Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

 nemzetgyűlés 357. ülése 3.924. Mátyás képviselő ur 1. számú határozati javaslotá tárgyában, (Felkiáltások a baloldalon : Miről szól? — Szomjas Gusztáv : Miért nem voltak itt?) amely a házlielykérdésről szól. Kérem azokat a képviselő urakat, akik Frühwirth Mátyás képviselő ur határozati javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik. — Csik József ; Miről szól?) Többség. A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elfogadta. Következik a határozathozatal Frühwirth Mátyás képviselő ur 2. számú határozati javaslata tárgyában, mely a valorizáció kérdésével foglalkozik. Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, méltóztassanak íelállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elfogadta. Következik a részletes tárgj^alás. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a javaslat cimét felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—2 §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. — Szabó József : Uj 3. §-t kivánok javasolni !) Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Nem kívánom az interpelláció tárgyalását megelőzően az anyagot részletesen elmondani, de minthogy el vagyok készülve arra, hogy amikor a munkanélküliségről fogok interpellálni, a t. kormám» részéről az lesz a válasz, hogy az önhibájukon kivüli munkanélküliek segélyezésére nincs felhatalmazás, egy uj 3. §. felvételét javasolom az indemnitási javaslathoz, mely a következőkép szól (olvassa) : »Felhatalmaztatik a kormány, hogy az önhibájukon kivül hosszabb ideje munka nélkül levő munkások segélyezésére 5 millió aram^koronat forditson. (Tankovies János : A pénzt honnan vegyük?) Megmondom mindjárt, képviselő ur. Feltétlenül osztozom a pénzügyminister ur előbb hangoztatott állásfoglalásában, hogy a munkanélküliséget elsősorban munkaalkalmak teremtésével és szervezésével lehet leküzdeni, (Ugy van ! Ugy van 1 a jobboldalon.) azzal, hog}

r munkaalkalmat kell biztosítani mindenki számára, aki dolgozni akar. Frühwirth Mátyás képviselő ur mondotta az imént arról az oldalról, hogy most a munkásoknak körülbelül 12%-a van önhibáján kivül munka nélkül, hosszabb ideje, hetek, hónapok óta nem tud munkaalkalmat »találni, olyant sem, amilyent a pénzügyminister ur megjelölt. Lakásomon és a szervezet helyiségéiben százával jelentkeznek családos emberek, többgyermekes családapák, akik kérnek, könyörögnek, hogy adjunk nekik akármilyen munkaalkalmat, dolgozni akarnak a lehetőség szerint akármilyen munkán, csak nyújtsunk nekik munkaalkalmat. Elfogadom azt az elvet, hogy mindenekelőtt munkaalkalmat kell teremteni, de ha a kormány nem tud munkát adni, ha nem tudunk munkaalkalmat biztosítani, akkor mi történjék ezekkel a munkásokkal, mi történjék azok családjával? Azt akarom, hogy mód adassék a t. kormánynak arra, hogy ebben az esetben is segíthesse ezeket az önhibájukon kivül munkanélkülivé vált munkásokat. Javaslom ezért, hogy adassék a kormánynak felhatalmazás, hogy erre a célra bizonyos összeg álljon rendelkezésére. Honnan vegyük a fedezetet, — kérdezte a évi december hó 17-én, szerdán. 69 pénzügymin

ister ur és kérdezte most Tankovies képviselő ur is. Elsősorban kijelentem, hogy nem az én gondom az, hogy a kormány honnan vegye a fedezetet, ez a kormány gondja. De ha mégis kérdezik tőlem, akkor azt mondom, tessék adót kivetni azokra, akiknek vagyonuk van, tessék megadóztatni a munkaadókat, a nagyvagyonosokat, a nagybirtokosokat, tessék erre a célra tőlük bizonyos összeget kérni és venni, meri a munkanélküliség megoldása és maga az egész kérdés nemcsak munkásügy, nemcsak munkásérdek, hanem a nemzet érdeke is, és ha valakinek érdeke, — amint az interpellációban rá fogok mutatni — elsősorban épen a kapitalistáknak, a nagy vagy onuaknak, a tőkéseknek az érdeke. De érdeke az államnak is, hogy a munkanélküliség enyhüljön, hogy a nyomor, a szenvedés csökkenjen, mert az a felfogásom, hogy ha közömbösen haladunk el a nagy munkanélküliség mellett, ha közömbösen nézzük 100—150.000 ember nyomorát és szenvedését, akkor ez az államrendet fogja veszélyeztetni. (Az elnöki széket Sciiovszky Béla joglalja el.) Nekünk tehát, akik az államrendnek hivei és őrzői vagyunk, kötelességünk arról gondoskodni, hogy ez a veszély elhárittassék. Épen azért javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, méltóztassék javaslatomat, mely 3. §-ként vétetnék fel a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatba, elfogadni. Elnök : Kiván-e valaki szólni? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Nem Vagyok abban a helyzetben, hogy Szabó József igen t. képviselő urnák uj, 3. § felvételére irányuló javaslatát elfogadjam ; nem pedig azért, mert hiszen nem ok nélkül mutáltam rá költségvetési beszédemben arra, hogy végeredményben az ország gazdasági erőforrásai ki vannak merítve, az adóztatás terén eljutottunk a teljesítőképesség határáig és mindnyájunkra áll az a kötelezettség, hogy ne kívánjuk felesleges kiadásoknak a költségvetésbe való beillesztését ugyanakkor, amikor a másik oldalon takarékosságot hirdetünk. (Csik József : A szegény emberek sem halhatnak éhen !) Méltóztassék nyugodtan megvárni, amit mondani fogok. Felfogásom szerint a legveszedelmesebb térre lépnénk, ha az állami költségvetés keretén belül próbálnánk ilyen kérdéseket megoldani. Ezzel visszatérnénk arra a rendszerre, amely a háború alatt kezdődött szociális szempontból, az utána következett érában folytatódott és amelynek nagyon sok része volt abban, hogy az államháztartás egyensúlya megbomlott és abba a katasztrofális helyzetbe jutott, amelybe jutott. Az állami feladatok köre meg van határolva. Más utón kell megoldani ezeket a problémákat. E részben csak arra akarok rámutatni, hogy más utón hitelek nyújtásával igyekszünk ezt a problémát megoldani, mely hitelnyújtás kezdődött az ősz folyamán, most a télen is folyamatban van, folytatódni fog a tavasszal is és jóval meg fogja haladni azt az összeget, melyet az, igen t. képviselő urnák az indemnitáshoz benyutjott javaslata foglal magában.