Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

 nemzetgyűlés 370. illése 1925. van!) Ezért azt a 600.000 svájci frankot, amelyet annak idején lekötöttünk a svájci gabonaszállitással kapcsolatban, a földmivelésügyi minister ur rendelkezésére fogom bocsátani azért, hogy ezt a gazdaságpolitikai kérdést, amely óriási kihatással van egész gazdasági fejlődésünkre, megoldhassa. (Helyeslés.) Többen szóvátették a népjóléti tárca gyengébb dotálását. Elismerem és tudom, hogy különösen a mai viszonyok között nagy szükség volna sokkal erőteljesebb szociálpolitikára. Ne méltóztassék azonban azt sem figyelmen kiyül hagyni, hogy szociálpolitikát csak megfelelő vagyoni erő mellett lehet csinálni. {Ugy van!) A vagyoni erők figyelmen kivül hagyásával a szociálpolitikát nem lehet megoldani, hanem, csak tönkretenni. A szociálpolitikai kérdések megoldásánál mindig a legnagyobb figyelemmel kell lenni az ország gazdasági helyzetére, ha a kérdéseket helyesen és jól akarjuk megoldani. Ezen a határon belül a magam részéről minden felmerült eszmét örömmel fogok pártolni, különösen az itt felvetett^ egyes kérdéseket, mint aminő a gyermekvédelem, a közegészségügy stb., amelyek arra vanak hivatva, hogy a nemzet fizikai és szellemi erejét fokozzák. (Élénk helyeslés.) Kállay Tibor igen t. képviselőtársam az ő rendkivül tartalmas beszédében szóvátette a beruházások kérdését. Én a magam részéről nem osztozom az ő felfogásában. Igaz, és azt elvileg le is szegezem, hogy az államnak mindig figyelemmel kell lennie a maga képességeire és a célkora is, amelyeket megvalósítani akar. Azt tartom azonban, hogy vannak beruházások, amelyeket minden körülmények között meg kell valósítani. Sohasem gondoltunk „akciókra" és nem is gondolunk ilyenekre. Itt tulajdonképen olyan pénzek felhasználásáról van szó, amelyeket nem lehet beilleszteni a költségvetésbe, mert ezeket a bevételeken éveken át nem lehet megismételni. Olyan pénzekről van szó, amelyek eg'yszer jelentkeztek és ezeket helyesebben jobban felhasználni, azt hiszem nem lehet, mint hogyha ilyen beruházásokra forditjuk. Csak példaképen említem meg az Államvasutakat. Vájjon nein a legnagyobb államérdek-e az, hogy az Államvasutak ne küzdjenek azokkal a bajokkal és nehézségekkel, amelyekkel még a múlt évben is küzdöttek. Ezért a legfeltétlenebb és legszükségesebb beruházásokat lehetővé tettük és elláttuk az Államvasutakat némi forgótőkével. Az Államvasút enélkül az ellátmány nélkül ma üzemképtelen lenne és üzemképességót a következő éveken is bizonytalan lett volna. Azt hiszem tehát — és ebben valószínűleg megegyezik velem Kállay Tibor igen t. képviselőtársam is —, hogyha ilyen beruházásokról van szó: ezeket teljesíteni kell, ha nem akarjuk a gazdasági életet megállítani. (Helyeslés. — Strausz István: Helyes! Sokat pótolt a minister ur!) Áttérek most a vita egyéb anyagára. Mindenekelőtt megállapítom, hogy nem hangzott el egyetlenegy olyan beszéd sem legalább a tudtommal nem, amely a szanálás ellen, hogy ezt a rossz kifejezést használjam, — vagy az ország pénzügyi helyreállításának terve ellen szólott volna. Ebből azt akarom következtetni, hogy ma már átment az egész ország közvéleményébe az a tudat, hogy ez volt a helyes ut, amelyen az ország pénzügyeit helyre lehetett állítani. Meggyőződésem szerint ezt az utat kellett keresnünk az orpzág pénzügyi helyreálli- ' tására. És ezért elismerést érdemelnek szerintem azok a férfiak, akik ebben az irányban dolgoztak, ugy a ministerelnök ur, mint az ő évi február hó i-én, szerdán. 