Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

'A nemzetgyűlés 357. ülése 1924. évi december hó 17-cm.,, szerdán. Î5 én ügykörömbe tartozik a dolog, együttesen adjam meg a választ. Elnök : Az interpelláló képviselő ur kivan szólni? (Szabó József : Igen !) Méltóztassék ! Forgács Miklós jegyző : 3 óra 25 pere ! Szabó József : Hány percig szabad beszélnem? Elnök : Tiz percig ! Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! A népjóléti minister ur válaszára csupán egy-két megjegyzést kivánok tenni. Sajnos, nagyon nehéz beszélni, — megmondtam előre •— ha az embernek az órát kell néznie, hog)

7, még mit mondhat el jegyzeteiből. A minister ur félreértett engemet, amikor azt mondottam, hogy semmi sem történt a munkanélküliség enyliitésére. Ezt ugy értettem és ugy is mondottam, Angliával hozván vonatkozásba, hogy a munkanélküliség elleni intézményes biztositás tekintetében nem történt eddig semmi sem Magyarországon, mint csak az a javaslat, amelyet a minister ur most fog a Házban beterjeszteni. Ez intézményes biztositás ; ami eddig történt, az csak —- Eckhardt képviselő ur igy mondaná — piszlicsár-munka volt. Én igy ér Lettem ezt. Afelett talán mégsem jó vitatkoznunk, hogy 150.000 ember van-e a munkanélküliség folytán kenyér nélkül, vagy 149.000? Azt hiszem, nem ez a lényeges. Az én számitásom szerint és a hivatalos statisztika szerint a munkások 12%-a van munka nélkül. Ha a családtagokat is hozzávesszük ehhez, vagyis három és féllel szorozzuk ezt a számot, akkor 150.000-es szám jön ki. Hogy tényleg 150.000-e, vagy 10.000-rel kevesebb, az nem lényeges. Ne is akarjuk provokálni, ne hivjnk fel a munkásságot, hogy mutassa meg, tényleg 150.000-en vannak-e munka nélkül vagy kevesebben, hanem mi magunk legyünk azon, hogy ne legyen ez a szám tényleg olyan nagy, mint amilyen nagynak én gondolom. A népjóléti minister ur többek között azt mondotta, hogy intézkedései következtében csökkent a munkanélküliség. Ez igaz. Egy ideig csökkent, de szeptember hónapban újból visszament, októberben megint emelkedett, és azt hiszem, ha az e havi statisztikát megismerjük, arról fogunk meggyőződni, hogy megint emelkedett, nagyobb lelt a munkanélküliség', csak a nyár folyamán, amikor az építkezések és a tatarozások megkezdődtek, volt egy kis csökkenés. Ami azt a felfogást illeti, amelyet a kormány vall és amelyet a t. többség nagyon helyeselt, hogy t. i. »munkanélküli segélyt pedig nem adunk, mert ezt elvből ellenezzük, csakis akkor, ha bebizonyítja az illető, hogy semmiféle munkaalkalom nincs«, erre vonatkozólag én is kijelentettem, hogy az ország helyzetét olyan súlyosnak tartom, hogy az én felfogásom — mint munkásember mondom ezt — az, hogy minden munkásnak vállalkoznia kell olyan munkára, amilyen munkaalkalom kínálkozik. De bocsánatot kérek, ami két évvel ezelőtt történt, azt ne méltóztassék munkaalkalom adásának tekinteni. Az nem munkaalkalom, hog}'' innen felhivjuk azt a budapesti munkást, aki, tegyük fel, itt lakik családjával együtt a VII. kerületben, hogy menjen el Kutyabagosra utat kaparni a mai munkabérért, mondjuk 50.000 korona napszámért. Ezt nem teheti meg az a munkás, akár szakmunkás, akár napszámos az illető, mert az 50.000 koronát ott a községben feléli, családja pedig ill mit fog csinálni? Annyit nem fizetnek neki az utkaparásért, a hidak javításáért vagy a közmunkákért, hogy abból családját itt el tudja tartani és élelmezni tudja. Márpedig keresztényi kötelessége annak az embernek, hogy ne csak saját magáról, hanem családjáról is gondoskodjék. A munkaalkalom tehát legyen hozzáférhető ; olyan legyen, hogy a lakásviszonyoknak megfeleljen ; olyan legyen, hogy a munkás ne legyen kényszerülve családját elhagyni és önmagáról ugy gondoskodni. A népjóléti minister ur többek között, azt mondotta, hogy az a polgári étkezési akció, amely megindult, szintén azt bizonyítja, — minthogy nem veszik igénybe — hogy nincs olyan nagy ínség Magyarországon, amilyennek én lefestettem. Én magam is elmentem egy-két ilyen polgári étkezdébe és meggyőződtem arról, hogy azért nem veszik igénybe ezek a szegény emberek az ott nyújtott kedvezményt, mert nincsen 11.000 koronájuk az ottani ebéd megfizetésére. Nehogy azt tessék hinni, hogy azért nem kell nekik az az ebéd, mert az életük olyan rózsás, olyan kellemes, hogy nincs arra szükségük ; azért nem veszik azt igénybe, mert 11.000 koronájuk sincsen. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Háromezer korona !) Ne méltóztassék ipari munkásokat a népkonyhákra utalni, amelyek koldusok gyülekezőhelyeivé válnak, mert ezzel a munkások önérzetébe tiprunk bele. Tessék védeni annyira az ipari munkást és polgárt, hogy maradjon önérzetes, hogy ne legyen koldus és ne álljon sort a népkonyhában, ahol láncra van kötve a tányér és a kanál. Ne kívánjunk ilyesmit munkástestvéreinktől. Ha gondoskodni akarunk róluk, tegyük lehetővé nekik, hogy a polgári étkezdében ebédelhessenek, amely eléggé tisztességes ebédet ad, de ezek az emberek nem képesek az azért járó 11.000 koronát sem megfizetni. Én azt mondom azoknak a képviselő uraknak, akik kétségbevonják ezt a nagy munkanélküliséget és nyomort, hogy adják meg a címeiket s mi majd annyi munkást küldünk lakásaikra, akik munkaalkalmat keresnek, s akik akármilyen munkát elfogadnak, hogy meg fogják látni, hogy milyen nagy a munkanélküliség és a nyomor. Saját lakásomra jönnek ilyen munkanélküliek és főzeléket, meg levest adunk nekik a feleségemmel s azt ugy eszik meg ezek az emberek, mint a pástétomot. Soha nem adok pénzbeli támogatást, hanem igy próbálom ki őket, hogy valóban rá vannak-e utalva a támogatásra Ha tényleg éhes az az ember, akkor megeszi a főzeléket jóizüen, ha pedig nem éhes, akkor megbüntetem azzal, hogy azt meg kell ennie. Én sohasem tapasztaltam, hogy visszaéltek volna a jóhiszeműségemmel, hanem azt tapasztaltam, hogy nagy a nyomor és a szenvedés. Épen ezért ajánlom még egyszer a kormánynak és képviselőtársaimnak is, hogy gondolkozzunk e kérdés megoldása felett addig, amig a veszély nem lesz nagyobb. Elnök : A népjóléti minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Csak egy megjegyzést kívánok tenni. Kénytelen vagyok t. képviselőtársam-