Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-363

A nemzetgyűlés 363. ülése 1925. évi január hó 22-én, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. tárgyai : Az 1924/25. évi állami költségvetés tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A Jcormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Rakovszky Iván, Bud János, Walko Lajos, Mayer János, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Láng János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bodó János jegyző ur. Napirend szerint következik az 1924/25. évi állami költségvetés (Trom. 59.1.) folytatólagos tárgyalása. Dinien Ödön képviselő urat illeti a szó. Dinich Ödön: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi nap folyamán, amikor Kállay Tibor t. képviselőtársunk beszédéhez fogott, szinte szokatlan érdeklődés nyilvánult meg. Szokatlannak mondom ezt az érdeklődést, mert az utóbbi időben hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy az ellenzéki padsorok állandóan üresek, Kállay Tibor beszódének kezdetén pedig kezdtek már benépesedni az ellenzéki padsorok is; az igaz, hogy azok jöttek el az ellenzéki képviselő urak közül, akik egyébként is meg szoktak jelenni, a nagy többség azonban távol maradt. Az ellenzék elmaradása az én nézetem szerint szoros összefüggésben van a házszabályok szigorításával. Tegnap egy másik érdekes jelenséget is megfigyelhettünk. Nevezetesen, amikor egyik ellenzéki képviselőtársam interpellációjában egy hónapokkal ezelőtt még általában használt kifejezés újból megengedett itt magának, s emiatt elnöki rendréutasitásban részesült, csodálkozva fordult az elnök ur felé és érdeklődött, vájjon miért is kapta ezt a rendreutasitást. Akkor tudtuk meg^ mi is, hogy azért az imparlamentáris kifejezésért, mely a képviselőház és a képviselők komoly hivatásához nem méltó, (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Pedig csak azt mondta egy rablógyilkosról, hogy „bestia". Mégis rendréutasitásban részesült, természetesen teljesen jogosan. Ez, t Nemzetgyűlés, a régi komoly idők szelének a visszatérése. Az a csodálatos, hogy odajutottunk, hogy a képviselők maguk se tudják, hogy olypn kifejezést használtak, amelyéit reridreutasitásban kellett részesülniök. (Szijj Bálint: NAPLÓ XXVIII. Uj iskolába járunk!) Visszatért a régi szellem és mert visszatért, azért nem jönnek vissza az ellenzéki oldalon ült képviselő urak. Ök hozzá voltak szokva az ueca hangjához, a kocsmai, az uccai hanghoz. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon ) És miután most már megtorlás nélkül többé ezt a hangot itt, a parlamentben nem használhatják, és mert, ugy látszik, nem tudnak beleszokni a rendbe és a fegyelembe, nem mernek visszajönni, nem érzik magukat elég erőseknek ahhoz, hogy itt megjelenhessenek és azt a komoly tónust, amelyet a nemzetgyűlés méltósága megkövetel, itt ismét megtanulhassák. A magam részéről épen ezért nem is sajnálom távolmaradásukat, és örömmel konstatálom, hogy mióta nincsenek itt, azóta az itteni tárgyalások a legkomolyabban folynak (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) és végre mód és idő adatik arra, hogy az ezen ^ az oldalon ülő képviselő urak alaposan felkészülve, komoly, értékes beszédeket mondhassanak zavartalanul. (Ugy van!) Csodálatos dolog az is, hogy amig azelőtt roskadásig telve voltak a karzatok, most alig lézeng itt egy-két érdeklődő. Amióta botrányt, kabarét nem rendeznek a nemzetgyűlésben, azóta a kabaré és az izgalmak iránt nagyon fogékony publikum másutt keres olcsó szórakozást. (Ugy van! Ugy van! jobb felől. — Tankovies János: Társadalmi betegség!) T. Nemzetgyűlés! Kállay igen t. képviselőtársunknak igazán gyönyörűen felépített és művészileg megszerkesztett beszédét valamenynyien a legnagyobb elragadtatással, élvezettel és figyelemmel hallgattuk, de a mai lapokból láthatom azt is, hogy erre a beszédre figyelt az egész ország, mert Kállay Tiborról, a volt pénzügyministerről, a kiváló pénzügyi kapacitásról volt szó, Magyarország közvéleményének első fontos kérdése pedig a zseb ^ politikája. Azt várták, hogy ebből a beszédből micsoda haszna lehet a zsebnek, vagy milyen kára lehet a pénztárcának. Általában megfigyeltem az idáig felszólalók témáját és azt találtam, hogy egy felszólaló kivételével valamennyien az állami berendezkedés kiépítéséről, az állam épületének erősebb, modernebb berendezéséről beszélt. Egyetlenegy képviselőtársam volt — Alföldy Béla —, aki egészen más oldalról fogta meg a mai általános politikát. Én ezzel a felszólalással azonosítom ma34