Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-368

26 A'nemzetgyűlés 368. ülése Î925 Ezt parancsolja nekünk erkölcsi és hazafias kötelességünk. Ellenfelek lehetünk, de ellenségek ne legyünk! Láttuk mire vezet, hova viszi az országot az ellenségeskedés. Amikor veszem magamnak a bátorságot arra, hogy a költségvetés fölött birálatot mondjak, ugy teszem ezt, mint a kormánynak és a^ többségi pártnak ellenfele.^ Mindenekelőtt megállapitom, hogy ennek a költségvetésnek sok a fogyatékossága, a hibája. Mielőtt azonban ezen megállapításomat in concreto igazolnám, engedtessék meg nekem, hogy feleljek az igen t. pénzügyminister urnák arra a kérdésére, hogy lehetett volna-e költségvetési előirányzatot késziteni és be lehetett volna-e azt nyújtani 1920-tól fogva, mely időtői kezdve költségvetési előirányzatokat egyáltalában nem kaptunk, vagy ha kaptunk is, az mind posthumus volt, amelyet, ha meg is szavazott a nemzetgyűlés, alig jelentett többet, mintha nem szavazta volna meg. Amikor arra a szerepre vállalkozom, hogy a pénzügyminister urnák azt az álláspontját, hogy nem lehetett beterjeszteni költségvetést, megcáfoljam, igen könnyű a feladatom. Előre kell bocsátanom, hogy a pénzügyminister ur expozéjától azt a benyomást meritettem, hogy ezzel a költségvetési előirányzattal nem azonosítja magát. Hiszen ez nem is a saját munkája ! Időközben lépett be a kormányba és igy az eiőirány.zatot nem meggyőződésből, hanem csak kötelességből képviseli. (Barabás Samu: Kényszerűségből!) De visszatérek annak igazolására, hogy nem áll meg a t. pénzügyminister urnák az az álláspontja, hogy nem lehetett költségvetést késziteni és üeterjehzteni. fi tekintetűén hivatkozom saját megállapítására, amelyet expozéjában a költségvetés fogalmára nézve tett Ha a pénzügyminister ur ezt a megállapítást nem teszi, akkor nekem egész sorozatát kellett volna idéznem a jogforrásoknak, hogy bebizonyítsam, hogy igenis lehetett volna 1920 évtől költségvetést beterjeszteni. A t. pénzügyminister ur azonban, ugy látszik, már tanári precizitásánál fogva is olyan pontos meghatározását adta a költségvetésnek, hogy azzal nem csak azt döntötte el. hogy hogy lehetett, hanem azt is, hogy kellett volna a kormánynak a jelzett évtől a rendes időben beterjeszteni e költségvetési előirányzatokat. Idevonatkozókig expozéjának bevezető részében a pénzügyminister ur a következőket mondja (olvassa): »A költségvetés tükrözi vissza azt a külpolitikát és belpolitikát, amelyet a kormány követni kíván. Ez ad számot a kormány terveiről ás ez ad módot a törvényhozási szerveknek, valamint az egész közvéleménynek, hogy birálatot gyaKoroljon a magyar kormány működése felett. Végül ennek alapján lehet a zárszámadásokban a kormányzat egész tevékenységét ellenőrizni.« Az egyetlen komoly érv, anseb et a túloldalról többször hangoztattak és az előző pénzügyministerek is erre az álláspontra helyezkedtek a költségvetés beterjesztése hiányának indokolására, — hogy folyton változott a korona érteke és igy teljesen felesleges lett volna költségvetési előirányzatot késziteni, mert annak számbeli, szükségleti és fedezeti része a korona változása folytán szinte egyik napról a másikra összeomlott volna, fi szerint meg a munkát is feleslegesnek tartották az illető pénzügyminister urak. A jelenlegi pénzügyminister ur azonban a költségvetéselöirányzat pénzbeli részét egészen kikerülte és megszólaltatta gróf Bethlen István igent t. ministerelnök urat, aki a házszabáiyvita során igen röviden nyilatkozott erről a kérdésről és azt hangsúlyozta, hogy nem lehetett költségvetést késziteni valuiánk. pénzünk értékének folytonos ingadozása miatt. Aki