Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-370
A nemzetgyűlés 370. ülése M sokía. Ezt a törekvésünket pedig a szanálási processzus könnyű és biztos lefolyása inkább mozdítja elő, mint ujabb állami kölcsön szóbahozása, amely csak külföldi mag-ánhitelünk rovására ejthet sebet a rólunk való véleményen. És hogy államháztartásunknak ugyan nem, de annál inkább közgazdaságunknak szükség-e van további külföldi hitelekre, legjobban bizony it ja kereskedelmi mérlegünk, amely épen azzal a mintegy 100 millió aranykoronával passzív, amelyet az államkincstár a külföldi kölcsönből felhasználván, ezzel a külföldi valutával egyenlítődött ki fizetési mérlegünk. Amint emiitettem volt, 40 millió aranykorona körülbelül az az összeg, amelyet eddig* a külföldi kölcsönből meginkaritottunk. Ezt a 40 millió aranykoronát azonban a magyar állam megkapta és a főbiztosi jelentések szerint magyar koronában fizette vissza, tehát ez az öszszeg igenis külföldi fizetéseinkre használtatott fel. Ami nem áll ugy rendelkezésünkre, mint állami pénzügyeink mikénti alakításának kérdése, az a közgazdasági fejődés, amelynek szükségességét és jelentőségét mindenki hangoztatja, de amelynek önkényes előmozdítása nincs akaratunk hatalmában. Itt tehát még számitani kell bi.-zon.yos ideig bizonyos hiányra és ennélfogva ennek kiegyenlítését is biztosítani kell, Erre az egyedüli eszköz a külföldi tőke beözönlése, de minél kevesebb köze van hozzá az államnak, nézetem szerint annál jobb. Ezekután áttérek egyes konkrét kérdésekre, amelyekkel foglalkozni kívánok. Az állami kiadások kérdésénél és a takarékosság szempontjának érvényesítésénél bizonyos mértékben más a felfogásom, mint amilyen felfogás általában szokott lenni. Azt tartom, hogy az állami kiadások meghatározásánál a köteles takarékosság figyelembevétele mellett mélyrehatóbb szempontokból kell kiindulni. Minden államalkotó nemzeti közületnek megvannak a maga szükségszerű feladatai, amelyeket teljesíteni ^ kell mindaddig, amig az államot fenn kívánjuk tartani. A trianoni Magyarország feladatai is természetszerűen adva Amannak. Ezekre a feladatokra részletesebben kitérni nem akarok, de ezek a feladatok kétségtelenek és azt hiszem, hogy Magyarországon minden hazafias ember tisztában van ezekkel a feladatokkal és tisztában van azzal is, hogy ha ezeknek a feladatoknak teljesítésére nem vagyunk képesek, akkor tulajdonképen csonka Magyarország létalapja is megszűnik. Az állami kádasok meghatározásánál tehát ebből a szempontból kell kiindulni és ehhez kell szabnunk bevételeink keretét. Amit *z ál tálam meghatározott cél szükségesnek állapit meg, azt elő kell teremteni, ez az én álláspontom és ezt annál inkább fentartom, mert meggyőződésem szerint ennek meg tudunk felelni A tilsiti béke utáni Poroszország példája leginkább alkalmas a mai Magyarország helyzetével való összehasonlításra.. Emlékezetesek azok a nagy, sikeres reformok, amelyek segítségével a letiport porosz királyság helyre tudott állani és ismét rendbe tudott jönni. Az orosz területre menekült porosz király első tanácsadói emlékiratot készítettek akkor arról, hogy milyen eszközökkel lehet ebből a borzasztó helyzetből a porosz államot kisegíteni és érdekes, hogy ennek az emlékiratnak kapcsán vetődött fel először az uj elmélet a kameráiig állami gazdálkodással szemben, amely a régi hagyományos bevételeknek megfelelően alkalmazta a kiadásokat és igyekezett azokból '5. évi február hó 4-én, szerdán. 