Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-371
150 Â nemzetgyűlés 371. ülése 1925. Fontos tételt képez tehát az idegenbeszakadt magyarok megsegítése. Itt ne méltóztassanak — es íőleg a tűnőidre való tekintettel hangsúlyozom — azt hinni, hogy itt a leszakitott részeken levő magyarságról van szó. ÍN emitt az Amenkaoa, lubza.jiamfcriK.aba es Jueiamerikaba, valamint a nyugateuropai országokba szabadt, nagyobbrészt munkáséletnek ooí alió magyarokra kell gondolnunk, akik a közgzdasagi helyzetnek leromlása ioi>tan hinetetien nyomorba jutottak és igen sok helyen — se tekintetűén különösen L>éiamerikauan legroszszabb a helyzet — oi^an óriási nyomorban vannak, hogy ezeknek a nibajukon kivul lehetetlen heiyzetoe jutott magyar testvéreinknek megsegítésére mindent el keli követnünk. (Helyeslés íobo/elöL — üiss Menyhért : Az állam nem tett semmit !) Itt van azután egy, nem is annyira költségvetésileg, mint talán inkáub jelentősege tekmteteuen icmtos tétel : az országos takarékossági bizottság, ürömmel kell megállapítanunk a ministeri mdokoiasoól, hogy ez az országos takarékossági bizottság nem abban fogja invatását találni, hogy egyszerűen az egyes hivatalokban a tisztviselők létszámát rfcdukálni fogja, hanem sokkal mélyebben kell ennek a bizottságnak mennie. Mem. azt kell néznie, nogy egyes hivataloknak mennyi a tisztviselője, hanem azt, hogy egyes hivatalok nem feie^legesek-e, hogy nines-e annyira differenciálódva államigazgatási szervezetünk, hogy azt ez a leegyszerűsített, lenyomorodott magyar állam nem bírja el. kőinek a takarékossági bizottságnak bizony nehéz es majomni szívtelen feladata lesz. Innét az etoacioi bzeküol csak azt a kérést intezlietem az Országos lakárékoss^gi Bizottságnak különben kitűnően megválasztott fagjainoz, ue nemcsak tagjaiüuz, nanem vizsgáió-biztoöaiiioz is, — s ha Mxültoztatnak érdeklődni, ennek a bizottságnak tagj&i nagyobbrészt niinbsteri tiozLet \latit férnekuol vagy olyanokuol aii, akikről fel keli tételeznünk, nogy a nagy általános szempontot nem it-üjitk Obask J ote\ fcszteni azzal a n±asíiv szemponttal, nogy lia az illető minis-terek ebtíücg arra lógják okét kérni, nogy íenetoieg kíméljék őket a takarékosság; elvének érvényesítésénél — nogy kövessenek el mindent arra nézve, amit a kérlelhetetlen helyzet vaskövetkezmenyeként a bizottságnak le kell vonnia. (kiss jMenyiiért : Nem fogjak levonni.) Hogy le fogjak-e vonni vagy nem, azt t. képviseiotaisaia nem tuünatja, meit iiiszen ez a bizottság csak most kezdi meg működését. Áttérve a következő tételre, a koronaőrségre, ezzel röviden végzek, s ezzel már vegére is értem előadói ismertetésemnek. Itten különös jeknteni valóm nincs, csak megállapítom azt, hogy a koronaorség kiadásai a többi ágazatbeli kiadásokkal szemben a többlet szempontjából is csökkenést mutatnak. Még nagyobb a megtakarítás a vitézi rend széktartóságánál. Ez egy olyan intézmény, amelyet hangulatkeltés szempontjából szeretnek támadni, de amely — mint méltóztatnak látni — olyan szerény összegekkel szerepel, hogy bűn ez ellen egy szót is szólani. Ha meg méltóztatnak állapítani azt, hogy a vitézi íend széktartója a X. fizetési osztályba sorozott tisztviselő, tehát a legalsó fokon levő tisztviselők közül való, főhadnagyi rangban, egyúttal megállapithatják azt is, hogy ennél a tételnél csak minimális kiadások vannak, amelyek nagyobbrészt onnét erednek, hogy egyes vármegyék nem birják a vitézi székkapitányságokat