a költségvetési jog struktúráját és céljának rációját ismeri, ilyen évi január hó 30-án, pénteken. megállapítást nem tehet. A fedezet és szükséglet részében a költségvetés olyan biztosító szeleppel van ellátva, hogy e tekintetben semminemű felelősség nem érhette volna a kormányt, mert megvan adva a mód az indokolásra még normális időkben is. Most meg, amikor ennyire kivételes gazdasági időket élünk, nagyon természetes, hogy a szükséglettől és a fedezettől való eltérést a kormány rövid pár sorban könnyen megindokolhatta volna. Mi tehát programmot vártunk, ahogyan ezt alkotmányunk megköveteli azzal a tartalommal, amilyent a jelenlegi pénzügyminister _ ur a költségvetésről adott meghatározásában kijelölt. Ha költségvetést kapunk ugy, amint azt az alkotmány megkívánja, a fedezeti és szükségleti résszel nem törődve, az ország pénzügyi megújhodását szolgáló céloknak, feladatoknak megjelölésével, akkor nem lett volua ez az ország négy és fél éven át a kormányoknak valóságos kísérleti nyula. Ahány pénzügyminister jött, mind csak kísérletezett, kijelentéseket tett, de itt a Háziban soha programmot nem adott, ide a Ház elé költségvetési előirányzatot nem hozott. t Egyes pénzügyminister urak hoztak ugyan költségvetési előirányzatot, de azt is csak suba alatt juttatták be a nemzetgyűlésbe és inkább az irodaigazgató ur kabátja zsebébe helyezték, mint a Ház asztalára, ahonnan csak a legbeavatottak keríthették elő. Egyébként a kölségvetés egy példányának, az u. n. fő.oommázatnak bemutatása, ha ezt letették volna is a Ház asztalára, bizony vajmi keveset ért volna. Amig a pénzügyminister ur egyfelől nem tudta megdönteni azt az álláspontot, hogy a kormány kötelezve volt alkotmányjogilag költségvetés beterjesztésére, másfelől a költségvetés összeállításának jelentőségére nézve is tett elvi kijelentést. Azt mondta többek közt a t. pénzügyminister ur, hogy a költségvetés összeállításánál hiányzott^ a leglényegesebb kellék : nem tudta volna elérni a költségvetés mérlegének ellensúlyozását- Egyben hozzátette, hogy az olyan költségvetés, amely az államháztartás egyensúlya nélkül készül, sohasem lehet alapja az állami pénzügyek rendezésének. A pénzügyministeri expozénak ez a megállapítása nem maradhat cáfolat nélkül. Nagyon jól tudjuk, hogy a költségvetés realitását, hasznosságát az ország gazdaságára és pénzügyeire nézve nem a költségvetés hiányából, vagy feleslegéből ítélik meg. Lehet a költségvetésnek nagy feleslege és mégis megronthatja az illető országnak egész pénzügyi és gazdasági viszonyait és megfordítva. A célok, a feladatok* amelyeknek megoldására a költségvetési előirányzat felépül, döntik ei a költségvetés boldogító pénzügyi és gazdasági hatását az országra. Sőt azt tapasztaljuk más országokban, — de nálunk is volt erre példa — hogy épen akkor támad a költségvetés nyomában gazdasági fellendülés, vállalkozási hajlam és lehetőség, amikor hiánnyal, deficittel zárult a költségvetés. Ma is hiánnyal zárul tulaj donképen és a hiány fedezetére vette igénybe a kormány a külföldi kölcsönt. A régi időkben is a beruházási, valamint a vagyongyarapodást segitő átmeneti kiadásokat rendszerint kölcsönökből fedezte a kormány. Ez a vezérszempontja ma is minden kormányzatnak, amely helyes gazdasági politikát követ. JNem lthet mindent a jelenre, a most élő nemzedékre hárítani, hanem a jövő nemzedékre is ki kell terjeszteni azokat a súlyos terheket, amelyek az ország talpraállitása érdekében szükségesek. Azt hiszem, nem kell tovább bizonyítgatnom, hogy nagy mulasztást követett el a kormány azzal, hogy amint az alkotmányos életet 1920-ban felvettük, nem terjesztett be azonnal költség-