Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

A n&nizetgyiilês Mi. ülése 1.925. évi január hő 2ú-án, kedden. ) {1 pénzügyminister ur figyelmét, és az a kérel- . mem, méltóztassanak a közgazdasági tárcák igen t. vezetői ebben az ügyben — lia kell — az igazságügyminister úrral együttesen komoly lépéseket tenni. Itt van hitelviszonyaink szervezése. Hitelintézeteink szanálása a közeljövő problémája, ezzel valószínűleg már a közeljövőben kell foglalkozni. Itt ismét arra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy ha ennek a szanálásnak szükségessége előáll, akkor legyen szives ő azoknak az előnyöknek ellenszplgáltatásaképen, amelye» ket az állam majd a pénzintézeteknek, hitelintézeteknek nyújtani fog, ezeket az intézeteket közgazdasági kötelességeikre figyelmeztetni s ha kell, azok teljesítésére rá is szorítani azokat. A negyedik gondolat, amelyet felvethetek, a szorzószám kérdése. Amikor mi az arányszámításra, az aranyértékre való rátéréssel tulajdonképen a közgazdaság értékmérőjét akarjuk megtalálni, ennek egyik alapfeltétele az értékállandóság, az értékbiztosság. Ha a forgalomban három-négyféle értékkel kell számolnunk — mint ma történik —, ez oly bizonytalanságot, oly zavart fog előidézni és annyira bizonytalanná teszi a hitet, a bizalmat valutánkban és annak reális értékében, hogy ennek káros következményei aligha fognak elmaradni. Én látom, azt a nehézséget, amely egyrészről a tisztviselők illetményének rendezése, másrészről a szorzószám leszállítása között fennáll, de hiszen ez nem egy áthidalhatatlan kérdés, hanem tisztán peroentuális számitásnak a kérdése, amelynek megoldását megtalálni — azt hiszem — minden esetre kisebb feladat, mint az ennek a helyzetnek fentartásával előálló nehézségekkel megküzdeni. A. kormányzás harmadik mozzanatával, az ellenőrzés kérdésével akarok még pár szóban foglalkozni. Az ellenőrzés a kormányzatban a tervszerűségnek az érvényesülését jelenti, ami csak helyes szervezés alapján képzelhető el. ProgTamra van tehát szükség, hogy azután ez a prog-ram kötelezzen, az adminisztrációban felelősségre neveljen, amelyről működési jelentésekben számolhatnak be a tisztviselők, az állami élet végrehajtói. Összefoglalva a kormányzásnak főbb mozzanatait a költségvetés bírálatának szempontjából, a magyar kormány nézetem szerint ma abban látja legsürgősebb feladatát, hogy az országot a gazdasági, pénzügyi és társadalmi izmosodás irányában vezesse, szervezze. Ez, amikor ismét csak belpolitikai kérdéseket tekint megállapitásom, nem a lemondás politikája más nagy érdekeinkről, mert ugyanakkor a magyar társadalom, a magyar politikai élet és a magyar kormány is állandóan érzi és tapasztalja a feldarabolásból és az ezeréves történelmünkkel ellentétes meg*oldásból származó leküzdhetetlen bajókat, leküzdhetetlen nehézségeket, az elszakított magyarlakta területeken élő úgynevezett magyar kisebbségek elviselhetetlen helyzetét. De ugy látom, egyelőre csak arra az álláspontra helyezkedhetünk, hogy az egyetemes irányú belső izmosodás a legsürgősebb feladat, hogy azután a nemzet többi égető nagy bajai a nemzetközi belátás segítségével és céltudatos felhasználásával — amely mindjobban érzi, tapasztalja és látja ezeket a bajokat .— szintén rendeztessenek. Látjuk tehát, hogy miért van szükség vezető eszmékre, amelyek közül kiemeltem a nagy nemzeti.és a nagy szociális gondolatot, illetőleg annak szükségességét, hogy ezek irányítsák a nemaeti társadalmat az újjáépítés nagy munkájában, mert enélkiil olyan lesz a magyar állam, hajója, mint a kormánya nélkül bolygó hajó a tengeren, amely ugyan révbe juthat, ha kedvező időjárásra talál, de ha viharok és küzdelmek érik, roncs lesz belőle. Márpedig az élet ugy az egyénre, mint a nemzetre küzdelem. Ezt a küzdelmet — és ezzel végzem szavaimat — ugy vezethetjük a nemzeti társadalom erdekében — ós ugy kell, hogy vezessen a kormány is minket ebben —, hogy a történet tapasztalatai legyenek tanácsadónk, a tudás vezessen és a politika csak eszköz legyen a társadalmi jólét, a nemzeti társadalom újjáépítésében. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Csik József jegyző: Iyády Béla! Ivády Béla: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Nem tagadom, mély megindultság vett rajtam erőt, amikor ezt az előirányzatot kezembe vettem. Sőt mentől inkább elmélyedtem annak tanulmányozásába, ez az érzésem annál nyomasztóbbá vált és annál élénkebben nyomultak emékezetembe Szent István koro,nájának azok a letört ékességei, szerencsétlen megcsonkitott hazánknak azok a részei, amelyek ebben a költségvetésben már szerephez nem jutottak, amelyek csonka Magyarország költségvetéséből, egyelőre leg'alá'bb, kimaradtak. (Felkiáltások jobbfelől: Egyelőre!) Ez a visszaemlékezés kiváltotta belőlem újból mindazt a jogosult keserűséget és mélységes fájdalmat, amelyet mindnyájunknak éreznünk kell annak a mérhetetlen igazságtalanságnak láttára, amelyet rajtunk, országunkon, nemzetünkön elkövettek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) És mégis ha lelki szemeim elé idézem az örökké kárhozatos 1918. és 1919. éveket, azt a példátlan kataklizmát, amely nemzetünket csak nemrég-én érte, akkor ugy érzem, nincs jogunk rekriminációra, hanem; inkább imára hajlított térddel és hálás szívvel kell a Mindenhatónak megköszönnünk, hogy aránylag rövid idő alatt idáig is eljutottunk. (Ugy van! jobbfelől.) Mert nem kis ut az, amelyet meg kellett tennünk addig, hogy idáig eljuthassunk. Merem állítani, hogy az ut nehezebb részén már túl vagyunk, mert ettől a fordulótól utunk már egyenessé válik és innen csak egy jobb, szebb jövő felé vezethet. (Ugy van! jobbfelől.) Ezen a sok szenvedéssel teli rögös utón egyike az első mérföldköveknek ez az előirányzat, csonka Magyarország első aranyköltségvetésének előirányzata. Mérföldkőnek nevezem, t, Nemzetgyűlés, mert nem lekicsinylendő jelentősége van annak, hogy a mai adott viszonyok között végre lehetővé vált egy, a realitás komoly lehetőségével számoló költségvetési előirányzat összeállítása, annak előterjesztése és tárgyalása. Már maga az a tény, hogy a költségvetés így összeállítható volt, hogy az tárgyaihatóvá vált, reményt nyújt arra, hogy államháztartásunk egyensúlya mielőbb helyre áll és ezzel kapcsolatban helyreáll a nemzet önbizalma, a feltámadásunkba vetett hit és remény, amely nélkül pedig nem teljesíthetjük nemzetünk jövőjével és utódainkkal szemben fennálló szent kötelességünket: Nagy-Magyarország helyreállítását. (Ügy van! Ugy van! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Ezek voltak azok az érzések, amelyek engem elfog-tak és ezek voltak azok a gondolatok, amelyek foglalkoztattak, amikor a költségvetést tanulmányoztam. Azt