Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-370
A nemzetgyűlés 370. ülése 1025. 1890: I. t-cikkről, a közvitákról és a közmunkáról szóló töltényről. Ez a közmunka, amely részben pénzben fizettetik meg*, részben pedig természetben, igás- és kézi erővel kell azt leszolgálni, — amint azt a közigazgatásban szerzett tapasztalataimból mondhatom, — nem vált be. Nem vált be és pedrg azért, mert rendesen akkor szolgálják le a közmunkát, illetőleg akkor veszik igénybe az igavonó erőt, amikor arra ugy a kisgazdáknak, mint a nagygazdáknak a legnagyobb szükségük van, Tavasszal és őszszel kell leginkább az utakat csinálni. Igen ám, de tavasszal és ősszel van a gazdaságban is a legtöbb munka s ha onnan elviszik az igavonó erőt, nagyobb kárt okoznak vele, mintha az Sutákat pár hónappal később csinálnák meg. A kézi erő leszolgálása, azt lehet mondani, majdnem mindig illuzórius. Mert a magyar ember természetében van az, hogy a közmunka leszolgálására rendszerint családjának ama tagjait küldi ki, akik a közmunka alól különben mentesek. Ha a közmunka természetben való leszolgálása teljesen megszűnnék s ha ez mind pénzben váltatnék meg, azt hiszem, országos közntaink sokkal jobb állapotban volnának, az ország lakossága kevesebb zaklatásnak lenne kitéve, mert akkor az államépitészeti hivatalnak rendelkezésére állana egy nagyobb pénzösszeg, amelyet akkor használna fel, amikor épen szükséges, mert falun nem kell attól tartani, hogy nem kap elég igás- és kézierőt» mert minden faluban van u. n. fuvarozó ember, aki örömmel veszi, ha kap munkaalkalmat, hasonlóképen napszámost is fog kapni mindig és ezáltal némileg a munkanélküliség is megoldást nyer. Végül még rá kívánok térni a rokkantügyre. Előttem szólott Neubauer t. képviselőtársam is szomorúan nyilatkozott erről a kérdésről, tekintettel arra, hogy kicsiny költségvetésünkbe nem fért bele nagyobb összeg a rokkantak javadalmazására. A mélyen t. népjóléti és munkaügyi minister ur múltkor egy közbeszólás alakjában emiitette, hogy a rokkant-kérdés is megoldás, illetőleg revizió alatt áll. E revizió alá vétel alkalmával arra kérem a t. népjóléti minister urat, méltóztassék ebbe a rovatba a rendelkezésre álló legnagyobb öszszeget felvenni és felhívom szíves ügyeimét arra, hogy az igények megállapításánál az egyes testrészek hiánya szerinti százalékban állapítsák meg a rokkantjárulékot. Azt tapasztalatból tudom, hogy nem egy olyan rokkantat vizsgáltak felül, akinél az a hiány, amely 100%-os rokkantságot idézett elő, tulajdonképen több, mint 100%-ban van meg, de az eddig fennálló rendelet szerint az illető a 100%-os rokkantak részére megállapított : illetménynél nagyobbat nem kaphat. Van olyan, aki. kéz- és lábhiány folytán tisztán csak fejjel és törzszsel rendelkezik, mozdulni nem tud és semmiféle testrészét használni nem tudván, ápolásra szorul. Most a rokkantügy revíziója alkalmából arra kérem a népjóléti minister urat, hogy ezeket a teljes nyomorékokat uj osztályba soroztassa, s ha nem is kapnak egyebet, legalább ápolási pótlékot kapjanak. Mert az teljes lehetetlenség*, hogy ha valaki 100%-os rokkant, emellett még ápolót is tartson — hiszen a rokkantul etmény még arra sem elegendő, hogy maga megéljen belőle — vagv családjának munkaképes tagja az ő ápolásával foglalkozzék. Kérem a népjóléti minister ur szíves gondoskodását ezekről az emberekről, akik a hazáért szenvedtek és véreztek. A költségvetésben, amint szerény tehetségemmel és felfogásommal látom, a mélyen t. évi február kő 4-én,_ szerdán. 115 . kormány gondoskodni kivan a meglévő szűk keretek között mindarról, amiről esak gondoskodni kell. Ugy látom, hogy ha ez nem történik meg olyan mértékben, amint kellett volna, ennek oka a rendelkezésére álló összegek csekélységében keresendő. Minthogy ugy látom, hogy a mélyen t. kormány az ország gazdasági és szociális bajai iránt megértéssel van és azok megoldását tőle telhetőleg' elősegíteni kívánja, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Héjj Imre! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Szólásra következik 1 ? Forgács Bliklós jegyző: Gschwindt Ernő! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra, következik? Forgács Miklós jegyző: Bíró Pál! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, az általános vitát bezárom. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A pénzügvminister ur kíván szólani'! (Halljuk! Halljuk!) Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Örömmel állapítom meg, hogy ez az első aranyköltségvetés, amelyet hosszú idő után beterjesztettünk, kiváltotta azt a komoly és alapos vitát, amelyet megérdemelt. (Ugy van!) A szónokok kiterjeszkedtek az összes fontosabb bel és külpolitikai kérdésekre egyaránt s a legmélyebben foglalkoztak a pénzügyi politika kérdéseivel és nem hagyták figyelmen kívül a gazdasági élet problémáit sem. T. Nemzetgyűlés! Azt merem állítani, hogy ^ a beszédek, amelyek elhangzottak, kivétel nélkül mind a komoly kritika hangján hagzottak el .(Ugy van!) A komoly kritika hangján hangzottak el ugy az ellenzék részéről, mint a kormánypárt részéről, sőt talán nem is túloznék, ha azt mondanám, hogy még a kormánypárt részéről is nem egy olyan beszéd hangzott el, amely ellenzéki beszédnek is beillett, (Ugy van!) Ezt vártuk és azt hiszem, ez adja meg* azt az irányt is, amelyet a pénzügyi , és gazdaságpolitikában a jövőre nézve követnünk kell. Komoly vita hangzott itt el annak dacára, hogy az ellenzéknek egy tekintélyes része távol volt. Én végtelenül sajnálom ezt, (Ugy van!) nem politikai okokból, mert végeredményben mindenkinek — ugy az egyes egyénnek, mint az egyes pártoknak —-a lelkiismeretére bízom azt, itélje meg, hogyan és miként teljesiti a maga kötelességét, (Ugy van! Ugy van!) de akkor ugyanazoknak, akik távoltartották magukat, akik folytonos szemrehányásokkal il- lettek a kormányt éveken át és nem voltak hajlandók egyetlen egy érvet sem elfogadni arra nézve, hogy miért nem lehet költségvetést tárgyalni (Ugy van! Ugy van!), az én meggyőződésem szerint teljes erővel lett volna kötelességük ebben a vitában részt venni. (Ugy vkin! Ugy van!) Én azonban tárgyi alapon sajnálom a távolmaradásukat. Tárgyi alapon azért, mert ez a költségvetés nem egy egyszerű költségvetés. (Ugy vmi!) Ez a költségvetés, egy alapköltségvetés, amely hosszú időre kell, hogy ' megmutassa legalább azokat a nagy kereteket