Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

A nemzetgyűlés 374. ülése 1925. tok tehát elő fognak adatni és tárgyalásra fog­nak kerülni. Ami a dombegyházi, nevezetesen a Ja­kabffy-féle birtok dolgát illeti, az igen t. kép­viselő úrral szentben meg kell alapítanom azt, hogy ez a Jakabffy-féle birtok nem nagybir­tok, hanem megváltás tárgyát nem képező kö­zépbirtok. (Kiss Menyhért: Ezerháromszázöt­ven hold. Több, mint ezer hold! — B. Podma­miezky Endre: Kis hold, nem katasztrális hold!) Ami a kisbérietek dolgát illeti, ugy áll a dolog, hogy valóban tény, hogy ebből a Ja­kabffy-féle birtokból már az 1921. évet megelő­zően kisbérletek voltak kiadva. Az 1922/23. gaz­dasági év végéhez érve, a tulajdonos kérte a kis haszonbérietek megszüntetését. Ebből kifo­lyólag tárgyalások indultak meg, melyeknek eredményeképen 1924 április 3-án egyezség jött létre a földbirtokos és a kishaszonbérlők kö­zött, olyan tartalommal, hogy a korábbi kisha­szonbérleti szerződéseket hatályon kivül he­lyezik, azonban kötnek egy uj kishaszoubérleti szerződést, olyan tartalommal, hogy ennek ha­tályossága csak az 1924 gazdasági év végéig terjed, és akkor a kishaszonbérletek megszűn­nek. Ez a megegyezés a birtokos és a kisha­szonbérlők között a kishaszonbérlők jelenlété­ben jött létre, de, ami fontos és amit hangsú­lyozni akarok, a kishaszonbérlők ügyvédkép­viselőjének részvételével és közbenjöttével. Itt tehát még azt sem lehet mondani, hogy félre­vezették őket, vagy jogilag nem lettek volna kellőképen tájékozódva. Hangsúlyozom, hogy ez 1924 április 3-án történt. Ezt megelőzőleg je­lent meg a földmivelésügyi ministeriumnak a kishaszonbérletek meghosszabbítására vonat­kozó rendelete. Ez a korábbi rendelet azonban ennek a későbben kötött megegyezések hatá­lyát nem érintheti, mert ebben a korábbi ren­deletben nines rendelkezés, és általában nincs olyan korrnányrendelkezés, amely mintegy tu­tela alá helyezné a kishaszonbérlőket atekintet­ben, hogy ők a maguk dolg'ában mik épen ren­delkezzenek. A helyzet az, hogy a kishaszon­bérlőkkel kötött szerződés értelmében ez a kis­haszonbérleti szerződéses viszony az 1924. gaz­dasági év végével lejár. Bebus hie stantibus nincs módom és törvényes alapom arra, hogy ebbe a magánjogi kérdésbe bármiképen is bele­avatkozzam. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a sző. Kiss Menyhért: Igen tisztelt Nemzetgyű­lés! A minister urnák azt a kijelentését, hogy a kunágotai Ítéletet igyekszik majd végrehaj­tani 1 , tudomásul veszem, ellenben nem vehetem tudomásul beszédének azt a részét, amely a kis­haszon bérletekre vonatkozik. A dolog ugyanis ugy áll, hogy igaz ugyan, hogy a múlt esz­tendő áprilisában ezt a szerződést megkötötték — épen ott voltam a szerződés megkötése alkal­mával az ő hívásukra —, de a tulajdonos nem ment ebbe bele máskép, csak ugy, ha az egy évet beleveszik. Mégis azt mondta azonban, hogy, ha majd eltelik ez az egy esztendő, újból lehet majd vele tárgyalni. (Pesthy Pál igaz­ságügyminister: Jakabffy megcsinálhatja. Én nem csinálhatom meg!) J3e, minister ur, ha a földbirtokreform végre volna hajtva abban a községben ugy, ahogy végre kellene hajtani, akkor nem lehetne szó erről. A minister ur téved, amikor azt állítja, hogy Jakabffynak középbirtoka van, mert neki testvérével, aki elmegyógyintézetben van, együttesen van bir­toka, amely 1500-—1600 hold, és pedig nem magyar hold, hanem katasztrális hold, amely feltétlenül a nagybirtok kategóriájába som- * évi február hó 11-én, szerdán. 