Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-368

14 A nemzetgyűlés 368. ülése 1925. Több mint tiz éve annak, hogy a magyar törvényhozás nem volt abban a helyzetben, hogy részletes állami költségvetést tárgyalhasson. A pénzügyministeriuuiok, illetőleg a pénzügyministerek időnként összeállitottak ugyan költségvetéseket, amelyek közül egyik vagy másik be is terjesztetett a törvényhozó testület elé; (Halljuk ! balfelől.) mielőtt azonban ezek a költségvetések tárgyalhatók lettek volna, kö^b^n az ország gazdasági, pénzügyi, sőt poíitikai viszonyaiban is olyan eltolódások állottak be, hogy a beterjesztett költségvetések minden realitásukat elvesztették. A békebeli normális állapotokhoz való lényeges közeledésként, örvendetes haladásként kell tehát üdvözölnünk azt a tényt, hogy ma abban a helyzetben vagyunk, hogy alapos, reális, részletes aranyköltségvetést tárgyalhatunk, ami kétségtelenül csakis a gazdasági és pénzügyi konszolidáció megteremtése után volt elérhető. Amikor a tárgyalásra benyújtott költségvetés felett kritikát gyakorolunk, tuiajdonképen tehát ama nagy koncepciójú terv felett gyakorolunk kritikát, amelyet szanálásnak szoktak nevezni. A jelen költségvetés ugyanis semmi egyéb, mint a szanálási Programm beterjesztésekor felállított keretek kitöltése és a program m miként való megvalósitása. Ez a költségvetés tehát, amelyet most tárgyalunk, tulajdonképtm mégsem az első, mert a nemzetgyűlésnek a múlt év tavaszán, amikor az úgynevezett szanálási törvényjavaslatokat tárgyalta, már módjában volt foglalkozni azzal a költségvetéssel, amelyet a magyar kormány a népszövetséggel történt megállapodások alapján az állami pénzügyek egyensúlyának megvalósítása szempontjából a szanálás öt félévére kidolgozott. Amikor tehát a jelen költségvetést vizsgáljuk, össze kell hasonlitanunk azt a szanálási költségvetéssel és elsősorban azt kell vizsgálnunk, vájjon ez a részletes költségvetés megfeiel-e a tervezetnek és kereteinek; ha pedig nem, mi az oka annak, hogy bizonyos tételeknél eltérés tapasztalható. A szanálási programm arra volt felépitve, hogy Magyarország pénzügyi és gazdasági egyensúlyát helyre kell állítanunk és az államháztartásból a deíieitet öt félesztendő alatt végleg el kell tüntetnünk. Az most a nagy probléma, vájjon ez alatt az öt esztendő alatt sikerül-e annyira megalapoznunk gazdasági és pénzügyi életüuket, hogy a deficit nemcsak az öt félév elteltével fog eltűnni, hanem vissza sem fog térni, úgyhogy az annyira kivánt stabilizációt és konszolidációt évtizedekre biztosítani tudjuk. Ha ebből a szempontból vizsgálom a költségvetést, akkor örömmel és megelégedéssel keil megállapítanom, hogy a felépítés helyes volt. Az eddigi eredmények igazolják a szanálási programm felépítésének helyes voltát és nem kétlem, hogy a törtenelem méltó elismerésben fogja részesíteni mindazokat, akik oly sokat dolgoztak és fáradoztak azon, hogy Magyarországot a züllés utjáu és lejtőjén megállítsák és hogy a mindnyájunk előtt ismeretes kaotikus állapotokból végre ismét a rendes, normális pénzügyi és gazdasági helyzetet teremtsék meg az országban. Midőn azonban nagyjáoan az egész szanálási programm helyességét elismerem, nem szabad figyelmen kivüi hagynom számos olyan mellékkörülményt, számos olyan akadályt, amelyek nemcsak hogy lényegesen képesek befolyásolni a szanálási programm eredményét, hanem, ha az akadályokat nem sikerül az útból idejében elhárítani, igen félő, hogy az egész szanálás felborul. Hogy egy hasonlattal éljek, — ha egy soffőrnek kijelölöm az egyedül járható utat, amelyen eljuthat