117 akkori munkatársai, különösen hivatali elődöm: Kállay Tibor. (Ugy van! Ugy van!) Költségvetési beszédemben részletesen foglalkoztam a pénzügyi helyreállítás első félévével. Egészen részletes adatokat szolgáltattam arra nézve, hogy mit és hogyan csináltunk, milyen összegeket vettünk igénybe. Most eltelt egy második félév is. Én nem hiszem, hogy szükség volna arra, hogy túlrészletes adatokkal vliágitsam meg az ebben a félévben történteket. A népszövetségi főbiztos ur legutóbbi jelentése teljes képet ad ebben a tekintetben. Csak azt az egy adatot akarom kiemelni, hogy az első félévre számitásba vett és a szanálási tervezetben a kölcsönből igénybevehetőnek jelzett 42 A millió aranykoronás hiány nem érvényesült, tehát az első félévet saját erőnkből fedeztük és a saját bevételeink adták meg a kiadások fedezetét. Enïiél a kérdésnél kissé megakarok állani, hogy az egész világ előtt rámutassak arra, hogy Magyarország komolyan fogta fel kötelességét és hivatását, amikor hozzáfogott a pénzügyeinek helyreállitásához (ügy van! Ugy van!), hogy nem mulasztott el egyetlen alkalmat és eszközt sem, hogy ezt teljes sikerrel vigye keresztül. (Ugy van! Ugy van!) Ezáltal, nézetem szerint, teljesen megérdemelte mindazok bizalmát, akik erre a nagy munkára súlyt fektetnek. Azt hiszem, hogy tulajdonképen épen ez a komoly törekvés, ez a komoly elszántság — amely az egész nemzetben megvan, hogy az^ országot pénzügvileg talpraállitsuk —, szolgálhat és kell is, hogy szolgáljon biztos alapul abban az irányban, hogy a külföld megértse — és remélem, hogy meg is fogja érteni —, hogy itt nemcsak az államháztartást, hanem a magángazdaságot is kell szanálni. Ezt is akarjuk szanálni épen olyan erővel és elszántsággal (Ugy van! Ugy van!) és megvan a remény, hogy a külföld erről tudomást szerezve, máskép itéli meg helyzetünket és fel fogja keresni tőkeszegény országunkat. (Ugy van!) Azt is vettem azonban észre, hogy ezzel a kedvező eredménnyel szemben bizonyos félreértései' vannak, és pedig abban az irányban, hogy ebből sokan messzemenő következtetéseket vonnak le, különösen olyan szempontból, hogy mennyit tehetne a kormány és mennyiben tudna túlmenni a megadott kereteken. Ami ezt illeti, én szerintem, Ugrón Gábor t. képviselő ur egészen helyesen intett az óvatosságra. De nem kell nekem ebben a tekintetben nagyobb bizonyitékot idéznem, mint magát a népszövetségi főbiztos urat, aki megállapítja azt, hogy ezek a kedvező eredmények csak annak következményei, hogy sikerült a bevételek befolyását már most olyan fokon biztosítani, amely eredetileg a szanálás végére yolt r kitűzve. De ezzel eljutottunk a teherviselés végső határáig, és hogy az ő szavaival éljek, az adóterheket továbbemelni csak az ország gazdasági struktúrájának szétroncsolásával lehet. (Úgy van! Ugy van!) Erre akarom felhívni a figyelmet és ez kell hogy irányadó legyen előttünk a jövőre nézve; jövő terveink megállapításánál nem szabad olyan terhekkel jönnünk, amelyek 1926 után veszélyeztetik az állapotainkat. De viszont nem szabad mingyárt az első félévből a legmesszebbmenő következtetéseket levonni (Ugy van!) már csak azért sem, mert hiszen ott van a második félév. Az ország gazdasági természete olyan, hogy a második félév mindig kedvezőtlenebbek a bevételek szempontjából. Előreláthatólag azonban a bevételek olyanok lesznek, hogy a kölcsönnek egy jórészét a NAPLÓ XXIX. :Í: