Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

158 A nemzet y y ülés 371. ülése 1925. e két minister ur rendelkezik a törvény végrehajtása felől, működésükben valóban két ember energiája, két ember jószándéka és jóakarata nyilatkoznék meg, és hogy valóban lennének eredmények. Azt a kimutatást, amelyet legújabban tett közzé az Ofb. elnöksége, mely szerint körülbelül 500.000 katasztrális hold föld van kiosztva. (Sehandl Károly: 600.000!) A magam részérői ezt nem akceptálom. Néhányan gyűjtjük az adatokat, amelyek egyes vármegyékre vonatkoznak s abbóL amit én Csanád, Csongrád, Torontál vármegyékben és PestPilis-Soít-Kiskun vármegyében látok, amely az országnak Ve része, azt következtetem, hogy ez képtelenség. Megnevezhetem a falvakat egymásután, ahol az eljárások megindultak, de ahol semmi sem történt, vagy ha történt, olyan kevés történt, hogy az nem végrehajtása a törvénynek, hanem valósággal kijátszása. Ezt a számot tehát nem tudom elfogadni, ellenben összegyűjtjük magunk is községről községre menve, hogy az illető községben mennyi holdat sajátítottak ki pontosan és akkor meg fogjuk állapitani azt, hogy valóban mennyi holdat lehet kihozni. Egy egészen kicsiny dologban, egy bérlet összegének megállapítása ügyében is, még akkor is, ha nemzetgyűlési képviselő jár el az ügyben, az Ofb.-hez négyszer-ötször fel kell menni, — magamé is többizben végigcsináltam ezt — mig megtud az ember valamely eredményt. Sokszor meg négy-öt látogatás után sem lehet ezt megtudni, mert a biró ur vagy beteg, vagy nincs ott, szóval ezerféle akadály mutatkozik. De ugy látszik nem is veszik jó szivvel, jó lélekkel a képviselők érdeklődését, holott ez az érdeklődés kizárólag a nincstelenek javára történik. (B. Poáinaniczky Endre: Annyit zavarják!) Viszont azok a képviselő urak, akik nagybirtokokat védelmeznek, és ezért dúsan honorálják őket, ugy látszik nem zavarják az Of b.-t, ezek elmehetnek érdeklődni. (B. Podmaniczky Endre: Hogy érti azt, hogy dúsan honorálják?) Azokra a képviselő urakra értem, akik, mint ügyvédek védelmezik a nagybirtokokat, akik a tárgyalásokon a nagybirtokok védelmét látják el. Ugy látszik, ezek megjelenhetnek és érdeklődhetnek. Ezek bizonyára inkább kapnak felvilágosítást, mint azok az ellenzéki képviselők, akik a nincstelenek érdekében mennek oda. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a kormánynak e tekintetben nagyon komoly kötelességei vannak és hogy a legközelebbi választások alkalmával _ az igen t. jobboldali képviselő urak rá fognak jönni arra, hogy nagy kár volt ezt a kérdést megoldatlanul hagyni és nagy kár volt, hogy ezt a kérdést, mint a többi kérdéseket is, amelyeknek megoldását várta a nép és az ország ettől a nemzetgyűléstől, nem oldották meg, hanem hagyták azt és a nép lelkéből a keserűség és elégedetlenség érzését váltották ki. T. Nemzetgyűlés! A tételek között utolsó helyen a takarékossági bizottság felállitása szerepel és az a csekély költség, amely erre a bizottságra vonatkozik. A bizottságoknak egymásután való felállítását bizonyos bizalmatlansággal fogadja már az ország közvéleménye azért, mert ha valamit agyon akarnak ütni, ennek a legjobb módja az, hogy egy bizottságot kell felállitani, azután ankétet összehivni, a bizottság ülést tart egymásután négyszer-ötször, állandóan bizottságoznak, de magában a dologban és a kérdés Lényegében nem történik haladás. Nagyon szeretném, ha ezt a felfogást, amely már meg van gyökerezve az országban, végre megváltoztatnák az .igen t. jobboldali képviselő urak és valóban felállítanának végre olyan