327 landó, amelyből, mint minden ezerholdon felüli birtokból, a földbirtokreform értelmében a mes­ifeJelő részt le kellett volna adni. (Felkiáltások a jobboldalon: Ha egif emberé volnál) Ezt lehet 'magyarázni, hiszen a kazu'isztika rendelkezé­sére áll mindenkinek, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes, (Zaj. — Pesthy Pál igazságügyminister: Ez nem így van!) A mi­nister ur által emiitett rendeletről, amely a kisbérletek meg'hosszabbitása.ra vonatkozik, azt méltóztatott mondani, hogy az nem vonatkozik erre, mert a földreform végrehajtatott és azt már megelőzőleg' adták ki, mielőtt ez az ápri­lisi megállapodás történt. Ez igy van, azonban itt arról van szó, hogy ezeket a szegény embe­reket kétszer is lépre vitték. Először akkor, amikor ők a földbirtokreform végrehajtását nem nagyobb mértékben és nem nagyobb erély­lyel követelték azért, mert megígérték nekik, hogy egész életükön keresztül meg'hagyják nekik a kisbérleteket. Másodszor lépre vitték ezeket a szegény kisembereket áprilisban, ami­kor velük mindenáron áprilist járattak, azt mondván, hogy most egy évre belemegy a bir­tokos, és egy év múlva majd lehet újra tár­gyalni, csak most vegyük bele az egy évet a szerződésbe, mikor azonban az egy esztendő vége elérkezett, mindenáron azt követeli, hogy menjenek ki a kisbérietekből, mert maga akar gazdálkodni. Igen tisztelt minister ur, ilyen esetekben nem a formaságokat keressük, ha­nem a lényeget és ha azt akarjuk, hogy 300 szegény nincstelen családnak sok gyermekkel — mindegyiknek van hat-nyolc gyermeke, hál Istennek, ott nincs „egyke" — kenyér jusson és valamennyi tudjon dolgozni, akkor nem jogi kazuisztikával kell a kérdést elintézni, hanem érteni kell a törvényt és megsértéssel, szociális érzékkel (Pesthy Pál igazságügymi­nister: Kommunizmussá], ugye, kérem? — Zaj.), jóindulattal kell eljárni. (B. Podma­niezky Endre: Az kommunizmus, elvenni a földet!) Báró ur, nem kérünk senkiiől ingyen. Ha maga g*azdálkodik, akkor sem lehetne szó róla. de hiszen nein gazdálkodik, családja, gyermeke nincs s igy tisztára az ő humaniz­musán múlik — nagyon csodálkozom, hogy 7 ez hiányzik belőle —, hogy meg tud-e egyezni ezekkel a kisbérlőkkel. és meghagyja-e őket a bérletben. Ismételten arra kérem a minister urat, hogy a jogi formalizmusnak ebből a merev Prokrustes-ágyából méltóztassék kiemelkedni, méltóztassék szocializmussal eltelve lenni és méltóztassék gondolkozni azon, hogy 300 család mit fog- csinálni a jövő nyáron. Hiszen az uraknak gyűlik meg' velük a baja; ott már most is olyan lázongás és olyan elkeseredett hangulat van, hogy biztosan kirobbanásra fog vezetni s a kormánynak kellemetlenségbe lesz. (B. Podmaniczky Endre: Ha lázítják őket!) Ha igaz az a mondás, hogy kormányozni* annyit tesz, mint előrelátni, akkor a minister ur mél­tóztassék közbelépni ezekben az esetekben jó­akarattal, nem jogi szabályok hangoztatásával s ha Jakabffy az OFB-től vagy a minister úrtól egy kis intelmet fog' kapni, egész bizo­nyosan g'ondoskodni fog róla, hogy ez a 300 koldus, nincstelen magyar ember ne maradjon kenyér nélkül. Elnök: Az igazságügymini s ter ur kíván szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nem­zetgyűlés! Kiss Menyhért képviselő ur beszédé­nek ama részére akarok csak reflektálni 1 , mely­ben kijelenti, hogy ez hamis beállitás. (Umi van! a jobboldalon, — Kiss Menyhért: Bz így

Next

/
Oldalképek
Tartalom