Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-360

Á nemzetgyűlés 360. ülése 1925. évi január hó 19-én, hétfőn, 95 vám terhel egy-egy métermázsa búzát. (Felkiáltások jobb felől: Három, aranykorona! •— Meskó Zoltán: Hat aranykorona!) Hat és fél aranykorona, ami körülbelül százezer koronának felel meg. Ha ennek fizetése alól mentesitik azokat, akik búzát akarnak behozni az országba, akkor is már egészen bizonyos, hogy ez ezen a lehetetlen helyzeten segitene. Arról most nem beszélek, vajion kit terhel itt mulasztás, és hogy történt-e egyáltalában mulasztás a spekuláción kivül. De azt hiszem itt is vannak bajok, mert hiszen ha a kivitelt nézzük, azt látjuk, hogy tavaly jó termés mellett lényegesen kevesebbet vittek ki. (Felkiáltások jobbfelől: Tavaly? Két éve!) Az 1923. évi jobb termés mellett aránylag kevesebbet vittek ki, mint az idei búzából rossz termés mellett. (Patay Tibor: Maradt az előző évről! — Meskó Zoltán: Az a baj, hogy nincs!) Ne tessék szavakon nyargalni. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a képviselő urnák már csak két és fél perce van hátra. Szabó József: Nem ez a lényeges. (Meskó Zoltán: A közbeszólások beszánritandók mindig! — Felkiáltások jobbfelől: Ne szólj közbe! — Meskó Zoltán: Szellemesek!) Lényeges az, hogy itt bajok vannak, mulasztások történtek és hogy itt segítségre-van szükség, mert ha a segitség sokáig késik, akkor katasztrófával fenyeget bennünket ez a késedelmeskedés. Én erre hivom fel a minister ur figyelmét és kérem, találjon megnyugtató kijelentéseket, de olyan kijelentéseket, amelyeket tényleg tettek is követnek. Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. Mayer János földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Én meg tudom érteni, hogy a fogyasztói körökben különösen nagy konsternáeiót keltett, amikor a búza ára 600.000 korona fölé emelkedett. Abban a pillanatban megindult az ostrom a földmivelésügyi ministe rium ellen és minden irányból érdeklődtek aziránt, milyen intézkedéseket kivan a minister tenni a búza árának ilyen indokolatlan emelkedésével szemben. Ami az indokolatlanságot illeti, csak anynyit vagyok bátor tisztelettel megjegyezni, hogy nálunk tulajdonképen az importparitással tart lépést a búza áremelkedése ós ugyanilyen abnormis a búza áremelkedése nemcsak itt, hanem a newyorki piacon is. (Ugy van! jobbfelől. — Rassay Károly: Engedjék be a búzát!) Mi Magyarországon úgyszólván semmi befolyást nem tudunk gyakorolni a gabonaáraknak sem emelkedésére, sem leszorítására. Egyetlen alkalom és mód volna arra, hogy mi a búza árát lenyomjuk, vagy valahogy megrögzítsük: az árak maximálása. Azt hiszem azonban, hogy az igen t. képviselő ur sem kívánhatja azt, hogy én most olyan intézkedésre tegyek javaslatot a kormánynak, hogy a búza árát maximáljuk és kizárólag ezt az egyetlen cikket (Kiss Menyhért: A legfontosabb!) raradjuk ki az összes többi cikkek közül akkor, amikor az egyéb szükségleti cikkek áremelkedése még nagyobbarányu a békebeli árakhoz képest, mint amilyen arányú a búza árának emelkedése. A t. képvis-iíő ur azzal fejezte be beszédét, hogy itt bajok és mulasztások történtek. (Rassay Károly: Bajok vannak!) A képviselő urnák erre tisztelettel vagyok bátor megjegyezni, hogy itt tényleg bajok vannak, mert megengedem, hogy ilyen Iioircndus áremelkedés baj, mulasztás azonban itt egyáltalában nem törNAPLÓ XXVLII. tent, mert sem a