Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-353

14 "A nemzetgyűlés 353. ülése 1924. módosítani fog kelleni a jelzáloghitelt. Ebben a tekintetben az a felfogásom» hogy ameddig csak lehet, a legkonzervativebb álláspontot kell követnünk, de ha azt látjuk, hogy komolyan fog érdeklődni a külföldi tőke — amint megvan a reményem — a magyar föld iránt, akkor természetesen meg kell tenni azokat a változtatásokat, amelyek ezt előmozdítják. Itt különösen fel fog merülni egy probléma. Én azt hiszem, hogy ez elől kitérni sem fog lehetni. A többieket ezalkalommal nem emlitem, — hisz annakidején részletesen lesz alkalmam ezzel foglalkozni — de az eddigi jelzálogok elkülönítésének kérdését az uj jelzálogoktól már most is hangsúlyoznom kell. Ez irányban az érdeklődés felmerült és tényleg e tekintetben is intézkednünk kell. Természetesen arra is törekedni kell, — ami még jobban ki fog domborodni a következőkből — hogy a hiteléletet a felesleges terhektől megszabadíthassuk s ezáltal ugy a jelzáloghitelek, mint minden más hitelek egyaránt jobban érvényesülhessenek. Külön kivánok foglalkozni a biztositéki jelzálog kérdésével. A polgári törvénykönyvnek vannak tervbevett intézkedései, amelyek e kérdésnek bizonyos reform iát célozták. De azt hiszem, és az igazságügyminister ur osztozni fog álláspontomban, hogy ez most gyors megoldást kivan, és mivel nem tudunk addig várni, mig ez a kérdés a polgári törvénykönyvben rendeztetni fog, ezt egy külön törvény formájában dűlőre kell vinni azokkal a módosításokkal, amelyeket a gazdasági élet szükségesekké tesz. Ezzel kapcsolatban szükségessé fog válni az illeték- és bélyegszabályok bizonyos reformja. Nem vagyok azon az állásponton, hogy olyan illetékek szerepeljenek, amelyek csak papíron vannak meg, amelyek jövedelmet nem nyújtanak, de alkalmasak arra, hogy a gazdasági életet akadályozzák. (Ugy van! Úgy van! jobbfelől.) Én ma nagyobb erőt tulajdonitok annak, ha talán csökkenni fog is a jövedelem, — de még ezt sem hiszem, mert egy megnövekedett hitelélet majd fokozni fog ja ezt, — de mondom, nagyobb jelentőséget tulajdonitok annak, ha kisebb bevétel mellett is a gazdasági élet erősödik. Ezeket a reformokat tervbe vettem s ezeket meg fogjuk valósitani. {Élénk helyeslés jobbfelől) Avégből, hogy különösen a vidéki takarékpénztárak tőkéit erősebb kapcsolatba hozzuk a vidékkei, — és e tekintetben általában minden hitelszükséglet, de különösen és elsősorban mégis a kisbirtokos osztály hitelszükséglete kielégítésre találjon — megvalósítani törekszem a jelzálogos és a telekadósievélnek a külföldön jól bevált intézményét, természetesen azokkal a változtatásokkal, amelyeket a mi gazdasági életünk megkíván. Ami az ipari hitel problémáját illeti, itt csak rá akarok mutatni arra, hogy épugy, amint az előbb idéztem azokat az adatokat, amelyek szerint a mezőgazdaságnak segitségére siettem — és ezt a segitséget még nem is merítettem ki. mert hiszen ezenkívül is, ahol csak alkalom kinálkozik és amennyire azt erőviszonyaink megengedik, segíteni kivánok — épugy támogatni akarom ipari téren is az altruista intézményeket. (Általános élénk helyeslés.) Én ezt a kijelentést egészen komolyan veszem, mert ebben nagy gazdasági célt és érdeket látok. (Szabó József: Mindenféle altruizmust tetszik gondolni!) Az ipari élet hitelkérdéseiben is meg kell találni azokat az intézkedéseket, amelyek e tekintetben szükségesek, (Zaj.) Ebből a szempontból a kisipari hitel problémáját vetették fel az érdekeltségek, A kereskedelemügyi minister ur ezt a legmesszebbmenőleg felkarolta s e kérdés megoldását