Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-353
A nemzetgyűlés 353. ülése 1924, évi december hó 12-én, pénteken. 1 elkészüljön, hogy igy a főváros a dunai forgalom szempontjából megkapja a maga jelentőségét. (Helyeslés) A külügyministerium költségvetésére vonatkozólag csak megemlitem, hogy a külügyminister ur a külügyi igazgatás egyszerűsítését tervezi egyrészt követségeknek ügyvivőségekké való átváltoztatásával, másrésít konzulátusoknak összevonásával és a tiszteletbeli konzulok számának szaporításával. (Helyeslés.) Nem elégséges azonban csupán az állam jövedelmi forrásait fokozni, hanem keresztül kell vinni az államháztartásban az egész vonalon a takarékosságot is. (Általános helyeslés.) Elvben mindenki hirdeti a takarékosságot, de a gyakorlatban a legtöbben a kiadások szaporítását követelik. (Felkiáltások: Es a baji) Felhasználom ezt az alkalmat, hogy innen figyelmeztetést intézzek a nemzetgyűléshez is, — ne méltóztassék ezt rósz néven venni — hogy a nemzetgyűlés se lássa csak abban hivatását, hogy a kiadások szaporítására ösztökélje a kormányt. (Helyeslés.) Nem akar ez vád vagy szemrehányás lenni, én csak a jövő érdekében beszélek. Azt hiszem azonban, hogy erőtlen pénzügyminister is, akit összes ministertársai nem támogatnak. Igaza van annak a felfogásnak, amely azt vallja, hogy különösen az ilyen nehéz időkben azoknak, akik a kormányon vannak, jóbarátoknak kell lenniök. Nekem megvan e tekintetben a megnyugvásom, mert ma minden minister átérzi, hogy sajnos, nem tud olyan nagy programmokat megvalósítani és keresztülvinni, amelyek talán indokoltak volnának az ország más gazdasági helyzetében. Tudják, hogy szerepük ma népszerűtlen és minden irányban a takarékossággal kell számolniok. A takarékosság elérése érdekében feltétlenül egyszerűsíteni kell az egész vonalon az adminisztrációt, (Helyeslés.) Mentesíteni kell az államot sok feladattól és a dologi és egyéb kiadásokban is keresztül kell vinnünk a takarékosságot, annál is inkább, mert minden megtakarítás annak a problémának javára esik, amely elől nem fog kitérni sohasem a kormány és ez: a tisztviselők helyzetének megjavítása, Ezzel kapcsolatban, amikor a tisztviselők felé beszélek, intő szót is intézek hozzájuk. (Halljuk! Halljuk!) Ne engedjék magukat félrevezettetni. Ne higgyék azt, hogy ha ide vagy oda csatlakoznak, jobban fogják érdekeiket képviselni. (Ugy van!) A tisztviselőknek egy feladatuk van : az ország adminisztrálásának a legtökéletesebb fokra való kiépítése. De higgyék el nekem, bárki fog is ide ülni erre a helyre, az uj pénzügyminister ur abban a percben, amikor idejön, meg fog győződni arról, hogy nem lehet és nem tud többet tenni, a tisztviselők pedig talán csak eszközök lesznek mások kezében céljaik elérésére. (Ugy van! Ugy van!) Áttérek most a bevételek ismertetésére. Az aranyköltségvetés alapján a külföldi kölesönből 100 millió aranykorona van számításba véve. Ez fedezi a deficitet. Az egyenesadók bevétele 95 millió aranykoronát tesz ki, amiről a költségvetés részletes tájékoztatást fog adni, a részletekre tehát nem térek ki. Az illetékek 30 millió aranykoronát ; a vámok, forgalmi adók, fogyasztási adók, a dohány- és adójövedék pedig 218 millió aranykoronát hoznak. A többi, kisebb bevételekre nem térek ki. A bevételek a költségvetésbe jórészt az aranyköltségvetésbe felvett összegekkel vétettek be. Emeltük azonban a vámokat 6 millió aranykoronával és a dohányjö védőknél 7 millió aranykoronával fokoztuk a bevételt. Nem tudtunk többet