Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-332
A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. menyei hajtanak, az a munkás, aki munkahiány miatt kénytelen elmenni más városba, sőt sokszor idegenbe is, önök előtt nem olyan értékes polgára ennek az országnak, mint az • a spieszbürger vagy gazdag ember, vagy az a gazdag zsidó, akit egyáltalán nem hajt a kenyérkereset, hanem itt kényelmesen és jól megélhet. Akárhogyan csürik-csavariák a kérdést, azt senki sem vitathatja el, hogy a helybenlakás kérdése tisztán a munkásosztályt sújtja. Vegyük csak szemügyre a kérdést. Most nagy ipari pangás van. Én a napokban künnjártam a külföldön és egy belga szociáldemokratától arról értesültem, hogy az elmúlt másfél év alatt Franciaországba 25.000 magyar munkás vándorolt ki. Ezek között vannak mérnökök, egész sora a legjobb szakmunkásoknak, olyan emberek, akikre még szükség lesz itt, akiket vissza fognak hivni az itteni gyárak, mert olyan munkaerők, amelyekre, ha megindul a munka, itt feltétlenül szükség van. Mi következik ebből ? Az, hogy aki itthon van, akit nem. kergetett ki a kenyérkereset hiánya az idegenbe, annak meg lesz a választójoga, mig annak a mérnöknek, vegyésznek, akiknek képességei a külföldi iparban, a külföldi kedvezőbb miliőben csak növekednek, úgyhogy ha hazajön, csak hasznára válik ennek az országnak, mert képességeit itt hasznosítani fogja, annak választójoga nem lesz, mert a t. kormány azt mondja, hogy védekezik a galiciaiak ellen. Őszintén szólva azok a galiciaiak, akik ide már régebben bevándoroltak és meggazdagodtak, nem mennek el idegenbe, ezeknek itt lakásuk ' van, ezek itt lesznek. Ez tehát hamis érv, amely nem indul ki másból, mint abból az egyetlen szempontból, hogy a munkásnép tömegeit zárjuk ki a választójogból, mert ha kizártuk, akkor mi mesrmaradhatunk és kényelmesen érvényesülhetünk. Ez konzervativ szempontból is egészen furcsa és — hogy ne mondjam — egészen bolond felfogás. A konzervatizmus nem abból áll, hogy elzárjuk a fejlődés utjáuak lehetőségét, a konzervatizmus nem azt jelenti, hogy kiközösítünk az állam kötelékéből, a jogok egyenlőségéből nagy tömegeket és azt mondjuk nekik : nem vagytok érettek, mint ahogyan állandóan azt szokták mondani a magyar népre, hogy nem érett még meg a, titkos választójogra. így becsülik le saját fajukat és épen azt a magyarságot, amelynek nevében szoktak fellépni és amelynek nevében és érdekében szoktak beszélni, de amikor jogokról van szó, akkor sohasem érett a magyar nép a titkoís szavazásra, sohasem érett a választó io gr a. Épen igy nem tartiák érettnek a munkásosztályt sem, mert különben miért zárnák azt ki a választói jogosultságból. Ennek a munkásosztálynak vannak ideáljai, céljai, feladatai, van rendeltetése és a legnagyobb szerepe van az állami és a gazdasági életben, mert hiszen az a termelő réteg. Azt gondoliák azí urak, hogy ha kizárják ezt az osztályt ebből a választójogból, akkor az meg fog semmisülni és nem fog jelentkezni? Az tehát a helyesebb-e, ha a korma nvzat arra az álláspontra helyezkedik, hogv: kizárom' a tömés-eket és nem veszem figyelembe, majd rendőrrel, csendőrrel elintézem a kívánságait, maid küldök rá detektiveket, csendőröket, közébük lovagoltatok, közébük lövetek! Az események, Ugy látszik, nem tanították meu az • urakat arra, hogv ezzel nem lehet társadalmi I problémát megoldani. Az urak nem tanultak a « évi november hó 7-én, pénteken. 