Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

A nemzetgyűlés 370. ülése 1925. mely pénzügyi politika az állandóság- és nyugalom képviselője ugy a gazdasági élet, mint az államháztartás terén. Ezt kell elérnünk és remélem, hogy el is fogjuk érni. örömmel szögezem le azt is, hogy az, ami egy időben még vitatott kérdés volt, most már általánossá vált: mindenki ebben a Házban, de azt hiszem az egész közvélemény is át van hatva az államháztartás egyensúlyának fontosságától. Nem hiszem, hogy akadna valaki, aki a mai időkben állást tudna ez ellen foglalni. Eljutottunk idáig egy hosszú és fárasztó ut révén és most már az államháztartásnak ezt az egyensúlyát minden erőfeszitéssel, minden erővel fenn is kell tartanunk. De nem is lehet senki kétségben eziránt, mert amikor ennyire előre nem látott eredményeket értünk el, megvan minden biztató jel arra, hogy egész könnyedséggel fenn fogjuk ezt tartani a jövőben is. Nem szabad azt sem figyelmen kivül hagyni, hogy abban, hogy az államháztartás egyensúlyát a múltban éveken át nem tudtuk fentartani, nemcsak azok az okok játszottak közre, amelyeket költségvetési beszédemben igen részletesen kifejtettem, nemcsak maga az infláció volt ennek oka — mert az infláció egyrészt ok volt, de még inkább következmény —, hanem igenis, oka volt ennek jórészt az is — figyelmen kivül hagyva egyéb más tényezőket, melyek szintén nagyon lényegesen közrehatottak —, hogy nem volt meg a közszolgáltatásoknak sem az elégséges volta és másrészt a kiadások oldalán sem tudtuk érvényesíteni azokat az elveket, amely éknek érvényesítésére ezidőszerint törekszünk. Rá kell most térnem az adminisztráció kérdésére. Előbb azonban ismét le akarok szögezni egy tényt, még pedig azt, hogy arra, hogy idáig jutottunk és hogy elértük ezt az eredményt, annak is befolyása volt, hogy nagyrészt sikerült a politikát kikapcsolnunk a pénzügyi dolgokból. A pénzügyek politikamentességét fenn kivánom tartani a jövőben is, mert hiszen láttuk a múltban nem egyszer, hogy amikor talán valami helyes megoldás mutatkozott, ha politikai alapon kezdték megoldani a kérdést, az jó eredményre nem vezetett. A politikának addig kell és szerintem addig lehet jogosan beleszólnia a pénzügyi dolgokba, amig figyelembeveszi mindazokat a nagy érdekeket és nemzeti célokat, amelyeknek megvalósítására törekedni mindenkinek feladata és amelyekért áldozatokat is kell hozni, és amig vigyáz arra, hogy egyes rétegektől, egyes csoportoktól túlzott áldozatokat ne követeljen. Ami az adminisztráció kérdését illeti, e tekintetben komoly panaszok hangzottak elegyes szónokok részéről. Én a magam részéről nem csinálok titkot abból, hogy ezidőszerint nekem is sok kifogásom van az adminisztráció ellen, kénytelen vagyok azonban bizonyos mértékben az adminisztrációnak védelmére is kelni. Azok az idők, amelyeken átestünk, természetesen valamennyire meglazították az adminisztráció fegyelmét, de viszont, ha az én tárcám körében nézem az adminisztrációt, merem állitani, hegy ott nagymértékben térnek vissza a normális állapotok és rövidesen el fogjuk érni azt, hogy ismét olyan adminisztrációnk lesz, amelyre büszkék le«zünk mindannyian. Nincs okom kételkedni abban, hogy ez az adminisztráció egvéb ágaiban is igv lesz. Ugyanakkor azonban figyelemmel kell lennünk arra is, hogy lehetetlen feladatok megoldása előtt állott és áll ma is ez az adminisztráció és nem lehetséges, hogy minden kis cselekedetért, minden kis eseményért az egész adminisztrációt évi február hó 4-én, szerdán. 