Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-361
138 A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. évi január hó W-ún, kedden. nak arra kel] törekednünk, hogy pártpolitikai és egyéb hatalmi célokért az eddig elért szép eredményeket fel ne áldozzuk. Mert egészen kétségtelen, hogy komoly és szép eredményeket értünk el, de még mindig sokkal vékonyabb jégrétegen állunk, semhogy az eddig elért szép eredmények feláldozása nélkül ez az ország politikai megrázkódtatásokat kibírhatna. És én óva figyelmeztetek arra itt ezen a helyen abból az alkalomból, mikor az első aranyköltségvetést tárgyaljuk, nem veheti magára senki azt a felelősséget, hogy a társadalmi rend fejlődésének és a produkciónak kezdő napjaiban ennek a társadalmi rendnek, ennek a konszolidációnak, amely a kormány eddigi munkásságának gyümölcse és eredménye, igyekezzék a nyugalmat felboritani, eddigi munkánk gyümölcseit tönkretenni. Ezek után t. Nemzetgyűlés, bátor leszek olyan momentumokra rámutatni, amelyek szoros összefüggésben vannak a költségvetéssel. Ennek a költségvetésnek a tárgyalásánál abban a. kedvező helyzetben vagyunk, hogy a tárgyesztendő fele már a hátunk mögött lévén, módunkban áll összehasonlitásokat tenni. Ha nem is teljes pozivitással és ha nem is teljesen pontos adatok alapján, mégis meg tudjuk állapítani azt, ami minden költségvetésnél elsőrangú és fő fontossággal bir, és ez az, hogy költségvetésünk reális-e? összes kiadásaink netto számitva, az egész költségvetési évre 407,504.000 aranykoronában, összes bevételeink ugyancsak netto számitva 307,574.000 aranykoronára irányoztattak elő. Azokból az értékes jelentésekből, amelyeket a népszövetségi főbiztos ur terjeszt időszakonkint a népszövetségi tanács elé, megállanitható, hogy az elmúlt hat hónap brutto bevételei körülbelül 228,900.000 koronát tettek ki. Figyelembevéve azt, hogy az úgynevezett levonási tételek a brutto bevételeknek átlag' 15%-át szokták kitenni, a netto bevételek ez alapon 194.5 millió aranykoronára tehetők. A tényleges netto kiadások könnyű szerrel kiszámithatók ugyancsak a főbiztos ur jelentéseiből. Az elmúlt hat hónapban a főbiztos 23.7 millió koronát szabadított fel a külföldi kölcsönből, decemberre azonban körülbelül 3.5 millió korona felesleget remélt az állam háztartásában, a félévi deficitre tehát körülbelül 20 millió korona esett. Hozzáadva ezt a tényleges bevételekhez, a tényleges kiadások összege körülbelül 215 millió koronára tehető az eknult 6 hónapban. Mit mutatnak ezek a számok 1 ? Ezek a számok mutatják egvrészt azt, hogy az összes előiránvzott évi bevételeinknek körülbelü 1 60% -a befolyt már, hatha vi kiadásunk ezzel szemben pedig téliesen pontosan felerészét teszi ki annak, amit előirányoztak. Közhangulatunkban éneii a bevételek relativ magassága folytán olyan érzések kezdtek elhatalmasodni, hogv a bevételeink lényegesen felül fogják haladni az előirányzottakat, inig ezzel szemben kiadásaink a normális mederben fognak folyni. Segítségül hívhatók itt a tapasztalati tényeken felül az 1914. év első feléről s az 1914—15. köHsép-vetési évről készített zárószámadások. Az 1914. év az egyetlen ugyanis, amelynél módunkban áll a két félévi eredményeket hozzávetőlegesen külön-külön tanulmánvozni, miután az első félévről a júliussal kezdődő költségvetési év bevezetése folytán külön zárószámadás készült. Ezenkívül figyelembeveendő az