Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

 nemzetgyűlés 357. ülése 1934. ről a helyekről, hogy 206—300%-kal túlhaladták a bérèk a békebelieket. Vannak olyan háztulajdonosok, akik egy szoba-konyhából álló egészségtelen kislakásért .8—12 métermázsa búzabért kérnek. El lehet képzelni, mit kérnek olyan kisebbfajta lakásért, amely valamennyire egészségesnek is mondható. 8—12 mázsa búzabért a falusi legszegényebb nép nem tud megfizetni, mert hiszen az a legszegényebb nép, amelynek saját házikója, lakása falun nincs, rendszerint a részes aratókból áll. Ezek egész nyári munkájukkal sem tudnak 8—12 mázsa búzát megkeresni. Előáll tehát az a helyzet, hogy nemcsak a háztulajdonosnak kell 8—12 mázsa búzát fizetniük — egyik-másik helyen többet is — bér fejében, hanem ezenfelül a kincstári haszonrészesedés megterheli az ő fizetnivalójukat inég ' 25%-kál, — ez három métermázsa búza — úgyhogy egy-egy ilyen szegény embernek 15 métermázsát kellene csak arra fordítani, hogy megfizesse azt, hogy ő a családjával valahol meghúzódhatott. Miből fog ő megélni? Ennek tetejébe még a kincstári haszonrészesedés fizetésének elmulasztása ugyanazokkal a jogkövetkezményekkel jár, amely jogkövetkezmények fűződnek a tulaj donképeni házbérfizetés elmulasztásához, s ezen jogkövetkezmények között arra a lakóra a legsúlyosabb az, hogy azonnali felmondással élhet az a háztulajdonos, aki nemcsak a maga számára megállapított 12 métermázsa búzabért nem kapta meg, hanem a 3 métermázsa kincstári haszonrészesedést is attól a lakótól esetleg nem tudja bevasalni. Állandóan feje felett lóg tehát ezeknek a szerencsétlen embereknek az a nagy gond, hogy ők az ilyen horribilis Jakbért miként tudják előteremteni, másrészt pedig az, hogy amennyiben ennek tetejébe még a kincstári haszonrészesedést ki nem fizethetik a háztulajdonosnak, akkor az azonnali felmondás jogával fog élni s őt abból a szegényes lakásból is az utcára fogja tenni. Ezenfelül még nagyon rossz összehasonlításra is ad ez a törvényes állapot alkalmat. T. i. a háztulajdonos, tegyük fel, 3—4 szobás lakásban lakik, amely után ő maga kincstári haszonlészesedést nem fizet, ő viszont ez után a lakás után megfizeti az eszmei lakbérhozadék, az eszmei házbér értéke után a maga 15%-os házadóját az 1922. évi törvénycikk szerint, a lakó pedig ezzel szemben, aki sokkal szegényebb ember és sokkal rosszabb lakásban lakik, àz államnak nemcsak azt a 15%-os adót kell hogy megfizesse, amelyet az ő házbére után a háztulajdonos lead az államnak, hanem még a háztulajdonossal szemben 25% pluszt is fizet. Én a t. pénzügy minister urat aziránt Kérdezem meg, hogy nem tartaná-e indokoltnak, hogy ezekben a helységekben, amelyek a lakbérkorlátozások alól felszabadultak, a kincstári haszonrészesedés szedésének megszüntetése iránt valamiféle törvényhozási kezdeményezést tegyen? Én tudom, hogy a kincstári haszonrészesedés egy sui generis adónem, s ez nem pótlása kvázi annak az elmaradt állami jövedelemnek, amelyabból származott, hogy a házbérek emelése korlátozva lévén, ebből természetesen a régi házbéradó címén sokkal kevesebb jövedelme volt az államnak, mint hogyha a házbér emelkedhetett volna és elérhette volna fokozatosan a békebeli évi december hó 17-én, szerdán. 81 nivót. De mégis a köztudatban az él, hogy tulajdonképen ennek a kincstári haszonrészesedésnek az adott valamiféle elfogadható alapot, hogy az állam megvédelmezte ugyan a lakókat, hogy súlyos házbéreket ne kelljen nekik fizetniök, de viszont elvárta a lakóktól, hogy lássák be, hogy az ő jövedelmének is meg kell lennie, hogyha tehát ő a háztulajdonosokat megkötötte abban, hogy ne szedjék azokat a házbéreket, amelyek a békebeli pénzértéknek megfelelnek, azért magát kárpótolta azon a réven, hogy a tényleg fizetett házbérekből egy nagyobb részesedést biztosított magának. Különösen arra való tekintettel tehát, hogy az az intézkedés, hogy a háztulajdonosoknak szabad rendelkezési joga visszaállíttatott, csak a 4000 lélekszámon aluli községekre terjed ki, tehát rendszerint a falvakra s a falvakban olyan emberekre, akiknek házuk nincs, akik a legszegényebb néposztályt képezik, ez az igazságtalanság tehát tulaj donképen a leggyengébb exiszteneiákat sújtja, ennél fogva nagyon indokoltnak tartanám, hogy miután a pénzügyminister ur újra kilátásba helyezte, hogy az állam pénzügyi helyzetének javulásával elsősorban is azokat az adónemeket szándékozik majd valamennyire leépiteni, amelyek az életet drágítják, mint amilyen pl. a forgalmi adó és mint ez a kincstári haszonrészesedés is : hogy talán elérkezettnek méltóztatik vélni az időt arra, hogy megmaradván ugyan a kincstári haszonrészesedés ott, ahol a házbérkorlátozások még fennállanak, azonban azokon a helyeken, ahol a házbérek már elérték, sőt felülhaladták többszörösen a békebeli házbéreket, ahol talán az állam elég jövedelmet kap a 10%-os házadó révén is azért a kényszerű tényért, hogy az embereknek lak-*' niok kell, hogy mondom, ezeken a helyeken a házhaszonrészesedését beszüntesse, és amennyiben arra neki a mostani törvényes állapot szerint egyénileg, rendeletileg intézkedni joga nincs, kérdem : hajlandó-e e tekintetben törvényhozási intézkedést kezdeményezni? Elnök : A pénzügyminist er ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügymiiiister : T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. interpelláló képviselő ur egész helyesen mutatott rá a házbérrészesedés indokaira s arra, hogyan született meg ez az anomália. (Zaj. Elnök csenget.) Másrészt kétségtelen, hogy a fennálló törvények értelmében különbséget nem lehet tenni az egyes helységek és községek között abból a szempontból, hogy valamelyik fel van-e szabadítva vagy nincs felszabadítva a házbérkorlátozás alól. A magam részéről épen arra akartam rámutatni, hogy határozottan ma is jelentkeznek messzemenő anomáliák a házhaszonrészesedes kérdésében, és ezek azok, amelyeket különösen szociális szempontból vettem figyelembe. Hiszen feltétlenül olyan adónem ez, amellyel csak szükség esetében és addig fog élni az állam, amig más" utón pénzügyeit rendezni nem tudja. De magam részéről is meg vagyok győződve, hogy ezeket a szociális követeléseket ki kell elégíteni és hajlandó vagyok azt is, amit az igen t. interpelláló képviselő ur felhozott, messzemenő megfontolás tárgyává tenni, hogy ott, ahol teljesen szabadon érvényesülnek a bérek, — ami mindenesetre igazságtalanság — ugyanolyan súllyal nehezedjenek rá a házbérrészese14'