mely a következőképen szól (olvassa): „Utasítsa, a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a vadászati törvény revíziójáról szóló törvényjavaslatot legkésőbb ez év júniusáig a nemzetgyűlés elé terjessze". (Helyeslés- jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Az előadó ur hatalmas, átgondolt, sok gazdasági tudástól és erős agrárérzéktől áthatott beszédéből egy passzust akarok kiragadni, amelyben ő azt konstatálta, hogy míg Magyarországon minden érdekképviselet teljes erővel, mindenféle fegyverrel küzd a saját jogaiért, épen mi. agráriusok vagyunk azok, akik őslény módjára — azt hiszem az ichtyosaurushoz hasonlított bennünket, melynek nagy T teste, vékony nyaka és pislogó szemei voltak s amely elpusztult épen azért, mert nem tudott védekezni ellenségeivel szemben — nem tudunk védekezni. Ezt a hasonlatot nem akarom elfogadni, inkább Gaal Gaston képviselőtársam hasonlatát fogadom el, aki azt mondotta, hogy a magyar gazda a birkához hasonlít. Az őslény ugyanis elpusztult, de mi olyanok vagyunk, mint a birkák: minden évben hagyjuk magunkat bőrig megnyírni, hogy a másik évben újra megnyírjanak bennünket s az adóterheket minden további nélkül viseljük. Hogy a gazdatársadalomban van a hiba. azt nagyon jól láttuk; hiszen legutóbb az Oinge. által a cukorrépa-termesztők szövetkezésére kiadott felhívásból kifolyólag sajnálattal konstatáltuk, hogy az összes cukorrépa termelőknek csak 1%-a jelentkezett abból a célból, hogy közös harcot vesznek fel a cukorgyárakkal szemben. Sajnálattal látom ezt és csak azt akarom konstatálni,, hogy nekünk gazdáknak nagyon sok ellenségünk van s mihelyt a nemzetgyűlésen egy szó hallatszik agrárérdekekről, az összes lapok rögtön tele vannak ezzel és egyoldalit támadásban részesítenek minket Ez pedig teljesen igazságtalan, 55
