Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

À nemzetgyűlés 357. ülése 19.24. évi december hó 17-én, szerdán. 43 ez akkor tűnt lel, amidőn Garami Peidl képviselőtársunkat először küldte ki Londonba. Már akkor gondolkoztam rajta, miért van az, hogy a magyar szocialistákon a kívülálló tényezők, akik az itthoni viszoiryokat nem ismerik, akik mindenesetre nem azon a szemüvegen át látják a dolgokat, mint az itthoniak, hanem távolról, akik tele vannak .megbántással, olyan szubjektív érzésekkel, amelyek nem helyes látószögbe állit ják be a dolgok"at, (Ugy van 1 Ugy van !) beleavatkoznak ezekbe a dolgokba. Már azóta többször hallottam, hogy Garaminak része van a szocialista párt ilyen irányításában. Mi Garamiról mint tisztafejü, egyenes szocialistáról alkottunk magunknak véleményt, aki megáll a maga Lalpán és akinek nagyon sokat köszönhet a mi társadalmunk, azért, hogy nehéz időkben inkább igyekezett visszatartani a szélsőségek uralmát és' nem adta magát oda azoknak. (Karafiáth Jenő : Erről lehetne beszélni ! — Rassay Károly : Erről nem lehet beszélni, ez ugy van !) De azért ezt a mostani befolyását nem tartom helyesnek, és azt sem tartom helyesnek, aminek, amint tudom és hallom, szintén ő a kigondolója, az u. n. radikális ellenzékkel való szövetkezést. Ebben, őszintén megvallva, a radikális ellenzék nyer. Látom a mandátumszerzéseknél, hogy ennek nagy szüksége van a munkások szavazatára. A szocialista pártnak azonban az ilyen tömegnélküli és súlynélküii szövetkezések semmi esetre sem válnak előnyére. Ebben a radikális pártban a legexponáltabbnak ma Szilágyi Lajos képviselőtársamat látom. Én láttam őt más mentalitással, más gondolkozással és más érzéssel beszélni ugyanazokról a padokról. Csak egypár sort fogok felolvasni. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) amelyeket ő 1923 január 9-én mondott a nemzetgyűlésen a szocialista pártra vonatkozóan (olvassa) : »Meg kell mondanom szemtől-szembe, hogy nekem és igen sok más képviselőtársamnak az az állás pontunk, hogy az a nemzeti alapon álló polgári képviselő, aki a nemzetközi alapon álló szociáldemokrata párttal szövetkezik és magát eltaszítja, izolálja az u. n. keresztény nemzeti ellenzéktől, (Derültség a jobboldalon.) szóval a polgári ellenzék többi részétől, az ma, szerintünk, a mi véleményünk szerint, tulaj donképen árulója a polgári társadalomnak.« (Élénk derültség. — Kováts-Kayy Sándor : Azóta eltelt egy esztendő !) Megjegyzem, hogy igy fest az igazi lelkülete Szilágyi Lajosnak, ahogy én itt felolvastam, s az, amit bemutat ma az országban és amit bemutatott ebben a parlamentben, az inkább a gyűlölet hangja, (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől. — Kováts-Nagy Sándor : A sértett hiúságé ! — Halljuk ! Halljuk !) Ugy látom, hogy ma egy célban csúcsosodik ki az'egész baloldal törekvése, egy ember feje kellene neki, gróf Bethlen István ministerelnöké, e körül fordul meg minden. (Helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Kijelentem, hogy amilyen nagy náluk ez az erőlködés, olyan nagy nálunk is ehhez a fejhez a ragaszkodás. (Éljenzés jobbfelől.) Ugy látom, t. Nemzetgyűlés, hogy ide "hozatott minden ez alatt a két év alatt, ami bennünket elválaszthat, de nem hoznak ide olyan kérdéseket, amelyek bennünket összehoznak. Ezzel a kérdéssel tovább nem foglalkozom. és most engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy a múltkor már a ministerelnök ur által is felhozott választójog kérdésére térjek át és elmondhassam arról,a magam nézetét. (Halljuk! Halljuk!) Én Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam állásfoglalásával tartok, — nem a mostanival, hanem egy régebbivel - - amelyben ő azt. mondotta : »Ellenvéleménnyel vagyok azokkal szemben, akik egyéni jognak tartják a választójogot. Én a választójogot közfunkciónak tartom, ha pedig ez közfunkció, akkor tudnom kell, hogy az az elem, amely a kiterjesztett választójog alapján ebben a közfunkcióban részesül, a köz javára képes-e szavazatát leadni.« (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt olyan klasszikusan szépnek tartom, hogy meg is jegyeztem magamnak és ehhez tartom magam, ujabb állásfoglalását bizonyára ő meg fogja tudni indokolni — még nem hallottam ilyet, amely ennyire a lelkembe markolt volna. Engedjék meg, hogy én ehhez tartsam magam. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Hogyha garanciákat nyújtanának a mi törvényeink arra, hogy a jelöltek a társadalmi rend, a törvények, meglevő alkotmányunk és a becsület ellen nem vihetnék sorompóba szavukat s a választásoknál nem izgathatnának, talán még, én is mellette lennék a titkos választójognak. Es még egyet szeretnék látni, amire a t. ministerelnök ur annyiszor felhívta az ország társadalmát ; szeretném látni a magyar polgárságot, hogy sorakoznék, egyesülne és szervezkednék egy bizonyos irányban, mert én enélkül a titkos választójognak nem lehetek mellette. (Helyeslés a jobboldalon.) Andrássy Gyula grófot sem értem, aki legutóbb választói előtt tartott beszédében felhív bennünket egy nagy egyesülésre, felhiv egy nagy célra, a legitimizmus gondolatára, felhiv egy bölcs előzetes» előre jól megfontolt munkára, hogy királyunkat haza hozzuk, s ugyanakkor tesz hitvallást a titkos választójog mellett. Azt hiszi Andrássy Gyula gróf, hogy a titkos választójog alapján a parlamentbe bej ufó elemek vagy az abból alakult kormányok höleseséggel, előrelátással épen csak azon fognak gondolkozni, hogy királyunk hogy jöhessen haza? Ő nem jól ismeri a viszonyokat, nem jól tudja, hogy az általános, egyenlő, titkos választójoggal kik fognak egymással összeütközni. (Ugy van!) A bal- és a jobboldali szélsőségek fognak összeütközni, és sajnálom kimondani, hogy ez a középút, amelynek az én társadalmam mindig hive volt, amely ezt az országot becsülettel és olyan sokáig vezette az egyenes, igazságos és senkit nem bántó utón, szét fog morzsolódni. (Ugy van .') Sajnos, ki kell jelentenem, hogy a baloldalhoz én nem csatlakozhatom. Ebben az összeütközésben, ha ez meglesz, ha odakényszeritenek, én csak jobbra mehetek ! Ezt előre ki kell jelentenem és ezért óva intek mindenkit, hogy ezt az utat, amelyet mi választottunk társadalmunk programmjául, továbbra is segítsék elő, hogy a politikai vezetés terén továbbra is ezek kezében maradjon az ország. (Helyeslés jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Különben a titkos vagy nyilt választójognál magam tapasztaltam, — én is ültem azon az oldalon — hogy bizony a kormánnyal szemben nekünk ellenzéknek nagyszerű eszközeink, nyomós erveink voltak. Könnyű volt