Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-366

À nemzetgyűlés 366. ülém 1925 kolai Hallgatók Országos Szövetség-ének meghívóját, amelyben f. hó 28-án az OMGE dísztermében tartandó diákkongresszusra, illetve február 1-én a Zeneakadémiában tartandó zászlószentelési t ünnepségére a nemzetgyűlés tagjait meghívja. Tudomásul vétetik. Moser Ernő képviselő ur, a külügyi bizottság előadója kivan szólni. Moser Ernő: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel van szerencsém bemutatni a külügyi és igazságügyi bizottságok együttes jelentését a nőkkel és gyermekekkel űzött kereskedés elnyomása tárgyában Genfben létrejött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló 330. számú törvényjavaslat tárgyában, valamint a külügyi bizottságnak jelentését a trianoni békeszerződés XIII-ik része (Munka) 321. cikkének módosításáról szóló 383. számú törvényjavaslat tárgyában és ugyancsak a külügyi bizottságnak jelentését az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről szóló 564. számúi törvényjavaslat tárgyában. Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és annakidején napirendre tűzetni. Elnök: A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és napirendre tűzésük iránt annakidején fogok a nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó hó 29-én délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az 1924/25. évi állami költségvetés tárgyalásának folytatása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni i (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Áttérünk az interpellációkra. A házszabályok 197. §-ának 5. bekezdése alapján kérem a jegyző urat, hogy Kiss Menyhért képviselő ur első interpellációjának szövegét felolvasni szíveskedjék. Bodó János jegyző (olvassa): „Interpelláció a m. kir. pénzügyminister úrhoz. Hajlandó-e a pénzügyminister ur a tekintetben intézkedni, hogy a magántisztviselőknek nyugdíjügye rendeztessék, illetve olyan nyugdíj adassék, hogy a tökéletes anyagi pusztulástól, az éhhaláltól megmeneküljenek ? Hajlandó-e különösen a budapesti, bankok és

# takarékpénztárak vezetőségével szemben eljárni, amelyek olyan nyugdíj illetményekkel küldik el hosszú szolgálat után tisztviselőiket, amely megszégyenítő, jogállamban el nem tűrhető, a tisztviselőesaládok exisztenciájának teljes romlásával járf Elnök: Kiss Menyhért képviselő urat illeti a szó

% Bodó János .Jegyző: Öt óra 56 perc. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Az első keresztényeknek azokat a tömegeit, amelyek nem akarták a pogány kultúrát magukévá tenni, bekergették a vadak elé és amikor a Caesarok előtt elvonultak, kétségbeesve sikoltották oda, hogy: Ave Caesar! Morituri te salutant! Üdvöz légy Caesar, a halálba menő keresztények köszöntenek téged! Azok a társadalmi osztályok, amelyek mint magánalkalmazottak bankoknál, vállalatoknál szenvedtek, egy emberéletet eltöltöttek és életerejüknek aranyvalutáját ügették és ezekből az energiákból meggazdagitották, felduzzasztottak a bankok pénzszekrényeit, ezek a társaévi január hó 28-mi, szerdán. 377 dalmi osztályok ma a legnagyobb nyomornak és éhhalálnak néznek elébe. (Zaj a jobboldalon.) Nem tudom elhinni, hogy az igen t. jobboldali képviselő urak mosolyogva fogadják ezt (Kuna P. András: Történelemhamisitás ! — Felkiáltások a jobboldalon: Nem azon mosolygunk! — Elnök csenget.) Az önök által támogatott kormányzat és irányzat a magántisztviselőknek és családtagjaiknak százait éhhalálba kergeti bele. Ezen mosolyogni nem lehet. Ez valóság, statisztikai számok és adatok, ujsághirek százai és százai állanak rendelkezésünkre, amelyekkel be tudjuk bizonyitani, hogy itt emberek, családok mentek tönkre és az ország kormánya csak arra volt jó, hogy ilyen nemzeti szerencsétlenség és debacle mellett minden érzés _ nélkül, közönyö[ sen és részvét nélkül haladjon el, egyetlen intézkedést nem tartva szükségesnek. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kiss Menyhért: Amikor tehát a budapesti magánalkalmazottaknak, a takarókpénztárak és bankok agyonszanált tisztviselőinek és a már részben nyugdíjazott tisztviselőknek érdekében felemelem tíz percig szavamat, önök ahelyett, hogy komolyan végighallgatnák, gúnyos megjegyzésekkel kisérik szavaimat. (Zaj. — Putnoky Sándor: Azért, mert történelmi falsumot állított be! — Elnök csenget.) Kuna P. András szerint ez hamisítás, mert Kuna P. András nincsen tisztában azzal, hogy kétféle halállal halnak meg az emberek. JJgy is meghalnak, ahogy Léderer kivégezte áldozatát, aki részeire bontotta azt és negyedóra alatt végzett vele, de meghalnak ugy is, hogy a nyomor, a szenvedés és a. betegségek bacillusai kezdik ki őket, meghalnak ugy is, hogy nem tudják magukat kellőképen élelmezni, nem tudják lakásaikat fűteni és hogy ennek az agyonszanált, szegény, nyomorult magyar életnek lesznek betegei és áldozatai. Ezek a társadalmi osztályok, amelyeknek érdekében szavamat felemelem, valóban ide tartoznak és ezek valóban hangoztathatják azt a klasszikus mondást a kormány előtt, amikor egy másik világba, a halál birodalmába mennek át: üdvözlégy liatalom, a haldoklók köszöntenek téged! Akik a régi világban magántisztviselők lettek és különösen akik a bankokban, pénzintézetekben, nagy intézetekben vállaltak kötelezettségeket és állást, azzal a gondolattal és azzal az elszántsággal tették ezt, hogy munkájuk után majd öregségük napjaiban nyugodtan, békésen tudják befejezni életüket egy Pest melletti községben, a villamosmegállóhoz közel. (Lendvai István: Majd Hidegkuton!) És mi történt? Nemcsak hogy tönkrementünk és elpusztultunk, hanem az országnak még megmaradt csonka részén is olyan pénzügyi kormányzat intézkedett, amelynek nem volt ereje vagy hatalma — vagy azt hiszem, ez nem áll, inert volt ereje ós hatalma —, de nem volt gondossága, nem volt érzéke, nem volt szociális megérzése aziránt, hogy szétnézzen itt Budapesten és az országban maga körül, hogy megakadályozza azt a folyamatot, amelynek áldozatai lettek ezek az emberek. A kormánynak és a volt pénzügyministereknek kötelességük lett volna, hogy amikor megszámlálatlan milliárdokat dobtak oda a bankoknak valorizálatlan hí. telek alakjában, ugyanakkor kötelezték volna őket arra is, hogy alkalmazottaikat és tisztviselőiket emberségesen és becsülettel lássák el ás