Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

; A 'nemzetgyűlés Ml. iUéae 192"). évi íanuát hő 20-én, kedden. állítása szempontjából minden egyes pénzügyminiszterünk elkövetett minden lehetőt, hogy kiadásainkat a bevételekből fedezhessük, azonban ugy a politikai, mint a nyomasztó gazdasági helyzet, különösen pedig az ország szomorú pénzügyi helyzete a pénzügyminisztereknek ezt a törekvését mindenkor meghiúsította, így, hogy az államháztartás kiadásait a bevételekből fedezhessék, kénytelenek voltak az inflációhoz nyúlni, aminek természetes következménye volt koronánk értékének rohamos csökkenése. Ez mindenesetre az egész közgazdasági élet megbénítására vezetett, egyedül csak a korona romlására spekulálóknak kedvezett. Már Korányi pénzügyminiszter ur megkísérelte 1920-ban a bankjegyfelülbélyegzéssel, hogy a forgalomban levő bankjegymennyiség 50%-át kényszerkölcsönképen veszi a polgárok tói és ezzel próbálta az államháztartás egyen súlyát helyreállítani. Később Hegedűs pénzügyminiszter ur egyszeri vagyonváltsággal, valamint koronánk értékének 1.05 svájci frankról 2.85 svájci frankig való felemelésével kísérletezett, mely kísérlete, sajnos, később rajta teljesen kivül álló okokból koronánk értékének 0.45 svájci frankig való csökkenését idézte elő. Később pedig a pénzügyi közigazgatás kiépitésével, megreformálásával és az adórendszer ujabb alapra való helyezésével és a kiadások CEökkenésével kísérleteztek, de be kellett látni, hogy ebből a kinos pénzügyi helyzetből egyedül csak egy kivezető ut mutatkozik: ha sikerül a kormánynak egy hosszúlejáratú külföldi kölcsönt felvennie. Előttünk állott az osztrák példa, azonban utunkban állott a trianoni békeszerződés 180. §-a, amely az állam minden vagyonát és minden bevételét elsősorban a jóvátételi kötelezettségek teljesítésére vette zálog alá, és ezen zálogjog feloldását egyedül csak a jóvátételi bizottság adhatta volna meg időlegesen a magyar nemzetnek. Ebben az irányban már 1923. elejétől kezdve megtett minden lépést a magyar kormány és mint ismeretes, végre 1924. évi február 21-ikén meghozta a jóvátételi bizottság azt a határozatát, amelynek értelmében abban az esetben, ha a nemzetek szövetségével együttesen megállapított szanálási program a magyar nemzetgyűlés által elfogadtatnék. 200 millió aranykoronában állapítják meg azt az összeget, amelyet 20 év leforgása alatt jóvátétel címén fizetnünk kellene. Ezzel a jóvátétel kérdése egy időre kikapcsoltatott. Hozzájárult a jóvátételi bizottság ahhoz is, hogy egy 250 millió aranykoronát kitevő külföldi kölcsönt vegyen fel a magyar nemzet. Ezen előzmények után terjesztette be a magyar kormány a nemzetek szövetségével együttesen megállapított szanálási programot a magyar nemzetgyűlés elé, amelyet a nemzetgyűlés az 1924. évi IV., V. és VI. t-cikkekben el is fogadott. Ezen időponttól kezdve már csak a régebbi kiegyenlitetlen tartozásaink fedezésére volt szabad igénybe venni a bankjegyinflációt. Miután azonban a 250 millió koronát kitevő külföldi kölcsön felvételéig még igen hosszú idő telt el, az ezen intervallum alatt teljesítendő állami kiadások fedezésére a inagyar nemzetgyűlés megalkotta az 1924 ; IV. és V. t-eikkeket, amelyek értelmében felhatalmazta a kormányt, hogy egy belső kölcsönt, egy kényszerkölcsönt és egy 20 millió svájci frankot kitevő belső kölcsönelőleget vehessen fel. Ugyanekkor megindult a külföldi kölcsön jegyzése iránt is az eljárás; ez, amint tudjuk, 1924 június hó végével befejeztetett és az 1924. évi július 26-iki londoni árfolyamon keresztül számitva, netto 253,803.555^ aranykoronát erdményezett. 