Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-356

86 A nemzetgyűlés 356. ülése 1924. feladatát teljesítette, amikor gondoskodói kivánt annak biztosításáról, hogy a költségvetés kellő időben, az indemnités ideje alatt letárgyalható legyen. Ezért kéri a bizottság az indemnitást négy hónapban megállapítani. (Élénk helyeslés jobb felől és a középen.) Farkas Tibor: Szót kérek! Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólni ? Farkas Tibor : Félreértett szavaim helyreigazítása címén! Elnök : A szót a képviselő urnák megadom ! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! ügy látszik, a ministerelnök ur engem vagy félreértett, vagy nem értett meg. (Felkiáltások jobbfelől ; Nem csoda! Nehéz is megérteni!) Nem méltóztatott megérteni, hogy mire céloztam. December 12-én, amikor a pénzügyininister ur az indemnitási javaslatot beterjesztette, már érvényben voltak az uj házszabályok; a pénzügyminister urnák tehát, amikor háromhónapos indemnitást kért, már tudnia kellett azt, amit a ministerelnök ur most is hangsúlyozott. Ha nem tudta ezt, akkor javaslatát nem kellő komolysággal terjesztette elő, ha pedig tudta, akkor két nap alatt nézetem szerint abszolúte nem változhatott meg a helyzet. (Huszár Károly : Azért van a bizottság, hogy szükség esetén korrigáljon!) A bizottság korrigálásának joga nem tartozik szigorúan a házszabályokhoz, én pedig most a házszabályok helyes értelmezése szempontjából szólaltam fel. Ismételten kijelentem, hogy ezt a precedens nélküli esetet a magam részéről aggályosnak tartom. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Napirend szerint következik a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről alkotott törvény 10. §-a második bekezdésének tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. F. Szabó Géza előadó : T. Nemzetgyűlés ! A székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvény 10. §-ának második bekezdése annak idején a nemzetgyűlésen előterjesztett két különálló indítványból tevődött össze. Az első hallás okozta nehézségeknek tulajdonitható, hogy e különálló indítványok következtében ellentmondó rendelkezések maradtak benn a törvény szövegében. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) A 10. § második bekezdésének első mondata értelmében ugyanis a törvényhatósági bizottsági tagválasztásoknál a 19. választókerület magában foglalja a X. közigazgatási kerületnek eddig is a 19. választókerülethez tartozott részét, vagyis a tisztviselőteeüi részt. Ezzel szemben ugyanezen pont negyedik mondata kimondja, hogy a 19. választókerület tisztviselőtelepi része a 22. választókerülethez csatoltatik. A kormányzó urnák a nemzetgyűléshez intézett kézirata következtében ezen ellentmondó rendelkezést bátor vagyok a t. Nemzetgyűlésnek újból megfontolásába ajánlani és tiszteletiéi javasolni, hogy a törvény azon rendelkezése hagyassák érvényben, amely szerint a 19. választókerület tisztviselőtelepi része a 22. választókerülethez csatoltatik. Ehhez képest kimondandó volna, hogy a szóbanforgó 10. § második bekezdésének első mondatából »és a X. közigazgatási kerületnek eddig is a 19. választókerülethez tartozó része« szavak hagyassanak ki. (Helyeslés jobbfelől.) Indokolom ezt azzal, hogy a nemzetgyűlés utóbbi határozata tekinthető és tekintendő végérvényes elhatározásnak, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) de indokolom azzal is, hogy a már meghozott törvénynek a kerületi választmányok megválasztásáról szóló része csakis olyképen hozható összhangba az ujabb rendelkezéssel, ha a t. Neméin- december hó 16-án, kedden. zetgyülés az általam javasolt szöveget, illetőleg módositást méltóztatik elfogadni. Ezek alapján bátor vagyok javaslatomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem, kíván-e valaki szólni ! Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. m A belügyminister ur óhajt nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Akkor, amidőn a nemzetgyűlés a 10. § tárgyalása alkalmával két határozati javaslatot, illetőleg két indítványt elfogadott, a szakasz szövegébe egy ellentmondás csúszott be, amely — merem állítani — teljesen véletlenül jött létre, A részletes vitánál az egyes indítványoknak az alapszöveggel való összhangba hozatala ugyanis mindig meg szokott történni, ez az összeegyeztetés azonban természetszerűleg mindig csak az eredeti szövegnek az illető indítvánnyal való öszszehasonlitása alapján foganatosittatik, olyanformában, hogy megállapítjuk, vájjon a benyújtott indítvány kellő módon beilleszthető-e a bizottság által javasolt szövegbe. Ebben az esetben az történt, hogy a bizottság által javasolt eredeti szöveg teljesen elvettetett és két indítványt fogadott el a nemzetgyűlés, amelyeket a dolgok természetes rendje szerint senki sem hasonlított össze, mert hiszen sem az indítványt tevőnek, sem az elnökségnek, sem pedig az illető szakministernek, vagy a rendelkezésére álló előadóknak nem jutott eszükbe, hogy az egyes indítványokat is összhangba hozzák egymással, mivel mindig csak az eredeti szöveg és a benyújtott indítvány összhangjára szoktak figyelemmel lenni. Most ezt az így előállott ellenmondást kell valahogyan szöbölni. Nézetem szerint a^ kiküszöbölés módjának keresésénél azt kell kérdezni, hogy mi volt a, nemzetgyűlés megnyilatkozott akarata. (Helyeslés a jobboldalon.) erre pedig két körülményből következtethetünk. Először abból, hogy a két elfogadott indítvány szelleme mi volt és mi volt az a cél, amiért a nemzetgyűlés ezt az indítványt elfogadta, másrészt pedig az indítványok felett való szavazás sorrendjéből is vonhatunk le következtetést. (Halljuk ! Halljuk !) Az első módon való következtetésnél azt kell kérdezni, mi volt az, amit a nemzetgyűlés elvileg a két szavazásnál kimondott. Az első szavazásnál kimondotta azt, hogy nem 10 közigazgatási _ kerületben, hanem 22 választókerületben kívánja a törvényhatósági bizottsági tagválasztásokat megejteni ; a második szavazás lényege és szelleme pedig az volt, hogy ezt a 22 választókerületet azonban ki kell igazítani oly módon, hogy a közigazgatási és a választókerületek határai sehol se keresztezzék egymást, hogy a választókerületek csak egy-egy közigazgatási területen feküdjenek és át ne nyúljanak más közigazgatási kerület területébe. Ha ezt a szellemet vesszük tekintetbe, azt a következtetést kell levonnunk, amit az előadó ur és a bizottság is igen helyesen levont, nevezetesen, hogy a javítást az első indítványban kell eszközölnünk, vagyis az ellenmondást olyanformán kiküszöbölni, hogy a Tisztviselőtelepre vonatkozó intézkedést Szabó Zoltán képviselő ur indítványából hagyjuk ki. A másik következtetési mód, amelyet már az előbb elmondani bátor voltam, az, hogy a szavazás sorrendjéből következtetünk rá, hogy a nemzetgyűlésnek mi volt az akarata. Az első szavazásnál a nemzetgyűlés nyilatkozott arra vonatkozólag, hogy a Tisztviselőtelepet a VIII. közigazgatási kerület területére eső XIX. választókerülethez csatoljuk. Midőn azonban a második szavazásnál a nemzetgyűlés intézkedett arra nézve, hogy a közigazgatási kerületek határainak