bizottságot, amelyben bizni lehet, amelynek eredménye van és amely vi február hó 5-én, csütörtökön. valóban keresztülvinné a takarékosságot a költségvetésben. Én nem bizom a bizottság működésében, mert a bizottság többségét az igen t. kormány önmagának tartotta fenn. Amint erkölcsileg és jogilag képtelenségnek tartottam, hogy ez a nemzetgyűlés megalakulása alkalmával a saját többségi hizottságaival döntsön a mandátumok tisztasága fölött, — mert senki a saját ügyében nem lehet biró —• akkép azt is lehetetlennek tartom, hogy most az igen t. kormány jön egy takarékossági bizottsággal és abban a többséget magának foglalja le. Ugy látszik, hogy az ellenzéknek iU is csak a jus murmurandi szerepet adták, azt a jogot, hogy mormoghatnak, ellenezhetnek, tiltakozhatnak, a tiltakozást azonban nem akceptálják. Ha ez igy áll, akkor kár volt a bizottságot megalakitani, kár az ellenzék szereplése is; akkor teljesen igaza van a szélsőbaloldali képviselőtársaimnak, mikor a passzivitás álláspontjára helyezkednek, mert ha a kritikát mosollyal és nevetéssel fogadják, akkor természetes, hogy felesleges dolog idejönni kritikával, észrevételekkel, hiszen az igen t. jobboldali képviselő urak úgyis jobban tudják, és maguk közt sokkal jobban intézik el a dolgokat. Ha ez a felfogás, amely mint vörös vonal vonul végig az önök működésén és politikai életén, állandó, akkor valóban ránk sem háramolhat más feladat, mint az, hogy mi is csatlakozzunk a passzivitáshoz, mert hiszen hiábavaló minden kritika, minden beszéd, a végén mégis csak ráütnek a többségi elv kardjára és azt mondják, hogy ez igy történik, mert én ezt akarom, a többség jogán. A parlamentarizmusnak épen az az elve, és az ellenzék működésének súlya azon múlik, hogy a kritikát gyakorolja, de akkor azt a kritikát természetesen meg kell hallgatni (B. Podmaniczky Endre: Attól függ, hogy minő a kritika!) és igyekezni kell azt elfogadni. Mi olyan kifogásokat emeltünk és olyan igazságokat hirdetünk, amelyeknek tisztaságához és igazságához szó sem férhet, az igen t. jobboldal pedig állandóan süket fülekkel hallgatta azokat és állandóan a tagadás álláspontjára helyezkedett ezekkel szemben. Én különösen a járadékbirtokok alakítására, a földbirtokreform végrehajtására, azután a nemzetgyűlés redukciójára vonatkozólag elmondottam észrevételeimet. Ha akarja az igen t. minister ur, magáévá teszi azokat, ha akarja, nem teszi magáévá, de én törvényhozói lelkiismeretemnek engedve mondottam el ezeket. Olyan tények és olyan igazságok ezek, amelyeket ma az ország lakosságának 99%-a aláir és velem együtt követel. (Éhn Kálmán: Na nem egészen!) Ezek voltak azok az óhajtások és kívánságok, amelyeket bátor voltam elmondani. Elnök: Szólásra feljegyezve senki nem lévén, kérdem, kiván-e még valaki szólani 1 (Nem!) Senki szólni nem kivánván, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni. Vass József ministerelnökheíyettes, népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Csak néhány mondattal kívánok egyik-másik pontra, amely megérintett reflektálni. Lukács György igen t. képviselőtársunk szép szavakkal felhívta a nemzetgyűlés figyelmét az ebben az esztendőben esedékes Jókai-centennáriumra és egyben arra a gondolatra, hogy a nemzetgyűlés, amelynek hosszabb időn, éveken, sőt évtizedeken keresztül a nagy magyar iró is működő tagja volt, vegye ki részét ebből az ünneplésből. Azt hiszem, valamennyiünk szivéből beszélek, amikor magát ezt a gondolatot szeretettel és lelkesen üdvözlöm. (Helyeslés.) Egyben pedig biztositom a t. Nemzetgyűlést, hogy a kultusz-