a körülmény is, hogy mint ;i g rá rál Iámban a dolgok természetes rendje szerint az adók az év második felében, az aratás után folynak be nagyobb mértékben. A békebeli zárszámadásokból is megállapítható, hogy Nagy-Magyarország bevételeinek is körülbelül 65—70%-a a július—decemberi hónapokban folj^t be. A kiadások csaknem teljes egészükben állandó és visszatérő jellegűek lévén, teljesen érthető az, hogy itt változásról nem igen lehet szó és az eddigi állapottal szemben változásról nem lehet szó; feltehető épen ezért, hogy a költségvetési év második felében ugyanannyit fogunk kiadni, mint az első felében'. Kétségtelen tehát, hogy — amennyire a dolgokat előre látni lehet — a bevételek nem fogják lényegesen felülhaladni az előirányzatot; sőt a főbiztos urnák egyik legutóbbi jelentésében azt olvassuk, hogy ő egyenesen károsnak jelzi azt, ha a vámbevételek a mostani tempóban fokozódnának, mert ebből arra következtet, hogy itt raktárakra és külföldi hitelre vásárolnak nyersanyagokat és árukat, márpedig a kereskedelmi tárgyalások során a vámtételek feltétlenül enyhülni fognak és ez, a dolgoik természetes rendje szerint, az árak esését kell hogy maga után vonja. Ugy vélem tehát, t. Nemzetgyűlés, hogy ezt a költségvetést, amely itt előttünk fekszik, reálisnak fogadhatjuk el, ami annyit jelent, hogy elérkeztünk ahhoz a várvavárt ponthoz, amikor kalkulálni tudunk, amikor eery félesztendőre támaszkodva, egy félesztendőre előre meg tudjuk állapitani azt, hogy mennyit fogunk tudni kiadni és mennyi lesz a bevételünk. Szükségesnek és hasznosnak látszik ezen a ponton a költségvetés előirányzatát a szanálási programmal összehasonlitani. Természetesen itt segitségül hivandók a költségvetés általános indokolásában fogialtak. Az 1924—25. évre a szanálási terv 394,150.000 korona netto kiadást és 294,150.000 korona netto bevételt irányoz elő. A költségvetés szerint uery a kiadás, mint a bevétel körülbelül 13,400.000 koronával haladja felül ez összegeket, vagyis a hiány ugyanannyi marad, csak a költségvetés esrv magasabb ponton eg'yensúlyozódik. Ha tehát a kormány a bevételeket és a kiadásokat az előirányzott keretek között tartja — és az előbb elmondottakból a költségvetés realitásánál fogva erre minden remény meg- is van —, akkor az 1924—25. költség-vetési évben egyrészt a kormány pontosan betartja azt. amire a szanálási tervben kötelezte magát, illetőleg betartja a népszövetségi tervet, másrészt mégis némileg 13,400.000 koronával, vagyis körülbelül 3%-kai felemeli azt az amúgy is szomorúan alacsony életstandardot, amelyen ennek az országnak életét az elkövetkezendő költség-vetési évben tengetnie kéül. Az 1924—25. évi költségvetés tehát kétségtelenül megfelel a szanálási terv kereteinek és az — alig- kétséges —, hogy ugy, amint van, be is tartható. Engedtessék azonban meg nekem, ezeu a helyen, hogy kijelentsem azt, illetőleg kifejezésre juttassam 1 azt a fájdalmas és szomorú érzést, amelyet ez a költségvetés bennem és, azt hiszem, minden igaz magyar emberben éh-wszt, hogy t. i. er, a költségvetés amely 765 millióról beszél, 1924-ben egy 8 milliós nemzet számára, véleméirvem szerint, ez elbalkán izálódást jelent. Teljesen tisztában vagyok e kijelentésemnek súlyával, de sajnálatomra kénytelen vagyok ezt megállapítani. Nagy-Magyarország háború előtti költségvetéseit alapul véve és annak szokásos 40%-át tekintve, nekünk leg-
