Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-368

28 A nemzetgyűlés 868. ülése 1925 bözik az előterjesztett költségvetési előirányzattól. Ez a különböző szerkezet csak arra lesz jó a kormánynak, hogy olyan kiadásokat, amelyeket nem szívesen tár fel nyilvánosan, az uj költségvetés alapján készitett zárszámadásba eldugdosson. Én merem reméleni, hogy a pénzügyminister ur. akiben nemcsak jóindulat van az államügyek vezetése iránt, — amint az expozéjából és eddigi cselekedeteiből és elhatározásaiból is kivehető — hanem van hozzá készültsége is, elhárítja azt a feltevést magától, hogy tovább akarja folytatni a költségvetés nélküli gazdálkodást. De hogy ebben a tekintetben megnvugodva legyen az ország és megnyugodva Jegyen a nemzetgyűlés, ezt határozottan ki kell jelentenie és el kell Ítélnie azt a gazdálkodást, amely négy és fél éven át költségvetés nélkül folyt és el kell Ítélnie azt az indemnitási alapot, amellyel a kormány négy és fél éven át takargatta a maga szennyeseit — hogy igy fejezzem ki magamat — és kifelé azt a külső látszatot adta, mintha itt alkotmányos élet folynék. Az igen t. pénzügyminister ur még arra is hivatkozik beszédében, — ami nagyon megnyugtató — hogy már készülnek a zárszámadások az 1923/1924. évről, sőt a folyó évre vonatkozólag is. Nagyon szeretném tudni és a közvélemény is nagy érdeklődéssel várja azt a felvilágosítást, hogy ezek olyan összetételű zárszámadások lesznek-e, mint amilyenek most terjesztettek elő, mert ezek a zárszámadások inkább ne láttak volna napvilágot, inkább mondták volna azt, hogy nem lehet zárszámadást előterjeszteni. Az ilyen zárszámadásokra, ismétlem, amilyenek előterjesztettek, — mit ugyan nem kaptunk mfg, hanem csak egyes lapok szerkesztői mutatták meg nekünk — igazán nem lehet ráfogni a legtágabb le.kiismerettel sem, hogy ezen zárszámadások alapján lehetne az állam gazdálkodásáról és vagyonkezeléséről számot adni és számot vetni. Ezeket kívántam felhozni annak bizonyítására, hogy igenis lehetett volna költségvetést előterjeszteni az 1920. évtől kezdve. Különösen pedig azért hoztam fel mindezt, hogy rábírjam a kormányt az alkotmányos életnek teljes felvételére. En bízom abban, hogy engem megért a kormány. Én nem akarok mindenáron ellenzékieskedni, de azoknak a szempontoknak, amelyekre rámutattam, a hitel kérdésénél, egy ujabb állami kölcsön igénybevételénél is mérlegelés tárgyát kell képezniök, mert hiszen az ország gazdasági ügyei iránt élénk érdeklődéssel viseltetik a külföld és nézi, vájjon milyen a mi költségvetésünk, milyen a mi zárszámadásunk, elkészítésénél és benyújtásánál érvényesül-e valóságban az alkotmányos szellem. (As elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ezeknek előrebocsátása után bátorkodom rátérni az előttünk fekvő aranyköltségvetésre, elsősorban annak alaki beosztására. Teljes elismerés illeti meg a kormányt abban a tekintetben, hogy ujitásaival alaki részében tökéletesítette a költségvetési előirányzatot. A széles tagozatot megszükitette olyan részleteiben, amelyeknél ez máirégen kívánatos volt s egyöntetűséget, egységet vitt be valamennyi tárca költségvetési előirányzatába. Ezzel csakugyan meg önuyitette a nemzetgyűlésnek a budget jog gyakorlását. De ha közelebbről nézem ezeket az újításokat, akkor azt a megállapítást kell tennem, hogy az újítások csak ürügyül szolgáltak a kormánynak arra, hogy áttörje a költségvetés összetételének egyes alakiságait abból a célból, hogy ennek alapján átcsusztassa a költségvetési jognak azt a részét a maga számára, amely voltaképen minden állam költségvetési joga