Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-368

18 'Â nemzetgyűlés 368. ülése 1925. évi január hó 30-án, pénteken. pont garanciája. (Beck Lajos : Ez az állam gaiancuga !) Ha teiiát konstatáljuk, hogy pénzhiány van, ha megallapitom, hogy ezt a penznianyt bizonyos korok talán mesterségesen is okozzák és idézik elö, mert az ö üanKpolitikájuknak ez kedvező, akkor meg kell emiékeznem a Nemzeti Bank hitelpolitikájáról is, még pedig azért, mert bennünk, akik kívülről szemléljük a Nemzeti Bank működését, ez azt a hitelt kelti, hogy a Nemzeti Bank is elsősorban nagybankjaink érdekeit akarja szolgálni. Meg is magyarázom, hogy miért kelti ezt a látszatot — hangoztatom, csak látszatot. Azért, mert az ember azt hinné, hogy egy nemzeti jegybanknak az az elsőrendű kötelessége, hogy amidőn a gazdasági életben zökkenések állnak be, amikor vérkeringési zavarok észlelhetők — minthogy annak a jegybanknak mindig rajta kell tartania kezét a gazdasági élet ütőerén — segítségére siessen annak a megakadt gazdasági életnek és hitelpolitikájával igyekezzék átsegíteni a gazdasági életet azon a depresszión, amelyben ma kétségtelenül van. (Strausz István : Igyekszik is a lehetőség szerint !) Igen t. közbeszóló képviselőtársam, ha igyekszik, akkor miért konstatáljuk azt, hogy épen ezekben az időkben, épen most restringálják leginkább a váltóhitelt 1 Épen most konstatáljuk azt, hogy a váltók elbírálásánál oly rigorozitással járnak el, hogy tudok néhány iparvállalatot, amely a legutóbbi időben kénytelen volt beszüntetni üzemét azért, mert a Jegybank megtagadta tőle azt a váltóhitelt, melyet eddig is, élvezett. Hiszen ezek a váltók úgyis újból csak a Jegybankhoz kerülnek; a visszautasított, visszaadott rossz váltók megfelelő bankkerülővel megint osak a Jegybankhoz kerülnek, de a pénz közben meg lett drágítva 4—6—8%-kal. (Up y van! a jobboldalon.) Miért szükséges tehát épen a mai időkben megnehezíteni a gazdasági élet prosperitását, amikor úgyis annyi baj és annyi orvosolni való van? Szóvá kell itt tennem egy dolgot azért is, mert minden kérdésben a télies nyiltsáerot tartom leghelyesebbnek. (Halljuk! Halljuk!) Tudok esetet, hogy egy komoly iparvállalat benyújtott a Jegybankhoz elfogadás végett 290 millióra szóló váltót. Ebből a váltómennyiségből 9 milliót akceptáltak s a többit mint rossz váltót visszautasították. Ugyanez a vállalat egy héttel később a régi jegyintézet egy elbocsátott tisztviselőiének közvetítésével ugyanezt a váltóanyagot nyújtotta be, s akkor a Jes-ybank 270 milliót elfogadott, (Beck Lajos : Ez már furcsa!) Hát vagy jó az a váltó, vagy rossz. Bizonyos rendszernek kell lenni a Jegybanknál, és én nagyon kérem a kormányt, hasson oda, hogy a Nemzeti Bank a mai időkben ezeket a kérdéseket és a hitelkérdéseket a legliberálisabban kezelje. Elhiszem, hogy a Jegybanknál minden a legkorreVtobbül megy. ezt egy pillanatig sem vontam kétségbe, de már annak sem szabad megtörténnie, hop-v a városban üven pletykák keringjenek. (Straiisz István : Csakugyan pletyka?) Nem tudom. A ^N^vnzMi Jegybankkal kapcsolatosan még egy kérdést legyen szabad felemlítenem. Állandó panasz tárgya az, hogy a gazdatársadalom a Jpo-vl-^n részéből — noha erre a Jegybank alapszabályai is módot nyújtanának — nem részesül oly e^őVéVpriy bánásmódban, mint RZ ír>nr vafrv kereskedelem, s a mezőgazdasági hiteligényeket a