kellőképen helyiséggel, világítással és évi február hó 5-én, csütörtökön. tárgyi szükségletekkel ellátni. Ez a cím tehát vaioean olyan, amelynél minden elfogultság nélkül meg lenét állapítani a iegnagyoobioku takarékosságot. (Üiss Menyhért: JNem szabad páitpoiitikai célokra fordítani a vitézi rendet !) Jbontos a 4. cím, a budapesti kereskedelmi és ipari kikötők címe. Ezt méltóztatnak jól ismerni, s a kormányzat dicséretére válik, hogy ezt a kérdést kellőkép és kellő időben felismerte. Magyar országnak istenáldott helyzeténél, geograiikai helyzeténél fogva nem győztük és nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy mindent el kell követnünk arra nézve, hogy epén a geográfiai helyzet adta előnyei, amelyek abban nyilvánulnak, hogy közepén fekszik egy nagy gazdasági és földrajzi területnek, kereskedelmi szempontból teljesen kiaknáztassanak. Ezt a szempontot akarja honorálni ennek a kikötőnek az építése, és ezért az kivétetett az illető szakministérium tálcájából s magának a ministerelnökségnek tárcájába tétetett át, ezzel is kifejezésre akarván juttatni ennek a kérdésnek az egyes tárcákon túl való országos nagy jelentőségét. Mint említettem, ennek a kereskedelmi kikötőnek kiadási többlete elég tekintélyes, de ez bőven meg van indokolva azzal, hogy nemcsak magát a kikötőt, üaneni az egész soroksári Dunaágat rendezni kellett, amely rendezés költségei bizony elég tekintélyes összeget emésztettek fel. Ehhez járul az is, hogy a francia hitelező csoporttal való megegyezéshez képest a magyar állam köteles kétharmadával hozzájárulni a tőketörlesztéshez, ami szintén tekintélyes többletet okoz az előző évi költségvetéssel szemben. Ennél a kikötőnél nem szorosan idetartozó tárgyként meg kell említenem a magyar transito-kereskedeiem kérdését. Ez egy oiyan kérdés, amely, hala istennek, az utóbbi időben eggyel toob komoly gondját képezi a kormányzatnak. A magyar transito-kereskedexinet nem szabad elhanyagolni. Akárkinek kezeben legyen, akárki vigye is a transito-kereskedeimet, ez nem osztály- és kasztérdek, hanem a magyar nemzet érdeke. És ha itt a transito-kereskedeleinnél voitak vagy lenetnek is Visszaélések egyes lelkiismeretlen emberek részéről, ez semmikepen nem lehet oka annak, hogy a transito-kereskedelmet a maga egészében elfojtsak. Mindazok a represszaiiák, amelyek a legutóbbi időben történtek, megszűnőiéiben vannak, s remélnünk lehet, hogy a penzügyminisíer ur a kereskedelemügyi minister úrral karöltve mindent meg fog tenni aira nézve, hogy a magyar transi to-kereskedelem a magyar állam geográfiai helyzetének és hivatásának megfelelően naggyá és hatalmassá váljék. Itt még csak egy tételt kell ismertetnem, s ez a nyugellátás tétele a ministerelnökségnél. Itt jelentékeny többlet mutatkozik, nem annyira abszolút számokban, mint százalékokban. Ennek az oka közismert. Tudjuk azt, hogy királyi alapokból tartottak el bizonyos kegydíjasokat, s moist ezek a királyi alapok megszűnvén, a kegydíjasok jelentékeny részét a ministerelnökség volt kénytelen elvállalni. Amikor meg kell még említenem azt, hogy az előző évi költségvetéssel szemben végleg megszűnt a közélelmezési ministerium és a közélelmezési tanáé® költsége, ami pedig elég tekintélyes megtakarítást jelent, be is fejezem a vonatkozó fejezeteknek, illetőleg tárcáknak ismertetését. Nyugodt lélekkel merem állítani, hogy legalább azoknál a tárcáknál és fejezeteknél, amelyeket ismertetni bátor voltam, a leg-
