Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-332
A nemzetgyűlés 332. ülése 192i. évi november hó 7-én, pénteken. 89 és visszaköltözés között 1—2—3 esztendő van, akkor el volna ütve attól, hogy szavazatát leadhassa a községi válsztások alkalmával. Ez annyira nyilvánvalóan igazságtalan és reakciós intézkedés, hogy erről csak ebben a nemzetgyűlésben kell bővebben beszélni, de ez sehol a világon vita tárgya nem lehet. A névjegyzék összeállítása körül ezzel a szakasszal kapcsolatban a keresztény községi párt ama tagjai részéről, akik egyúttal a nemzetgyűlésnek is tagjai, hallottunk olyan előadásokat, hogy a régi^ névjegyzék hamis volt s a mostani névjegyzékbe csak azokat vették be, akiknek joguk van a szavazásban résztvenni. Erre nem is akarok kitérni, csak a névjegyzék összeállítása körüli eljárást teszem szóvá. Nem tudom, miért csinálják ezt nálunk másképen, mint a többi európai nagyvárosokban. Bárczy István képviselő ur is felemiitette, hogy a választóknak automatikusan, minden utánj nélkül, hivatalból kell bekerülniük a névegyzékbe. Amikor a világháború kitört, akkor be tudták hivni az embereket sorozásra és be tudták állítani a menetszázadba anélkül, hogy az illetők vallomást tettek volna. Pontosan tudták, hogy ki lett 18 éves, vagy 19 éves és hogy a véderőtörvény alapján kinek kell bevonulnia. Ugyanezt lehet megcsinálni a választói jogosultság kérdésénél is. Minden város lakosságát össze lehet állítani anélkül, hogy az illető lakosoknak vallomást kellene tenniük. Sokkal messzebbmenő példát is tudok felhozni errevoiiatkozólag. Az amerikai nagyvárosokban, New-Yorkban, Csikágóban, SanFranciseoban, ahol már volt alkalmam járni, a következő eset történt — és ez bizonyltja, milyen rosszhiszemű a t. urak állítása. Megérkeztem New-Yorkba, ahova Magyarországból egy levelet kaptam. Nem volt más rajta, csak a nevem, és „New-York". Az illető azt gondolta, hogy ennek alapján megtalálnak. A new-yorki posta tényleg megtalált és már evidenciában is voltam a new-yorki rendőrségnél anélkül, hogy bejelentettek volna. New-Yorkban ugyanis még bejelentő lapot sem kell kitölteni; akár szállodában száll meg valaki, akár privát házban, akár főbérletben lakik az illető, akár albérletben, a housekeeper bejelenti a rendőrszobában és igy minden ember automatikusan rendőri evidencia alá kerül bejelentőlap kiállítása nélkül és anélkül, hogy akár Írásban, akár szóban érintkeznie kellene a hatósággal. Egy hat milliós városban minden lakost evidenciában tudnak tartani, mindenkinek tudják az életkorát, családi körülményeit, kereseti körülményeit anélkül, hogy mindezekről egy sor Írást kellene kiállítani, vagy egy szót is kellene beszélni. Budapest sokkal kisebb város NewYorknál, ezt itt is meg lehetne csinálni. De ha ezt itt megcsinálnánk, nem lehetne a zavarosban halászni, nem lehetne ürügyeket és jogcímeket találni arra, hogy az uraknak nem tetsző, nem megbizható elemeket kirekesszék a választójogból. Nagyon komikus dolog az, hogy a Wolffpárt képviselő tagjai nem elégszenek meg a hatévi helybenlakással, hanem tízévi helybenlakást indítványoznak. Kilátszik itt a lóláb, nyilvánvaló, hogy ők maguk sem reménykednek abban, hogy a tízévi helybenlakás kelléke belekerül a törvénybe : ők csak a hatévi helybenlakás elfogadását ^ akarják inditványukkal biztosítani és azt remélik, hogy, ha tizévi helybenlakást követelnek, a hatévi helybenlakás kelléke mégis csak megmarad. A domicilium kérdésében én természetesen I a legmerevebb elutasítás álláspontján vagyok. i Ha pedig önök meg akarják csinálni, akkor azt kell mondanom, hogy ez egyenesen arculcsa,pása az emberi jogoknak, és beleütközik az emberi méltóságba, hogy mig a lakosság széles rétegeit ki akarják zárni a választójogból a domicilium kikötésével, addig a lakosság egy részénél eltekintenek a domiciliumtól, szóval statulják az első- és másodrendű állampolgárok kategóriáját. Szeretném tudni, hogy az a munkás, az a kereskedő, az az iparos, aki ebben az országban produktiv munkát végez nemcsak a maga és családja javára, hanem az ország javára is — mert minden értéket, amelyet termel, az ország érdekében is termeli —, miért lenne másodrendű állampolgár bárkivel szemben, legyen az akár nemzetgyűlési képviselő, akár köztisztviselő. Azért, mert mi képviselők vagyunk, még nincs jogunk a magunk számára külön privilégiumot, külön jogcimet statuálni. Mi azért vagyunk itt, hogy az ország lakosságának érdekeit szolgáljuk, nem vagyunk és nem akarunk lenni külön jogú polgárok, hanem valósággal szolgái vagyunk az országnak. Nekünk többet kell dolgoznunk, többet kell produkálnunk, mint bárki másnak és nem követelhetjük, hogy több iogunk legyen a választójog terén, mint akármilyen más polgárnak. A kormányzati rendszer részéről más területeken is megnyilvánuló reakciós szellemet mutatja az első- és másodrendű állampolgárok fogalmának törvénybe iktatása ; _ azt mutatja, hogy a kormányzat szelleme teljesen eltávolodott attól az európai közszellemtől, amely ma mindenütt demokratikus irányban halad. Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a most lezajlott angolországi választások, amelyek az ottani konzervatív pártot juttatták uralomra, a demokrácia szempontjából talán valami változást jelentenek. Ha szociáldemokrata vagyok is, nagyon meg lennék elégedve, ha Magyarországon a polgári pártok és a kormányok az angol konzervatív párt módszerével és kormányzati eszközeivel uralkodnának. Meg vagyok róla győződve, hogy nem találkozik olyan angol konzeryativ minister, aki London város községi választójogi törvényét a hat évi helybenlakás kellékének statuálásával változtatná meg. Azok után, amiket nia Bárczy igen t. képviselő ur szájából 1 ; hallottunk, tisztán állhat előttünk, hogy mindaz, amellyel a keresztény községi párt a 10 évi helybenlakást mdokolja, nem egyéb demagógiánál, üres jelszónál s csak azt mutatja, hogy a keresztény községi párt vezető emberei félnek Budapest népének Ítéletétől, félnek attól, hogy ha itt tényleg mindenki szavazhat, akit a szavazati jog megillet, nem is népitélet, hanem istenítélet fog bekövetkezni, amely olyan lesújtó lesz, hogy talán páratlan lesz ennek a városnak a történetében. A keresztény községi párt a múlt választások alkalmával leginkább a keresztény kisiparostársadalomra támaszkodott, és nagyon jól tudják az urak, hogy épen ezek a keresztény leromlott exisztenciáju kisiparosok lesznek azok, akik ellenük fognak fordulni: nagyon jól tudják az urak. hogy a munkásság keresztény része — kapcsoljuk ki a zsidókat egészen — szintén ellenük fog fordulni, polgár és munkás egyaránt, és ezért ragaszkodnak a hat évi helybenlakáshoz. Én nagyon szeretnék statisztikát látni arról, hogy a domicilium' következtében kirekesztettek számából mennyi esik a 1.4*