Jesrvbarik nem elégíti ki oly mértékben, mint • T, Nemzetgyűlés ! Amint a tőkehiány egyik akadálya a többtermelésnek az iparban, épugy, sőt nagyobb mértékben, akadálya a mezőgazdasági termelésnek is. Egy konkrét példával fogom ezt illusztrálni. Itt r van például a műtrágya, a szuperfoszfát kérdése. Minden gazda tuuja, hogy mennyire érdeke lehetőleg intenziven trágyázni; minden gazda tudja, hogy egy métermázsa elszórt szuperfoszfát átlag egy métermázsa buzatöbbletet eredményez. Mégis mit látunk 1 Azt, hogy mig a háború előtt Nagy-Magyarországon évente 20—22.000 vagon szuperfoszfátot szórtak el a gazdák, addig a múlt évben a meglevő három gyár összesen csak 8500 vagon szuperfoszfátot tudott elhelyezni, holott nem is számítva a fejlődést, legalább 15.000 vagonra becsülhető az a mennyiség, amelyre a gazdáknak szükségük van. A gazdák körében rendesen azt a kifogást halljuk, hogy a szuperfoszfát nagyon drága, azért nem veszik meg. Nem akarok statisztikai adatokat felsorolni, mert nem akarom beszédemet túlságosan hosszura nyújtani, s még igen sok mondanivalóm van. (Halljuk! Halljuk!) De pontos számitások alapján megállapítottam, hogy nálunk sokkal olcsóbb a szuperfoszfát, mint a bennünket környező államokban ; a legdrágább Romániában és drágább Jugoszláviában és Csehszlovákiában is. Egyedül Olaszország az az állam, ahol lényegesen olcsóbb a szuperfoszfát, ami természetes is mert egyrészt a szállítási költségek sokkal kevesebbek, másrészt pedig kénbányák is vannak ott, tehát a szuperfoszfát előállitására szükséges kénsav is lényegesebben kevesebbe kerül. De nem is annyira a szuperfoszfát drágasága az, oka annak, hogy gazdáink nem trágyáznak, hanem az, hogy gazdáinknak ninosi pénze szuperfoszfátot venni, mert akkor kell a szuperfoszfátot megvenni és kifizetni, amikor a gazdának a legkevesebb a pénze. Ha tehát a mezőgazdasági többtermelés érdekében valamit tenni akarunk, és ha olyan oivosszert ajánlok, amely megvalósítható, akkor azt hiszem, hogy ez elől a kormány sem fog elzárkózni. Én bizonyos hitelt kívánok nyújtani a mezőgazdának minden olyan anyag vagy eszköz beszerzésénél, amelyet a többtermelés szempontjából akar beszerezni. Evégből bátor vagyok a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt arra, hogy a Nemzeti Jegybank főtanácsában helyet foglaló képviselője utján hasson oda, hogy a Jegybank, amelynek erre alapszabályai is módot nyújtanak, a mezőgazdasági többtermelés előmozditása céljából oly hathavi lejárattal biró váltókat is elfogadjon, melyek csak két aláírással vannak ellátva. Az aláírók egyikének mindenkor a ^ váltóhitelt igénybevevő mezőgazdának, másikának pedig az árut — például szuperfoszfátot, rézgálicot, ekét vagy más mezőgazdasági eszközt — hitelre szállító gyári vállalatnak kell lennie.« A Jegybank kivételes esetekben ma is elfogad olyan kereskedelmi váltókat, melyeken csak két aláírás szerepel. De ezeken a váltókon a két aláíró egyikének vagy a Hitelbanknak, vagy a Kereskedelmi Banknak vagy valamelyik nagybanknak kell lennie, és akkor ugyancsak ott vagyunk, hogy ezért az aláírásért az a bank bizony felszámítja magának az aláirás hasznát is. Az általam javasolt megoldásnál közvetlenül olyan kamat mellett iutna az a hí+pl a mezőgazdaságnak, ahogy azt a Jegybank kibocsátja, mert az árut hitelre szállitó gyár azért, hosT a másik aláírást nyújtja, semmit nem