a kitűzött célhoz, és ha a soffőr nem kerüli ki idegében a kátyúkat és túlságosan könyevi január hó 30-án, pénteken. nyelmüen és gyorsan vezeti a kocsit, a kanyarulatokra, szakadékokra, akadályokra és kátyúkra nem vigyáz, akkor nagyon könnyen megtörténhetik, hogy épen a cél előtt zuhan egy szakadékba, ahonnan azután nem tud kilábolni. A szanálási tervnek is vannak ilyen kátyúi; a mi utunkat is számos szakadék övezi és ezért kétszeres óvatossággal kell ezt az utat járnunk, nehogy mi is bezuhanjunk egy szakadékba. T. Nemzetgyűlés! Ha Janusként állok itt és egyik tekintetemmel visszatekintek a múltba, akkor kétségkívül örülnöm kell, hogy minden tekintetben olyan örvendetes jelenségeket láthatok, amelyekből a továbbfejlődésre lehet következtetni. Azonban ha másik tekintetemmel a jövőbe tekintek és a felbukkanó szakadékokat és kátyúkat vizsgálom, akkor nem tudom, hogy örüljek vagy aggodjam-e, mert olyan bajokat, olyan hibákat látok, amelyek nézetem szerint igen könnyen vészthozók lehetnek. És ha kormánypárti részről ezekből a padokból adok kifejezést ezeknek az aggályoknak, ha erről a helyről hivom fel a kormány figyelmét egyes bajokra és hibákra, amelyeket mi már régebben orvosolandóknak tartunk, ez nem azt jelenti, mintha nem tudnók, hogy a kormány is ismeri a bajokat és a kormányban ne lenne meg a jó szándék azokon segíteni, hanem csak azért tesszük, mert ugy érezzük, hogy mi, akik a közvetlen gazdasági élettel sokkai szorosabb kapcsolatot tartunk fenn, mint a kormányférfiak, sokkal jobban látjuk, hogy a bajok milyen veszedelmes méreteket öltöttek- Nekünk tehát kötelességünk a kormányt és a vezető embereket figyelmeztetni ezekre a hibákra és bajokra, amikor még könnyen orvosolhatók s nem szabad várni, amig ezek a bajok az ország testén olyan mérges kelevényekké fajulnak, amelyeken már nem tudunk segiteni a legjobb akarattal sem. Nem cselekszik azonban helyesen az, aki csak kritizál, aki csak állandóan a hibákat és a bajokat sorolja fel, de gyógyszert és orvoslási módot nem ajánl. Én tehát igyekezni fogok felszólalásomban minden olyan kérdésnél és tárgynál, ahol hibákat konstatálok, mindjárt megjelölni azt az utat és módot is, amely utón és módon véleményem szerint ezeket a hibákat korrigálni lehet. Ezek előrebocsátása után legyen szabad néliáuy ilyen bajra és hiüára rámutatnom. Nem akarok az összes gazdasági, pénzügyi és szociális kérdésekkel foglalkozni, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy ezek oly nagy számban vannak, hogy órákig, sőt napokig tárhatnánk fel a sebeket; inkább csak kaleidoszkopszerüen egyes kérdéseket fogok kiragadni, melyeknek súlyát mindnyájan érezzÜK és amelyeken mindnyájan akarunk és és szeretnénk segiteni. Kezdem mindjárt egy társadalmi bajon, egy társadalmi jelenségen, amelyet ma a kormány intézkedésekkel nem tud ugyan eltüntetni, — ez kétségtelen — de azt hiszem, hogy megfelelő intézkedésekkel mégis enyInteni lehetne ezeket a jelenséget, ezeket a látszólagos ellentéteket, amelyeket mindenütt tapasztalunk a gazdasági életben és lassanként, idővel végleg is eiiminálni lehetne. Talán sohasem tapasztaltunk ugyanis olyan ellentéteket az országban egyes osztályok, gazdasási ágak, a falu és a város, a köztisztviselők és más ipari vagy kereskedői pályán lévők között, mint épen most. Ez nem egészséges jelenség és az egész ország népe megsinyli azt, hogy az egyik ellenséget lát a másikban és azt, hogy mindenki arról van meggyőződve, hogy a másiK kedvezőbb, jobb pozícióban van ebbeu az államban, mint ő. Talán sohasem volt olyan ellentét észlelhető, —