Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

130 À nemzetgyűlés 370. ülése 1925. évi február hó i-én, szerdán. nökségét — amelyet nem magam kerestem —, vállaltam három szempontból. Az egyik az, hogy az idevonatkozó törvényeket és választási rendeleteket a legszigorúbban, legpontosabban és a leglelkiismeretesebben óhajtottam végrehajtani. A másik szempont az volt, hogy a lehető legpontosabb választási névjegyzéket szerkeszthessünk, amely egyszersmind biztosisitéka az úgynevezett és általunk is annyira kivánt tiszta választásoknak. (Ügy van! Ügy van!) A harmadik szempont, amiért az elnökséget vállaltam, az volt, mert tudtam azt, hogy ebben a fővárosban az egyik legnehezebb választókerület a XII. választókerület és hogy igyekezzem az egyes pártárnyalatok éles öszszetüzését a bizottságban .a lehető minimálisra redukálni. Nem szívesen hozom a Ház elé ezt a kérdést. De hogy ezt megteszem, ennek egyik oka az, hogy az igazságot kívánom szolgálni, fel akarom tárni itt az ország szine, az ország közvéleménye előtt, hogy milyen visszaélések történtek épen ama párt részéről, amely párt legtöbbször a leghangosabban országgá-világgá kürtöli, hogy tiszta választásokat folytasson le a kormányzat és biztosítsa a kormány a fővárosban a törvényhatósági bizottsági tagokat választó fővárosi választások feltétlen tisztaságát. Rendkívül sajnálom, hogy ez alkalommal épen az a párt, a szociáldemokrata párt, amelyet előterjesztendő interpellációm a legközelebbről érint, ez alkalommal nincs itt jelen. Hiszem és remélem, hogy ezzel a kérdéssel az a párt, amely most nincs jelen — amely pártmik sajtóorgánuma azonban igen élesen foglalkozik ezzel a kérdéssel — még vissza fog térni erre a kérdésre, amikor nekem ismét módom lesz az ő esetleges és általam biztosan várt felszólalására ismét válaszolnom. A másik ok, amiért ezt szóvá teszem, az, hogy a mai időket igen hasonlatosaknak találom az 1918-as időkkel. (Igaz! Ugy van!) Hiszen csak az ő sajtójuknak, napilapjuknak legújabb számait veszem elő. Ha ennek hangja nem hasonlít az 1918-as évi hanghoz, akkor kérdezem, hogy mi hasonlít ahhoz. Csak a címeket veszem sorban, ahogy vannak. Az egyik cím „A munkanélküliség réme"; a másik „Csak kétségbeesés fütheti", t. i. azt, amit itt el fogok mondani, a harmadik „Csaljunk!" (Felkiáltások jobbfelől: Ez már igaz! — Egy hang ballelöl: Szép, hogy bevallják!) A negyedik „Miért irtóznak'?", az ötödik pl. azt mondja, hogy „A belügymin ister fütyül a nemzetsryülés határozatára" (Ellentmondások jobbfelöl. — Szabó József: Néha igen!); a következő cím „A kurzusizgatás teszi véressé a villamos kerekeit" stb., stb. Azt hiszem, hogy a Népszavának ez a hangja, a cikkek^ címei abszolúte nem hízelgők arra a táborra és nem emelik fel annak a tábornak nívóját, amely tábor ilyen cikkekkel és ilyen címekkel teli lapot olvas. Rátérek a tárgyra. A XII. választókerület választási bizottsága a kora reggeli óráktól majdnem minden nap a késő éjszakai órákig a legpontosabb és leglelkiismeretesebb munkát végezte. A választási bizottságnak egyes ülésein pártárnyalat nélkül egyes képviselők az ülések összehívását kérték, amelyeken a legélesebb hangon kritika tárgyává tette az egyik pártárnyalat a másik párt megbízottjának munkálkodását. Ezt szomorú tényként meg kell állapítani. Ezeken az üléseken, különösen a szociáldemokrata párt kiküldöttei nemesak a bizottság többi tagjainak