119 tegyék felelőssé. Hibák vannak, voltak és lesznek s a kormányzatnak feladata, hogy ezeknek a hibáknak kiküszöbölésére törekedjék. Csak azért tettem ezt szóvá, mert kénytelen vagyok néhány képviselő urnák az adminisztrációval szemben elhangzott panaszaira reflektálni. Itt van például a forgalmi adó kérdése, amellyel később részletesen fogok foglalkozni. Bugyi igen t. képviselőtársam, aki nagyon részletesen és behatóan foglalkozott egyes gazdasági problémákkal, kitért azokra az anomáliákra, amelyek a forgalmi adó adminisztrációja terén jelentkeznek. Teljesen igazat adok neki abban, hogy az, hogy megadóztatták azt a borbélyt, aki önmagát borotválta, olyan anomália, amelyet tényleg ki kell küszöbölni és el kell törölni. Nem szabad azonban olyan állításokat felhozni, amelyek nem egészen kongruensek a való élettel. Megemlítette például azt a túlságos megterhelést, amelyet a vámmalmoknak kell elviselniök, és amelyeket jórészt az adminisztrációnak tud be. Ez egy kis tévedés, mert ő véletlenül az öszszes malmokra pár évvel ezelőtt kivetett kontingenst említette meg, 4000 vagont, holott csak 1000 vagont kell ezeknek a malmoknak beszolgáltatniuk. Felolvasott továbbá egy kérdőivet, amely tényleg tervbe van véve ott, ahol az átalányozási rendszer áll fenn. Igazat adok neki abban, hogy ebbe a kérdőivbe annyi felesleges kérdés van feltéve, hogy én magam is képtelen volnék azoknak csak felére is válaszolni. De ez csak terv, melyet hiszem, hogy ugy fogunk megvalósítani, hogy ezeknek a kérdéseknek egy része ki fog maradni. Hogy pl. „az az inas mennyi saját anyagot használt fel" és más hasonló kérdésekre, az én nézetem szerint is lehetetlen a kisiparostól feleletet követelni. Csak azt teszem szóvá, hogy amikor különösen itt hangzanak el panaszok az adminisztráció ellen, nem szabad olyan panaszokat hangoztatni, amelyek nem helytállóak. Ugyanezzel a kérdőivvel kapcsolatban rámutatott a képviselő ur arra is. hogy van ebben egy pont, amely igy szól: „Nem ismerem el az adatok helyességét". Mint minden kérdőiv, ugy ez is mindenre provideál, azt a rovatot kell tehát kitölteni, amely a tényállásnak megfelel. Ha jól vallotta be az illető az adatot, akkor keresztülhúzza ezt a rovatot, ha pedig rosszul vallotta be, akkor ki fogja tölteni. Szóba került igen sok képviselő ur részéről a jövedelem- és vagyonadó kérdése. Mindenki tudja, micsoda rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdenünk, mig valahogy megtaláltuk azt az alapot, melynek felhasználásával ezek a kivetések megtörténtek. Egyáltalában nem mondom, hogy ez ideális, hiszen ez volt az első év, amikor ezen az alapon vetettük ki az adót. Ezentúl azonban minden tapasztalatot fel fogunk használni arra. hogy ezeket a hibákat kiküszöböljük. Itt sem szabad ugy beállitani a kérdést, hogy a szélsőségeket vesszük, s azt mondjuk, hogy a kétkoronás és nem tudom, hány koronás földbirtok áll egymással szemben, mert a gyakorlatban ez nem igen fordul elő. Tény, hogy a hatóságok bizonyos hibákat követtek el, ezeket próbáljuk is eliminálni, de ezekből a szélsőséges példákból még nem lebet megítélni az egész eljárást, és ezért az egész eljárást hibáztatni nem lehet. Az egyik t. képviselő ur felemiitette az illetékek körül felmerült anomáliákat. Elsősorban arra akarok rámutatni, hogy az a vád, mintha a kormány a 16 pontból ezt az egy pontot nem váltotta volna be, azért is tárgytalan^ mert i amikor a 16 pont megszületett, ez a kérdés már í-