a magam részérői is szükségesnek tartom. Ami a kisipart éti'december íió 12-én, péntefcsft. illeti, a kereskedelemügyi minister úrral egyetértőleg nemcsak azzal oldottuk meg a kérdést, hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének olyan anyagi bázist teremtettünk, amelyen kifejtheti működését, hanem a többi kisipari hiteligények kielégitésére is, — pénzintézetek bekapcsolásával, biztosító intézetek közbejöttével — legalább további 40—50 milliárdot kivánok még fordítani. Általában azt hiszem, csak helyes törekvés lehet a kormányzati politika részéről a kis- és középexistenciák támogatása, mert erős társadalmat csak ezek utján lehet felépíteni. De továbbmegyek. Sok más kérdést is meg kell oldanunk. Az ipari hitel terén, én a rövidlejáratú hitelt kevésbé említem meg, mert hiszen ebben a tekintetben eléggé kedvezőek a viszonyok, — de hogy ezt is hatékonyabbá tegyük, több intézkedést kell foganatositanunk az egész vonalon. Itt találkozunk mindjárt az aranymérleg kérdésével. (Halljuk! Haltjuk!) Ami az arany mérleg kérdését illeti, azt hiszem, mindenki meg van győződve arról, hogy egyszer rá kell térnünk az egészséges alapra. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Lehetetlen dolog, hogy továbbra is csak fiktív mérlegek szerepeljenek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől") De ez a hitelélet szempontjából is elkerülhetetlen, különösen, ha a külföld hitelérdeklődését akarjuk felkelteni, mert a legelső, amit azok követelhetnek az, hogy tiszta és valódi mérleget lássanak. (Élénk helyeslés.) Ezt a. kérdést tehát az összes érdekeltségek bevonásával a legrövidebb idő alatt le kivan nom tárgy altatni és remélem, hogy olyan megoldást fogunk találni, — mert hiszen ebbe bele fog játszani az adópolitika is nem egy vonatkozásban — amely a valóságnak megfelelő egészséges helyzetet teremt. Ha ennek kapcsán lesznek is kiesések, ha egykét vállalat meg is fog szűnni, tulaj donképen mégis egy lépéssel az egészségesebb gazdasági viszonyok felé tereljük gazdasági életünket. Természetes, hogy ezzel kapcsolatban fel fog merülni a valorizáció. Ez a legnehezebb kérdések egyike. Most nem akarok ennek részleteire kitérni, csak jelzem, hogy csak ugy lehet megoldani ezt a kérdést, ha figyelembe vesszük az államnak és a gazdasági életnek tényleges helyzetét. Nagyon óvatosan kell kezelni ezt a kérdést, mei4 többet lehet vele ártani, mint amennyit az egész használ. Ezt a kérdést is minden érdekelt tényező bevonásával kívánom letárgyaltatni és tisztáztatni, mert azt akarom, hogy olyan megoldás létesüljön, amely az adott viszonyok között a legjobban lehetséges. Ha ezt most felemiitettem, csak azért tettem, mert azt látom, hogy kifelé nem egyszer, mint a spekulációnak egyik formája jelentkezik ez és ezért mindenkit arra figyelmeztetek, hogy várja meg nyugodtan, amig a kormány a megfelelő törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjeszti. Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő letelt. Kérnem kell a pénzügyminister urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Ezzel kapcsolatban csak rámutatok arra, hogy ha erre az egészséges alapra rá tudunk helyezkedni és nem egy vállalat meg fog szűnni, szembe fogunk találkozni azzal a kérdéssel, amelyet épen gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő ur vetett fel beszédében, az egész középosztály helyzetével kapcsolatban. -A» elbocsátások az állami és & magánélet részéről mindenesetre nehéz problémává válnak, de azt hiszem, — anélkül, hogy konkrét dolgot tudnék mondani — lehet olyan megoldást találni, hogy