előirányozni azért, mert semmi támpontunk nincs még arra, liogy ezek a bevételek tulaj dónk épen hogyan fognak alakulni. Azt mondhatom azonban, hogy az egyenesadóknál még nagy visszaesés mutatkozik, amit remélem, sikerül kiegyenlíteni. Általában azok a bevételek, amelyek elő lettek irányozva, be fognak folyni. Ha azonban ezeket az adatokat hallja az ember, lehetetlen, hogy észre ne vegye azt a nagy aránytalanságot, amely az egyenesadók és a fogyasztást terhelő különböző adók és egyéb közterhek között van. (Ugy van !) Egészségtelen állapot ez és csak folyománya azoknek az időknek, amelyekben éltünk s amelyek elől nemcsak mi nem tudtunk, hanem egyetlen állam sem tudott kitérni. Én a jövő adópolitikájának irányát abban látom, hogy ezt a lehetetlen helyzetet meg kell szüntetni, (Ugy van !) s addig is, amíg meg tudjuk egészen szüntetni, legalább mérsékeljük. Lehetetlen dolog, hogy egyik oldalon a fogyasztásnak ilyen túlterhelése mutatkozzék és a másik oldalon — különösen ami az egyenesadók rendelkezésre állását és befolyását illeti — az egyensrüy ne biztosíttassák kellőleg. Ami az egyenesadó-rendszerünket illeti, az egyike a legegyszerűbbeknek. Nekünk mindössze három hozadéki adónk van ; ezenkívül van a vagyon- és jövedelemadó és egy adó : a kereseti adó, amely tulajdonképen a városokat és községeket illeti. Az egyszerűség megvan, de én azt hiszem, ezt tovább kell építeni, a végrehajtásban is keresztül kell vinni. (Ugy van ! Ugy van !) Ésépenetekintetben nagy sixlyt helyezek a végrehajtásra, mert ebben van tulajdonképen az egész adórendszer heisres keresztülvitelének kulcsa. (Ugy van !) Kétségtelen, hogy adórendszerünknek fogyatékosságai vannak. (Strausz István: Nagyon sok!) Legnagyobb fogyatékossága — nem tudok ma mindenre kitérni — az, hogy a kivetések nem eléggé alaposak. Annak pedig, hogy a kivetések nem jók, egyik legnagyobb oka az, hogy nincs megfelelő adóstatisztikánk. Én tehát azért, hogy azokat az igazságtalanságokat és aránytalanságokat, amelyek itt mutatkoznak, megszüntessük, legnagyobb súlyt helyezek egy helyes adóstatisztika megalkotására. Elrendeltem, hogy a mostani kivetések feldolgoztassanak, azért, hogy tiszta képet lássunk arról, hogyan és miként viselik a terhet a különböző termelő és fogyasztó rétegek és ennek alapján megtaláljuk és megteremtsük az egyensúlyt az adózásban. (Élénk helyeslés.) Az adókivetéseknek nagy hibája az is, hogy rendszerint elkésve történnek. (Ugy van!) Sajnos, ezt nyiltan és őszintén be kell ismerni, Ha ebben az évben is az egyenesadók nem ugy folynak be, amint be kellett volna folyniok, ennek oka az, hogy annyira túl volt terhelve a pénzügyi adminisztráció, — a központban és mindenütt egyaránt — hogy épen a legfontosabb adónemnél: a vagyon- és jövedelemadónál a kivetések későn történtek. Én az idejében való adókivetést nagyon fontos kérdésnek tartom az egész adópolitika szempontjából. (Ugy van!) Kölönösen fontos kérdésnek tartom egy agrárállamban azt, hogy a kellő időben történjenek a kivetések, (Ugy van! Ugy van!) ahol nincs olyan ^ egyenletes jövedelemmegoszlás, mint egy ipari és kereskedelmi államban és ahol a késői kivetés a gazdasági élet nagy részére nézve folytonos zavarokat okoz. (Ugy van!) Ezért én a jövőbeli kivetéseket az év első három hónapjára tervezem; ezzel, azt hiszem, nagy lépést teszünk a végleges rendezés felé; el fogjuk érni, hogy egyenletesen fognak befolyni a bevételek és nem lesz szükséges túlzott fizetésekre kötelezni az egyes gazdasági egyedeket