105 kijönni, sőt bizonyos kincset, tartalékokat is biztosítani. Ebben a nehéz helyzetben állapi tották meg a porosz államférfiak azt, hogy egy modern államnak megvannak a szükséges feladatai és ezekhez a feladatokhoz kell idomulniok a bevételeknek, nem pedig' a hagyományos bevételekhez a kiadásoknak. A takaré kossági feladat pedig- az, hogy a szükséges feladatok elvégzése minél kevesebb kiadással történjék. E szempontok alapján a tárgyalások alatt lévő költségvetéssel szemben annak az aggodalmamnak kell, hogy kifejezést adjak, hogy nem megfelelően van összeállítva ebben a tekintetben. A vizsgálatnak erős akadálya az, hogy nem ismerem a szanálási terv alapját alkotó számbeli részleteket, amint bátor voltam említeni. De egyrészt a dologi kiadások aránylag csekély volta, még inkább azonban ezeknek a szanálási tervből kitetsző fokozatos csökkentési tendenciája súlyos aggodalmat kelt bennem. Egyenesen megdöbbenéssel látom a honvédelmi dologi kiadásokban mutatkozó nagy csökkenést. A honvédelmi tárca dologi kiadásaira a szanálási tervezet a folyó költ ségvetési évben 42 millió aranykoronát enged és ezzel szemben a költségvetésben ezek a dologi kiadások leszoríttattak nem egészen 23 millió aranykoronára, vagyis több mint 19 millió aranykoronával csökkentettek. Nem értem, olyan gavallérosan állapították-e meg ezt a kerettételt a Népszövetség szakértői, hogy ilyen redukció volt lehetséges minden helyes honvédelmi érdek háttérbe szorítása nélkül! Avagy a hadseregnek a trianoni béke feltételei által is megengedett fentartásában olyan szüneteltetés vált lehetségessé, illetve a hadsereg felszerelései pótlásának olyan szüneteltetése által vált lehetségessé ez a csökkentés, amelyet helyeselni egyáltalában nem tudok! Laikus vagyok és nem akarok kritikát gyakorolni, de azt hiszem, nem tévedek, ha egyetmást nem olyannak tartok honvédelmi szervezetünkben, mint ami mai helyzetünkben a legcélravezetőbb. Viszont azonban leszögezni kívánom, hogy egyenesen követelni kell a kormánytól, hogy amúgy is szükreszabott kereteinken belül mindent megtegyen honvédelmünk színvonalának és képességének emelésére. Nem hihetem, liogy az állampolgárok teberbiróképességének mértékébe ütköznék annak az összegnek a honvédelem céljaira való for ditása, melyet a szanálási terv is megenged j erre fordítani. A legrosszabb helyen, való takarékosságnak tartom a honvédelmi tárca dologi kiadásainak ezt a redukcióját és mindenesetre kérem a kormányt, hogy erre nézve adjon kimerítő felvilágosítást. Hogy pedig az amúgy is leszorított dologi kiadásokat a jövőben a szanálási kereteknek megfelelően hogyan lehet tovább " csökkenteni, azt nem nagyon tudom megérteni. Itt vannak bizonyos számadatok, melyek mutaják, hogy a szanálási tervezet milyen erős redukciót kivan még tenni a dologi kiadásokon. A dologi kiadások az egyes kimutatott resszortok költségvetési tételeiben a belügyi tárcánál—mint ahogy említettem — redukáltatnak hét millióról 5-9 millió aranykoronáig. Azután^ redukálják a közoktatsügy dologi kiadásait is —- ami pedig már egyenesen a kultúra rovására megy — 7.8 millióról 6.45 millió aranykoronára. A legérdekesebb az, hogy a közigazgatás többi része, tehát a többi tárcák dologi kiadásai —, melyek közé tartozik á földmivelésügy és kereskedelem-