koimámnak, sem másoknak mulasztásából, hanem az általam előbb emiitett okokból történt ez a nagyarányú emelkedés. A t. képviselő urnák abban is igaza van, hogy sem kisgazda, sem fogyasztói, sem termelési érdek nem fűződik ahhoz, hogy az árak ide emelkedjenek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Teljesen igaza van, mert a gazdának és általában a termelőnek úgyszólván alig van már búza a kezén, és nem áll az, amit itt többször hangoztatnak, hogy a gazdák indokolatlanul tartják vissza a búzát, és ez okozza a nagyarányú áremelkedést. A gazdának, a termelésnek nem érdeke az, hogy ezek az árak ide emelkedjenek, és nem is ezek az okai annak. A gazdának, a termelőnek és általában a termelésnek az volna az érdeke, ha az összes árak lenyomhatok volnának és a termelés volna olcsóbbá tehető. (Ugy van! jobbfelől.) Ez azonban csak abban az esetben történhetnék meg — mondom és ismétlem — ha a fogyasztói érdekeket tudnók összeegyeztetni azokkal az érdekekkel, amelyek a termelés érdekeit szolgálják. Sajnos azonban, egy rossz, egy szűk termés, a világparitási árak és az a nyomorult gazdasági helyzet, hogy a kereseteket nem tudjuk aránybahozni az árak emelkedésével, egy vesztes országnak az a tönkretett gazdasági helyzete, hogy nem tudjuk a kereseti viszonyokat olyan mértékben megjavítani, amilyen mértékben igazodnak az itteni piaci árak az importparitáshoz: ezek az okai annak, hogy a kormánynak úgyszólván tótlenül kell néznie ezt a nehéz helyzetet és viselnie a felelősséget azért, hogy a gabonaárak ide emelkednek. A t. képviselő úrral közvetlenül interpellációjának megkezdése előtt egy pár szót váltottam és értesitettem a t. képviselő urat arról, hogy ez a kérdés tárgyalás alatt áll. Jobban szerettem volna, ha a t. képviselő ur a holnapi napon tette volna meg megjegyzéseit idevonatkozólag; a képviselő ur azonban ragaszkodott ahhoz,_ hogy megjegyzéseit most tegye meg, s én kijelentettem a t. képviselő urnák, hogy foglalkozom a dologgal. Téves tehát a lapoknak az a beállítása — mert ezt senkinek nem mondtam, amit le kell szögeznem —, hogy a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy itt semmi néven nevezendő intézkedés megtételére szükség nincsen. Ezt sem a kormány, sem én nem jelentettem ki; nem tudom, honnan vették ezt a lapok, de meg állapítom, hogy ez légből kapott állítás, mert — ismétlem — ezt senki nem mondta. (Meskó Zoltán: Talán passzív a kormány!) Ha azt mondom a képviselő urnák, hogy foglalkozom komolyan a kérdéssel, ez nem passzivitást, hanem aktivitást jelent. (Kiss Menyhért: ígéret!) Ha azt fogom látni, hogy nem tudunk rendet teremteni, és a fogyasztás érdekei olyan súlyosan vannak érintve, hogy a közmegnyugvás és a közrend szempontjából kell közbelépni, akkor igenis fogok olyan irányú javaslatot tenni a kormánynak, hogy a búza- és lisztvámok felfüggesztésével történjék intézkedés. (Helyeslés bal felől.) Ha egyebet tenni" nem is tudunk, ez az, amit meg tudunk tenni, és azért proponálni is fogom, hogy ezt megtegyük. (Helyeslés a baloldalon.) Miután azonban ez sok és fontos érdeket érint és nem egyoldalúan gazdaérdek az, hogy ezek a vámok a fogyasztói súlyos érdekekkel szemben is megvédessenek, s minthogy — ismétlem — oly sok közérdek fűződik ehhez, ennélfogva azoknak az érdekképviseleteknek, amelyeknek n hozzászólását ennek a fontos és messzemenő intézkedésnek megtételénél nem mellőzhetem, meg19