Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-374
A nemzetgyűlés 374. ülése 1925. évi február hó 11-én, szerdán. 301 lag ugyan olcsó, azonban még mindig túlterhes. A kisiparnak némely helyeken rendkívül nagy nehézségekkel kell megküzdenie. ,, Méltóztassanak megengedni, hogy — anélkül, hogy hazabeszélnék — saját pátriám, Magyaróvár r. t. város és Mosón nagyközség kisiparának súlyos helyzetét pár szóval ecseteljem. Mint méltóztatnak tudni, Mosón megye kétharmadrésze ;lecsatoltatott és Burgenland lett. belőle. A megye központját képező Magyaróvár és Mosón emiatt f ogyasztóterületének mintegy kétharmadrészét elvesztette. Hozzájárul ehhez Mosón- és Győr vármegyék egyesítése, amit a legszerencsétlenebb törvényhozási intézkedések egyikének tartok. A vármegyének Győr lett a székhelye és természetes, hogy amikor a megye székhelyét Magyaróvárról Győrbe tették át, az a kevés forgalom is, amely még a csonka megye számára megmaradt, szintén elveszett. A helyzet tehát az, hogy Magyaróvár és Mosón, mint nyugati határszéli városok, az elhalás szomorú képét mutatják, éles ellentétben az osztrák határszéllel, ahol a Lajta melletti Bruekban minden módon egy középnagyságú várost igyekeznek létesíteni. Méltóztassék elgondolni, hogy amikor a kisipar egyrészt az elcsatolás, másrészt pedig a vármegyék egyesítése következtében súlyos károkat szenved, az a kisiparos milyen lelkiállapotban van, amikor egy szép napon megjelennek nála a forgalmiadó-ellenőrök, kutatják forgalmját és igyekeznek őt meggyőzni arról, hogy kereskedelmi, illetőleg ipari forgalma minden tekintetben kielégítő. A kereskedelemügyi minister ur tegnapi beszédéből örömmel hallottam, hogy az energiatörvény nálunk is előkészületben van és ezen a téren követni szándékozik a szomszédos Ausztriát, amely a vizierők kihasználásával és a vasutak villamosításával szakavatott energiagazdálkodásának követésreméltó példáit adta. Bátorkodom még néhány szóval megemliteni a rádióügy fontosságát. Köztudomású, hogy az országban több száz rádióállomás működik és akárhány helyen vigan hallgathatjuk a római, párizsi és zürichi hangversenyeket és "operaesteket. Szükségesnek tartom, hogy a rádióügy mostani állása végre legalizáltassék, mert nem tudom elképzelni, hogy a XX. században rádióállomásokat leszereljenek azért, mert azokat nem jelentették be. Műszaki évszázadunk olyan kicsúfolása volna ez, amelyre a kormányt nem tartom képesnek. Szükségesnek tartom tehát a rádióügy rendezését és nem tudom magamnak megmagyarázni, mi az oka annak, hogy ez mindmáig nem történt meg-. Fejtegetéseimi végére érve, újból hangsúlyozni kívánom a magyar iparpártolás nagy fontosságát, nemkülönben a magyar ipar és a magyar kereskedelem kölcsönös megértésének és támogatásának nagy szükségét. Nemcsak közgazdaságunk megerősödése céljából van szükségünk egészséges ipari termelésre és megfelelő fogyasztásra, valamint egészséges kereskedelemre, hanem a szanálás nagy művének biztosítása érdekében is. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Csik József jegyző: Hedry Lőrinc! Hedry Lőrinc: T. Nemzetgyűlés! Előttem felszólalt Kühne Lóránt barátomnak az egész magyar ipar kérdéseit felölelő beszéde után méltóztassék megengedni, hogy, a nemzetgyűlés figyelmét a kereskedelmi tárcának egy egészen más terére irányítsam és türelmét pár percre igénybevegyem. A kereskedelemügyi tárca költségvetésében böngészve, sajnálattal kell megállapítanom, a szükreszabott pénzügyi keretek közutaink fejlesztésére és karbantartására csak csekély összeget juttathatnak. Ha önmagunkat birálni akarjuk, elfogulatlanul meg kell állapitanunk, hogy a közutak szempontjából a Kelet országunk határánál kezdődik. Kétségtelen, hogy része van ebben a háborúnak, és az azt követő forradalmi időszaknak is, de valljuk be, hogy közutaink fejlesztésére és karbantartására békeben sem tettünk meg mindeu lehetőt. (Ugy van! a jobboldalon.) Sok mulasztás terhel bennünket ezen a téren is, de a baj oka nemcsak kizárólag a publikumban, hanem közúti törvényeink elavult rendszerében is rejlik. (Ugy van! Ugy van!) A közúti törvényben megállapított hat uttipus mindegyike más és más hatóság vagy közület igazgatása és felügyelete alatt állván, már ez a tény egymaga is kizárja, hogy egységes útügyi politika és centrálisán! irányított útügyi adminisztráció fejlődhessék ki. Még inkább fokozódott ez a rendszertelenség azáltal, hogy az egyes úttípusok fentartási költségei más. és más hatóságok kivetése és behajtása alá estek. Természetesen az egyes érdekeltségek az utak karbantartását illetőleg oly mértékben látták érdekeiket fenforogni, amely mértékben az illető ut forgalma speciális éredkeiket érintette. Elég, ha e tekintetben példaként felhozom a törvényhatóságok határait összekötő utakat, vagy talán még eklatánsabb példa erre az uj közúti utak példája, mely utakat nem az a község használ, amely község határában vannak, liánéin a szomszéd község kénytelen használni. Az útügyi politikában a decentralizáció nem vezet eredményre. Mint örömmel hallottam tegnap a kereskedelmi minister ur szavaiból, folyamatban van az uj utüeryi törvény előkészítése. Méltóztassék nekem megengedni, t. minister ur, hogy ezen a téren hívatlanul bár, de egypár alapvető kérdésre hívjam fel nagybecsű figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) Mint emiitettem 1 , helyes útügyi politika csak az utügy teljes centralizálásával érhető el % Centralizáció alatt értem az üttipusok egységesítését, az egyes úttípusok fentartására szolgáló erőforrások központositásáf s harmadsorban pedig az adminisztrációnak teljes centralizációját. Az üttipusok egységesítése alatt értem azt, hogy a most meglevő törvényhatóság-i, vicinális, sőt a forgalom szempontjából fontos községi utak is mind összevonassanak az állami utak fogalma alá. természetesen fentartva azt, hogy ugy a használhatóság, mint a feutartás szempontjából — épugy. mint a vasutaknál — lennének első-, másod és harmadrendű forgalmú 1 állami utak. Az ekként egységesített állami úttípusok természetesen egy egységes erőforrást is ^követelnek meg. Ennek bevételeit képezné elsősorban: is az állami útadó, amely a törvényhatósági útadónak helyébe lépve és mindenkinek állami adóia után percentuálisan kivetve, a legarányosabban és legierazságosabbari érintené mindenkinek az adófizetőképességét. Másodsorban bevételi forrását képezné a kereskedelmi tárca útügyi alapiának — mert bíszén az utfentartásra szolgáló egész alanot mint a kereskedelmi tárcának es:vik önálló, külön centralizált alapját képzelem —* a kőzni unkáváItsáarból, vagyis a közmunkák teljes megváltásából befolyó összeg. Mint méltóztatnak tudni, a közmunkák fele ezidőszerint természetben dolgozandó le. másik fele pedig pénzben váltandó meg. Erre a kérdésre még később fogok rá térni, most csupán 44*