szerint a törvényhozást illeti meg. évi január hó 30-án, pénteken. Ez csak alakiságnak látszik, ha valaki mélyebben nem foglalkozik az általam imént jelzett változtatással. A változtatás, amelyet nehezményezek, az, hogy a kormány a személyi és dologi kiadásokat rovatonként nem viszi bele a fősommázatba, az appropriációs törvényjavaslatba, hanem csak a rendes kiadásokat, mint oly címét, amelynek eddig alsóbb rendű tagozatai, a rovatok megszűnnének. Mit ért el ezáltal a kormány? Ezzel implicite, önként megadta önmagának a dologi és személyi kiadások között a virement-t, az átruházási jogot, holott az átruházási jog bizonyos keretek között, annak ilyen szabaddá tétele mellett feltétlenül könnyelmű, pazarló gazdálkodásra vezet. Eddig minden indemnitási törvényjavaslatnak indokolásában hangsúlyozta a pénzügyi kormány, hogy az indemnitás a költségvetési rovatok között, főleg a személyi és dologi kiadásokra nem adja meg a virement-t, épen a takarékosság biztosítása érdekében. Most ezt a korlátot lerontja önmaga a költségvetés egyszerűsítése, a költségvetés alaki szerkezetének módositása címén. Ma egy-egy igazgatási ágazat tekintetében teljesen szabad kezet nyert a kormány a személyi és dologi kiadások hitelének felhasználására nézve, ugy hogy akképen gazdáikod hátik, ahogy azt legjobb belátására szerint szükségesnek itéli. Utalok itt az államadósságokra. Az államadósságoknak bárom rovata van a részletes költségvetés szerint: a tőketörlesztés, a kamat és a kezelési költség. Ez megmarad a részletezésben, de a fősommázatban, amely tulaj donképen gerince a ministerek elszámolási kötelezettségének, alapja a számadási felmentvények megadásának, az erre vonatkozó rovatok már összevonattak, és csak az illető államadósság címe. elnevezése vitetett át. Ennek folytán a kormány szabad kezet nyer, ugy hogy amit tőkére kapott, azt elkölti kamatra és kezelési költségre, amely utóbbi olyan rovatot képez, amelyben igen sok jutalékot el lehet dugni. Ennek következtében nem tudja a maga befolyását, a maga ellenőrzését sem a nemzetgyűlés, sem a legfőbb számvevőszék érvényesíteni, mert a virement mellett szabad kezet nyert a pénzügyminister a gazdálkodásra. Ezek, amikre rámutattam, alakiságok. Alakiság a költségvetés csoportosításánál még az is, hogy a dologi kiadásokat egybefogja az átmenetiekkel, holott ezek egészen elütök egymástól. Még a hitelkérdésnek megállapításánál is nagyon fontos a dologi kiadások elkülönitése, mert azok állandó terhét képezik a budgetnek, az átmenetiek azonban csak időlegesek. A másik kérdés, amelyet tárgyalni kívánok még, a budget anyagának csoportosítása. Tudjuk, hogy a ministeri hatáskörök nincsenek külön törvényben megállapítva. A ministeri hatáskörökre nézve az az irányadó, hogy a költségvetésben az egyes ügyágazatok, számadási egységek hogyan vannak csoportosítva. E tekintetben egy vezérszempont foglaltatik az 1897. évi XX. tcikkben, amely kimondja, hogy az egynemű igazgatási ágazatok, az egynemű ügyekkel járó kiadások és bevételek irányzandók elő egy-egy tárca keretébe. Az elhatárolásra törvényerejű szokásjogunk van alkotmányunkban, amely szokásjog több mint 40 évre nyúlik vissza. Ha ebből a szempontból nézem a költségvetést, feltűnik a ministerelnökség. A ministerelnökségnél, amely tulaj don képen tárcanélküli rninisterium, nem szabad semmiféle gazdasági ügynek előfordulnia. Nem szabad a múlt előirányzatoknál fogva, de nem szabad a fennálló törvényeknél fogva sem. Ezzel szemben azt látjuk, hogy — amint már egyszer kifogásoltam, — a csepeli vámmentes kikötő-építkezés költségei a minis-