Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

A nemzetgyűlés 357. ülése 1924. évi december lia 17-én, szerdán. (*i égy kérdésre felhívjam a kormányzat figyelmét. A háború után, különösen 1917 óta Budapesten egész mostanáig körülbelül a budapesti lakóházak egyharmada cserélt gazdát. A 18.000 ház közül tehát körülbelül 6000. Adatok vannak előttem felhalmozva, amelyek bizonyítják, hogy Budapesten az ingatlanok a tényleges békeár öt százalékáért cseréltek gazdát, vagyis egy 100.000 koronás házat álig pár ezer koronáért adtak el. Azáltal, hogy a szanálási akció következtében pénzünk aranyért éke állandósittatott és ennek következtében a gazdasági helyzet is javult, hatalmas munkanélküli-jövedelemhez jutnának azok, akik pl. tőzsdén vagy egyéb konjunktúrából szerezték pénzüket s azon házat vettek. Ezzel szemben azok, akik odaadták mindenüket, esetleg örökségüket — szóval egész vagyonukat — pár ezer koronáért : tönkrementek, elpusztultak. Ez olyan kérdés, amely mellett a kormányzatnak tétlenül elmennie nem szabad, hanem meg kell néznie ennek a kérdésnek alapjait. Meg kell vizsgálni minden tekintetben, hogy mennyit lehet és kell ebből a köz számára lefoglalni. Ezt csak azért, vetettem fel, hogy módja legyen a kormányzatnak arra, hogy ezzel a súlyos problémával foglalkozzék, hiszen ez az államháztartás szempontjából is fontos jövedelmi forrás lehet egy ujabb építési akcióra, mert hatalmas összegekről van szó. Ezek azok a kérdések, amelyeket röviden összefoglalva kívántam a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni. Tisztelettel kérem határozati javaslataim elfogadását. (Helyeslés a balközépen.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Szabó József ! Szabó József : Elállók a szótól. Elnök : Szabó József képviselő ur nem kivan szólani. Kíván még valaki szólni? Miután szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister urat illeti a szó. Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk 1 Halljuk !) Nem kívánok most hosszasabban kitérni a pénzügyi problémákra, hanem egyszerűen csak néhány felvetett kérdéssel óhajtok foglalkozni, miután már a budget beterjesztése alkalmával mondott beszédemben részletesen megjelöltem azt a pénzügyi politikai irányt, amelyet a jövőben követnünk kell. Több képviselő ur szóvátette a valorizáció kérdését. Ismételten csak arra mutatok rá, hog\^ ez a legkényesebb kérdések egyike, amelynek kihatásai ugy az állam pénzügyi helyzetére, mint a magángazdasági életre is kiszánnthatlanok. Ez a kérdés az, amely rendkívüli óvatossággal kezelendő, különösen"abból a szempontból, nehogy valahogy megingassuk ennek a kérdésnek megoldásával akár az állam pénzüg\^eit, akár pedig a magángazdasági életet. Csak egypár részletkérdésre akarok rámutatni. Ha a valorizációt bővebben tárgyalni kívánnám, akkor bizonyos csoportokba kellene foglalnom azokat a kérdéseket, amelyek itt megoldásra várnak. Ezek egy része teljesen a magánjog körébe tartozik, — a vételek, eladások, az örökösödési és családjogi kérdések etc. — amelyeknél akár egy helyes birói gyakorlat is megoldhatja a kérdést, de amelyeknél talán tovább is lehetne menni és lehetne bizonyos szabályokat is felállítani, bár mindenesetre azt hiszem, hogy e kérdéseknél az előbbi megoldás a helyesebb, amikor birói mérlegelés tárgyává tétetik a felek különböző helyzete és ebből kifolyólag próbálja azután a bíróság megkonstruálni a maga Ítéletét, anélkül, hogy egyik vagy másik félnek gazdasági exisztenciáját veszélyeztetné. Azonban nehezebb problémák merülnek fel azoknál a kérdéseknél, amelyek már teljes kihatással vannak az állam pénzügyeire vagy megfordítva, a magángazdasági életre.ti. Ami a valorizációnak azokat a részeit ille ahol az állammal állunk szemben, én csak azl az egy tényt vetem fel, hogy mikor nekünk az a törekvésünk, hogy épen az állam pénzügyeit állítsuk helyre, amelyek olyan erősen megromlottak, nagyon kell vigyázni ennél a problémánál, nehogy esetleg olyan megoldások keletkezhessenek, amelyek a pénzügyi helyzetnek további megromlását idéznék elő. Hiszen, aki végre teljesen tönkrement gazdaságilag és pénzügyileg — hogy ugy fejezzem ki magamat — az tulajdönképen az állam, ezért kell rekonstruálni. Tehát a rekonstrukciónál nem hagyhatók figyelmen kivül otyan szempontok sem, amelyek azt, amit már most sikeresen igyekszünk megoldani, veszélyeztetnék, esetleg teljesen tönkretennék. Ami pedig a magángazdasági életet illeti, itt szintén óriási nehézségekkel állunk szemben. Én csak odavetőleg, anélkül, hogy most e tekintetben végleges állást akarnék foglalni, fel akarom említeni a jelzáloglevelek és a jelzáloghitelek kérdését. Hiszen általában nem tudom öt percentre sem becsülni azt a jelzálogadósságot, amely visszafizetve nincs, de öt percentre sem tudom becsülni azt a jelzáloglevél-birtokot, amelynek azok kezében lenne, akiknek kezében volt eredetileg. Ezek a jelzáloglevelek régen gazdát, birtokost cseréltek és én kérdem : kinek szolgálna hasznára egy ilyen valorizáció ? Talán épen azoknak, akik egyszerűen spekulációs szempontból vették meg az árut. (Ugy van !) Egyszer még alkalmat veszek arra, hogy ezzel a kérdéssel a hitelélet szempontjából mélyebben foglalkozzam. Amikor én, amire már rámutattam, nem tartom valószínűnek, hogy a jelzáloghitel minden tekintetben abban a formában alakuljon ki, mint a békeidőben volt, hanem esetleg egészen más formákat keresünk és nincs kizárva, hogy esetleg hozadéki vagy más alapra helyezzük, már ebből a szempontból is nagyon óvatosan kell kezelni a kérdést, nehogy azt a célt, amelyet el akarunk érni, hogy t. i. végeredményben előmozdítsuk a mezőgazdasági hitelt, egyenesen lehetetlenné tegyük valorizációs vagy hasonló kérdésekkel. Csak két példára mutattam rá, de hangsúlyozom, hogy ebben a tekintetben máris felvettem a kérdés tárgyalását, magam foglalkozom elég intenziven az egész problémával és keresem, hogy tulaj donképen mely irányban lehetne a kérdést jól és célszerűen megoldani. Az igazságügyminister úrral már több tárgyalás is voll ebben a kérdésben és azt hiszem, rövid időn belül abban a helyzetben leszek, hogy törvényjavaslattal jöhetek a Ház elé, mert azt tartom, hogy ezt a kérdést minden körülmények között akár egyik, akár másik irányban tisztázni kell. (Ugy van ! a jobboldalon.) Talán épen az teszi végzetesen nehézzé ennek a kérdésnek megoldását, hogy bizonyos elkésettség is van a kér-