1924 június 24-ikén megszüntette működését az állami jegyintézet, valamint a devizaközpont és helyükbe lépett a Magyar Nemzeti Bank. Ettől az időtől kezdve igyekezett a kormány minden gazdasági korlátozást megszüntetni, ami annál könnyebben ment, mert időközben az 1924. évi XXI. t-cikk az önálló uj vámtarifát megállapította. A közszolgáltatások terén is mindenütt aranyalapra helyezkedtünk. Ugyanekkor már 1924 július 1-én megindult az 1924/25. évi költségvetési előirányzat előkészítése. Ezen időponttól, 1924. évi július 1-től kezdve a pénzügyi kormányzat a többi kormányzati ágakkal egyetértőleg havonként készített aranyalapra helyezett költségvetést, mely az előttünk fekvő 1924/25. évi költségvetésnek alkatrészét képezi. Ezen havonkénti költségvetések a népszövetségi főbiztos ur jelentéseiből ismeretesek az ország közönsége előtt. Ezzel az intézkedéssel kapcsolatban az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében a kiadások apasztása terén a kormány a legmesszebbmenő intézkedéseket volt kénytelen megtenni. így végre kellett hajtania a tisztviselői létszámcsökkentést is, amely az 1923/24. évi költségvetési előirányzattal szemben eddig 16.761 főnyi létszámcsökkentést jelent, amelyből 13.908 alkalmazott az állami közigazgatásra, 2853 alkalmazott pedig az állami üzemekre esik. A még hátralévő négy félévi szanálási időszakban körülbelül 15.000 főnyi létszámcsökkentés van tervbevéve. Igen helyes intézkedése a kormánynak, hogy elsősorban azzal kívánja a létszámcsökkentést eredményesen végrehajtani, hogy a megüresedő állásokat nem tölti be és csak abban az esetben nyúl a tényleges szolgálatban levők elbocsátásához, ha a megüresedett állások be nem töltésével nem volna elérhető a cél. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy ez a létszámcsökkentés az előttünk fekvő költségvetésben még nem éreztetheti kellőképen jó hatását, amennyiben a B-listára helyezett tisztviselők részére még hosszú ideig teljes illetményeiket kellett folyósítani és ha a teljes illetmények folyósítása meg is fog szűnni, abban az esetben a nyugdíj terhek fognak megfelelő mértékben emelkedni. Ezzel szemben a kormány kötelezettséget vállalt arra nézve is, hogy a tisztviselői illetményeket rendezni fogja. Eredetileg az volt a terv, hogy 1924 október 1-vel kezdődnék ez az illetményrendezés, azonban a kormány méltányolva a közalkalmazottak szomorú helyzetét, s figyelembevéve a fokozódó drágaságot, már három hónappal korábban, 1924 július 1-ével végrehajtotta a tisztviselők és közalkalmazottak illetményrendezését. Ez az eredeti tervtől eltérőleg a személyi járandóságok terén mindenesetre meglehetős többletkiadást idézett elő. Az illetményrendezéssel kapcsolatban megszüntette a kormány a háború óta a tisztviselők részére nyújtott kedvezményes ellátást, megszüntette továbbá a budapesti közalkalmazottak villany-, gáz- és villamosvasúti kedvezményét is. De itt meg kell említenem — miként már a pénzügyi bizottság jelentésében is voltam bátor rámutatni —, hogy egész Európában Magyarországon vannak a közalkalmazottak a legszánalmasabbaii dotálva és illetményeik még távol állának attól az aránytól, amely arányban ugy a hazai, mint a világpiacon kialakult a drágaság. Ez a tisztviselői illetmény-