79 háborúból, a forradalomból, nem tanulták meg, hogy a legostobább politika az, amely elzárja a jogoktól, a törvényes érvényesüléstől azokat a társadalmi irányzatokat, ámeneket tarthatnak rosszaknak, helyteleneknek, de amelyek megvannak és meglesznek. Mert amig munkás és munkaadó lesz, amig kapitalista rendszer lesz, addig ez az irányzat is mindig meglesz. Ezt nem tudják kiirtani, hiába akarják is, mert amig a gazdasági életnek alapszerkezete olyan, hogy ezt a determinálást, ezt a kettéosztást létrehozza, addig ez az állapot is természetszerűen mindig meglesz. Itt azután nagy bölcsen — és ezt tartják önök okos politikának — arra az álláspontra helyezkednek, hogy igenis el kell zárni ezt az irányzatot a jogoktól, és minél szűkebbre kell szabni a jogok osztását, hogy ezen keresztül ne tudjon ez az irányzat érvényesülni. Nem volna-e sokkal helyesebb, ha hagyják azt érvényesülni, ha a fórumon szabadon, nyíltan küzdhet ez az irányzat a maga akaratáért? Nem volna-e előnyösebb, ha ez az irányzat ilyen módon jobban asszimilálódnék a nemzet testéhez és hozzáalakulna az egész nemzeti és gazdasági berendezkedéshez'? Nem-e ez zárja ki épen azoknak az erupcióknak és bajoknak megismétlődését, amelyen keresztülmentünk 1 ? Ha a törvényalkotásnál ennek a gondolatnak, felfogásnak, szempontnak figyelembevételét nem 1 tudjuk keresztülvinni, és a törvényhozás nem tud erre az álláspontra helvezkedni, akkor egész nyugodtan meg lehet állapítani, hogy önök szociális vonatkozásban ugyanazt a helytelen politikát csinálják, mint amilyet csinált a munkapárt, a szabadelvű párt, a nemzetiségi és a szociális politikában, aminek végeredménye az volt, hogy megteremtették a hazátlan bitangokat és megteremtették a felvégeken, az országrészeken azt a helyzetet, hogy mindenki kikívánkozott az országból és senki sem akart itt maradni. Tessék a kettő között választani! Mi tisztában vagyunk a dolgokkal és tudjuk, hogy a gazdaság, a fejlődés törvényei nem ugv folynak le, hogy azokat szabályokkal, törvényekkel egyszerűen korlátozni liehetne 1 , tmert ezeknek megvan a maguk természetes alakulása, megvannak a maguk kérlelhetetlen következményei, amelyek jelentkezni fognak és amelyeket megszüntetni nem lehet. Mi tehát, amikor azért argumentálunk, hoarv az urak ne helyezkedjenek arra a szűkkeblű álláspontra, hogy a jogokból kizárják a munkásosztályt, keresve a módját annak — mint itt is a hatévi vagy hosszabb tartamú helybenlakással —, hogy embereket jogoktól megfosszanak, akkor tulajdonképen azt a célt szolgáljuk, hogy a magyar nemzeti szempontok a fejlődés utján érvényesülhessenek és haladhassanak előre. Az urak ezt nem akarják megérteni. Egészen sajátságos elméleteket hallottunk itt egyes képviselőtársainktól. Tegnap Vazsonyi képviselőtársam kimutatta, hogy a mi összeirási és listakészitési módszerünk alapján, ha hatévi helybenlakást veszünk is fel a nemzetgyűlési választásoknál, ott tulaj donképen nyolcévi helybenlakás van kikötve, s itt is tulajdonképen nyolcévi helybenlakás fog érvényesülni ennek a törvénynek az alapján. Ilyen hosszú helybenlakás kikötése nyilvánvalóan' kizárja a választójogból a munkásságnak és a lateiner-osztálynak épen azt a produkNAPLó XXVII. Vi
