Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-367

390 A nemzetgyűlés 367. ülése 1925. évi január hó 29-én, csütörtökön. nem érzek egy kálvinistával, vagy egy más keresztény felekezettel azért, mert keresztény; én szolidáris vagyok vele azért, mert ő magyar testvérem, tisztességesen gondolkozik és mert ugyanazokat a célokat szolgálja. Itt tehát nem a kereszténység a kapocs azon az általános keresztény gondolaton felül, amely a felebaráti szeretetben nyilvánul. De ez állaadó kapocs nem lehet és hibás volt a „keresztény, keresztyén" jelzőknek odabiggyesztése politikai pártalakulásokhoz, mert a kereszténységnek ilyetén magyarázata nem lehet állandó kapocs és állandó vezető gondolat, amint az ma már a magyar politikai életben be is bizonyosodott. Nekünk másutt kell keresnünk a kapcsot. (Halljuk! a balközépen.) Ha pedig nézzük a faj védelmi teóriát, amelyet ezen az oldalon felállitottak. ezzel sem tudok egyetérteni, inert hiszen a magyar fajt definiálni nem lehet, sőt káros is, mert hiszen nekünk vannak olyan testvéreink, akiknek a magyar fajhoz, mint olyanhoz, semmi közük nincs. Tehát a faj védelem sem az a kapocs, amely minket összefoghatna. A magyar nacionalizmusnak egészen másnak kell lennie, mint az olasz nacionalizmusnak. Az olaszok ma már egy egyöntetű, egy nyelvet beszélő nemzet, és ha különböző fajból is származnak, mégis teljesen homogén országot alkotnak. Ott lehet olasz nacionalizmus. Nálunk nem lehet fajmagyar nacionalizmus, mert, sajnos, nem vagyunk többségben és belátható időn belül nem is leszünk; csonka Magyarországon nagy többségben vagyunk, de hiszen nem ez a mi kivánságunk. Én azt hiszem, hogy itt a magyar nacionalizmusnak egyetlenegy összekapcsoló gondolata van és az a Szent István birodalmához való hozzátartozásnak együttes érzése. (Ugy van!) Ebben kell nekünk a kapcsolatot keresnünk, mert hozzám közelebb áll a Vág folyón fát úsztató tót. mint mondjuk a Lédererek. Márffyak, akik szégyent hoznak az országra; hozzám közelebb áll az az oláh pásztor, aki visszasírja a mai sanyargatott időkben a magyar uralmat, mint pl. Nagy Pál, aki rálövetett Szent István koronájának viselőjére. (Zaj jobbfelöl. — Kováts-Nagy Sándor: És Janku mit csinált!) Ezek azok az összefoglaló gondolatok, amelyek kell hogy egyesítsenek bennünket: a Szent István birodalmához való hozzátartozás és a csüggedetlen akarat, hogy vissza fogjuk állitani és fel fogjuk építeni ismét ezt a birodalmat. T. Nemzetgyűlés! Ezzel végzem is beszédemet, csak röviden meg akarom okolni, hogy miért nem fogadom el a költségvetést. Nem azért, mintha nem tartanám helyesnek, hogy nehéz időkben egy más politikai pártállásu kormánynak is megszavazzam a költségvetést, de tekintettel arra, hogy én ezt a kormányt a maga közjogi összetételében nem tartom alkotmányos kormánynak és- minthogy^ a forradalom állandósitására egy papirfillért sem vagyok hajlandó megszavazni: a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott t. képviselő ur beszédében egy megállapítást tett, amely megállapításnak lényege az, hogy belefáradt a mai regime-nek, a mai politikai rendszernek erkölcsi érzék szempontjából való birálgatásába, mert hiszen a mai politikai regime és a mai, közélet nem a régi recept szerint méri az erkölcsi szempontokat. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Sokszor panaszkodtunk ebben a teremben, mielőtt a házszabályreviziót megalkottuk, hogy ebben a házban sokszor olyan hang hallatszik el és olyan hang megy ki innét a magyar közvéleménybe és a közönség közé, amely alkalmas arra, hogy ezt a felekezetileg, társadalmilag, osztályok szempontjából amúgy is széttagolt nemzetet még jobban abba a régi hagyományos szellembe és gondolatvilágba vigye vissza, amelyben a gyűlölködés foglalt helyet és amely annyi pusztítást végzett ezen a nyomorult nemzeten. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Megállapítom, hogy ennél bántóbb és súlyosabb kritikát a legszélsőbb baloldalról sem alkalmaztak, sem a ministerelnökkel, sem a kormánnyal, sem a mai magyar közélettel szemben, mint amilyet alkalmazott az előttem szólott t. képviselő ur. (Ugy van! Ugy van! jobbfelőU Nem állok vitába a gentleman-megállapitást illetőleg a t. képviselő úrral, de egyet hansúlyozok, és ez az, hogy erkölcsi érzék tekintetében nem fogadunk el leckét tőle. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Mi közéleti hivatásunkat igyekezünk a magunk tiszta erkölcse és becsületes meggyőződése, hitünk és legjobb felfogásunk szerint tisztán és becsülettel betölteni és bizonyára az a kormány is, amely minket ezen törekvésünkben vezet, erkölcsi bázison áll, mert ezekben a nehéz időkben igyekezett mindazokat a destruktiv megnyilatkozásokat, amelyek ebben a Házban elhangzottak, lehetőleg tompítani és ebben az országban olyan kőszenemet teremteni, amely merőben eltávolodott attól a közszellemtől, amelynek egyik közéleti tényezője épen az előttem szólott Pallavicini György őrgróf t. képviselő ur volt. Utalok arra, t. Nemzetgyűlés, hogy ebben az országban nyoma sem volt a jogrendnek, ebben az országban nyoma sem volt az igazi keresztényi erkölcsnek akkor, amikor a kommün bukása után az ellenforradalmi kormány kezébe került az ország és amikor ennek az ellenforradalmi kormányzatnak minden liliputi tényezője autón szaladgált Siófoktól Budapestig és ebben a kormányzati rendszerben mint főkormánybiztos Pallavicini György őrgróf ur hirdette az erkölcsi érzék tisztaságát és a keresztény-keresztyén jelszavakat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Csontos Imre: Megunta!) A t. képviselő ur is és más képviselő urak is állandóan azzal szórakoztatják a nemzetgyűlést, hogy felelősségre vonják Bethlen István gróf ministerelnök urat, a kormányt és pártját azért, hogy a keresztény és nemzeti irányzattól eltávolodott.'Igenis, eltávolodtunk attól a keresztény irányzattól, amelyet ő f©kormánybiztosi minőségben szolgált. (Ugy van! jobbfelől.) Nem távolodtunk el azonban attól a keresztény irányzattól és attól a nemzeti irányzattól, amely megfelel a magyar nemzet históriai tradícióinak (Ugy van! jobb felől.}, amely jelenti az emberszeretetet, jelenti f a gyűlölködés kikapcsolását és jelenti e széttagolt nemzet minden gazdasági és erkölcsi erejének összefogását, a munka megbecsülését ós egymás megbecsülését és amely jelenti egyúttal minden kincseivel és minden értékeivel a történelmi Magyarországhoz váló ragaszkodást. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem esem abba a hibába, hogy arrogáljam magamnak azt, hogy külpolitikai kérdésekben ugy nyilatkozhassam meg, hogy ezek a külpolitikai megnyilatkozások valami' különleges jelentőséget mutassanak. Amikor azonban jelenlegi kormányzatunk külpolitikáját az előttem szólott t képviselő ur defetizmusnak