munkáját, működését kritizálták, hanem kritizálták a hatóságokat is, különösen a rendőrség működését, amiért elnöki rendreutasitásban, valamint a többi bizottsági tagok részéről is rendreutasitásban részesültek. Ez volt az alapja annak, hogy ezeknek a bizottsági tagoknak viselkedését, a többi bizottsági tagok bizony nem szívesen látták. Ezt még a szociáldemokrata párt megduplázta azzal, hogy egy röpiratot bocsátott ki a kerületben, amely röpiratot nem óhajtom teljes egészében felolvasni, csak egy-két mondatát kivánom idézni. Ez a röpirat provokálta tulaj donképen azt, ami a XII. választókerületben tentent, abban az értelemben, hogy a bizottsági tagok a legélesebb, a leglelkiismeretesebb ellenőrzést gyakorolták minden egyes bizottsági tag felett, kiváltképen a szociáldemokrata párt kiküldöttei felett. Azt mondja ez a röpirat (olvassa): „A fővárosi választások előkészítése már kezdetét vette. Most állítják össze a választók névjegyzékét. Itt akarja a kurzus korrigálni a választás eredményét már előre. Ki akarják hagyni a névjegyzékben még benn maradt munkás-szavazókat. Minden kerületben, százával bocsátják ki a meghívókat, biztos jeléül annak, hogy ki akarják őket hagyni. Különösen nagy szavazóirtás készül a XII. választókerület területén, mi tehát fokozottabban vigyázzunk. Ezt ne hagyjuk! Ezt ne tűrjük! stb., stb." az ő szokott hangjukon. Ezután a röpirat után természetesen a bizottsági tagok — mint ahogy mondottam — a legélesebben figyelték ezeknek az uraknak a munkálkodását és teljesen igaza van az ő lapjuknak, amikor azt mondja, hogy „ezek az urak akkor dühödtek meg-, amikor elvtársaink röpirata alapján a kihagyásra szánt asszonyok és férfiak szazai jelentek meg váratlanul a bizottság előtt, hogy választói jogosultságukat igazolják". Ez tény. A Népszava tehát, illetőleg a szocialista párt hivatalos sajtóorgánuma, elismeri, hogy ők provokálták, hogy a többi bizottsági tagokat ők izgatták, illetőleg a bizottság munkáját ők tették először kritika tárgyává. Nincs igaza a Népszavának abban, hogy „a XII. választókerület választási bizottságában a vezetést és irányítást az illetékesek bölcsessége, hétpróbás kurzus-urak kezébe tette le". Nem a kurzus urak kezébe, mert nem az vagyok és a bizottsági tagok sem azok. De igenis, tiszta keresztény politikát folytatok s folytatnak ezek az urak is. De igaza van abban, hogy azok az urak, akik ezeket a névjegyzékeket összeállították, igen kemény kötésű emberek, mert hogy az egyik bizottsági tag szavaival éljek, a körmükre néztek ezeknek az uraknak; az egyik bizottsági tag, amikor a röpirat megjelent, azt mondotta annak a bizonyos Weisz urnák: „Vigyázzon Weisz ur, mi az önök körmeire fogunk nézni". Hát igen t. uraim, ha ezek a kiküldöttek emberükre még nem akadtak, most emberükre akadtak, mert ez a bizottság lelkiismeretes, pontos munkát végzett éjjel és nappal. De ez a bizottság — megint egyik ur szavával élve — „kikéri magának azt, hogy bárki olyan ostobaságot tegyen fel róla, hogy ezt a bizottságot orránál fogva lehet vezetni". A bizottsági tag urak közül többen már akkor jelentették nekem azt, hogy a névjegyzéket meghamisították, mi kor ez a röpirat megjelent. Azok, akik mint segédmunkaerők a manuális munkára be vannak oda osztva, szintén jelentették, hogy a választási névjegyzékeknél súlyos visszaélések történnek. Én ezt el sem akartam hinni és magam győződtem meg róla, hogy a névjegyzék szer-