Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-342

430 A nemzetgyűlés 342. ülése 1924. mélyes része miatt majd pár szóvá] igénybe fogom venni a Ház türelmét, habár személyes ügyekben sohasem szoktam felszólalni. (Szilágyi Lajos: De szerintük ez nem személyes kérdés! — Folytonos zaj.) Akármi történt azonban Csongrádon huszonöt évvel ezelőtt, az nem menti a mai nagyatádi esetet. Ennek a két dolognak egymáshoz semmi köze nincs. (Hedry Lőrinc: Csak jellemző! — Lendvai István: önök csupa atrocitásokkal jöttek be! — Berki Gyula: Ott volt a képviselő ur is, de nem tudott öt szavazatot sem szerezni a kerületemben, én pedig 1800 szavazatot kaptam! — Lendvai István: Ön tudatosan téved! Én nem voltam ott!) Elnök: Csendet kérek. Berki és Lendvai képviselő urakat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Lendvai István: Látszik, hogy kormányfőtanácsos! — Berki Gyula: Beszélhet, amit akar! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Csendet kérek! (Lendvai István: Zalában harcoltam, amig maga ébredők segítségével jött ide! — Nagy zaj.) Lendvai képviselő urat kénytelen vagyok renreutasitani. Baross János: Engem ellenben 24 éves gyermekkoromban a Curia tanított meg a törvények és a népszabadság tiszteletére. (Zaj. — Hedry Lőrinc: Fiatalon kezdte!) Ebből az látszik, hogy korábban megtanultam, nem ugy, mint az urak, ősz fejjel! Amikor a csongrádi petíciót tárgyalta a Curia, akkor az ügyvédem azzal védekezett, hogy azért akarnak egy képviselőt mandátumától megfosztani, mert az egyik tanyásgazda, akihez beszállt három kortesével, pörköltet és t'gy pohár sört adott nekik. Azok a régi jó magyar idők voltak, amikor a Curia mégis — és ugyanazt konstatálta a Curia ellenfelemről, Hegyi plébános úrról is — megsemmisítette a mandátumot. Micsoda hallatlanul magas nivón állott akkor a magyar közélet. (Egy hang a balközépen: Altkor még nem posványosodott el! — Zaj. — Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Tehenek! — Farkas István: Egész teheneket adtak a választóknak!), amikor egy olyan dologért, amelyet a képviselő ur is — tegye a kezét a szivére — egy pár választáson már megtett a csongrádi eset után is (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Berki Gyula: Sohasem! — Folytonos zaj. — Cserti József: Egész teheneket adtak! -— Berki Gyula: Menjen oda és győződjön meg róla!), nemcsak a mandátumot semmisítették meg, hanem a kerülettől a képviselőküldési jogot is elvették. (Berki Gyula: Nem volt semmiféle etetés ! — Zaj. — Elnök csenget. — Egy hang a szélsőbaloldalon: De csendőr szurony volt!) A Curia indokolásában akkor az volt, hogy mivel a képviselő — jogtudó ember — tudta, hogy pártjának egyik vezetője törvényellenes dolgot követett el azzal a reggelivel, neki le kellett volna vonnia a konzekvenciát és viszszalépni. Ilyen magas nivón állott akkor a magyar közélet, a magyar biróság ilyen nüan szókban is védte a népszabadságot. Mit látunk maf Azt látjuk, hogy a bírákat használják fel arra, hogy a. kormánypártnak pártérdekeit előmozdítsák. (Nagy zaj és élénk ellentmondások a jobboldalon. Zajos felkiáltások a jobboldalon: Nem igaz! — Kováts-Nagy Sándor: Megint gyanúsítás! •— Folytonos nagy zaj.) Erről nem lehet vitázni (Ugy van! Ugy van! a bal- és a. szélsőbaloldalon. — Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Urbanics Kálmán: Kétségen kivül áll, hogy nem igaz!), inert ha felteszem a jobbik esetet, hogy a biró évi november hó 26-án, szerdán. nem ismerte a rendeletet, ha nem tudta, hogy 24 óra a pótlási idő (Folytonos zaj. — Rakovszky Iván belügy minister: Tévedett! — Hegymegi-Kiss Pál: Elfelejtette becsomagolni a minister ur!), akkor is józan emberi ésszel, ha csak nem pártoskoclik, nem lehet éjfél után fél egy órakor kitűzni 12 órás pótlási időt egy 26 községből álló kerületben. A tendenciózus pártoskodás tehát igenis, bizonyítva van. Ennél több bizonyíték nem kell! (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon. — Kováts-Nagy Sándor; Nines bizonyítva! A rendelet nem így szól! Tessék elolvasni! Tessék kimutatni a rendeletből, hogj^ ezt nem lehet megesitaálni! — (Folytonos zaj.) Amit Berki Gyula t. képviselőtársam nekem inszinuált, hogy én hirdetek forradalmat (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Arról beszélt!), hát én csak azt mondottam, hogy minden forradalmat a világon az idézett elő, hogy a kormányon levő társadalmi rétegek és a hatalmat gyakorlók visszaélnek hatalmukkal és elmulasztják, megakadályozzák a szükséges reformokat. Ez történelmi igazság, amelyet Berki Gyula képviselő ur sem tud megdönteni. Újból is kérem tehát a t. Házat, hogy indítványomat fogadja el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következdkl Csik József jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! Pár szóval leszek bátor megindokolni azt az álláspontomat, hogy az elnöki napirendi indítvánnyal szemben Baross János képviselőtársam indítványát fogadom el és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a holnapi ülés napirendjének 2-ik pontjául a Baross János képviselőtársam által inditványozott tárgyat tűzze ki. A túlsó oldal részéről állandóan kutatják, hogy a kormánypártnak milyen számú jelöltjei fungálnak jelenleg a nagyatádi választókerületben. Én egészen különösnek találom azokat a körülményeket, amelyek e választással kapcsolatosak. Ha azokra az újsághírekre kell támaszkodnom, amelyek a nagyatádi választással kapcsolatban eddig cáfolatlanul megjelentek, akkor meg kell állapitanom, hogy az egységespárt leküldte a magra vezéregyéniségeit a nagyatádi választókerületbe, ott összehivott férfiakat, és a férfiak véleménye a jelölés kérdésében megoszlott. Ha az ujsághirek igazak — amint hogy igazaknak kell vennem mindaddig, miig itt meg nem cáfoltatnak —, akkor az 50 összehivott egyén közül körülbelül kétharmad rész foglalt állást a jelenleg is kormányzópárti jelölt gyanánt fungáló Bárány főszolgabíró mellett és egyharmad rész foglalt állást egy másik jelölt mellett. (Kováts-Nagy Sándor: Szintén kormánypárti, csak nem hivatalos !) Mi a politika terén nem vagyunk épen naiv emberek ; tudjuk, hogy amikor egy erősebb számú különítmény útnak indul egy kerületbe, akkor már rendesen megvan a kiforrott; célja, hogy kinek érdekében megy abba a kerületbe (Ugy van ! balfelől.), kit akar ott jelöltetni. Amikor tehát az ott még funkcionáló főszolgabíró által a saját jelöltsége érdekében összehivott 50 egyén közül is akadt egyharmad rész, amely ezzel a jelöltséggel szembe helyezkedik, akkor én, aki kívülről vizsgálom az eseményeket, különös felfogásban lehetek arról az egységről, amely ennek a főszolgabírónak jelöltetése mellett megnyilvánult. (Ugy van! balfelöl.) De önnek a kérdésnek meg'birálásáüál élőt-