Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-331

Ä nemzetgyűlés 331. ülése 1924. évi november 6-án, csütörtökön. 67 a szegény özvegyektől elvont fillérekkel akarja • ezt a szerencsétien országot szanámi. Van itt más pénzforrás is, lehet máshonnan is meríteni, (tíraeiyi Aladár : Halljuk, hoi van ! Meg kell nevezni !) nem a szegény özvegyek és nyugdíjasok filléreiből. De még egy sérelem érte egészen érthetetlenül a nyugdíjasokat, t. i. az, hogy mig a kormány az előbb említett rendeletben a hadviselt közalkalmazottak részére járó régebbi nagyobb hadipótlékot öt aranykoronára redukálva, azt az aktiv közalkaknazottak részére megállapította, addig egészen érthetetlen módon a nyugdíjasoktól megvonta ezt a havi öt aranykorona hadipótlékot is. Nem tudom megérteni, miért, hiszen, ha az a nyugdíjas hadviselt alkalmazott kivette részét a háborúból, akkor őt is megilleti a hadipótlék épugy, mint aktív tisztviselő társát. — (Hailer József: Úgyis kevesebb nyugdíjat kap !) Ha a kormány a nyugdíjak elvonásával akar takarékoskodni, bátor vagyok felhívni figyelmét arra, hogy lehet takarékoskodni a nyugdíjasok rovására is, de nem azoknak a nyugdíjasoknak rováakik tisztán nyugdíjukból élnek, tisztán arra vannak ráutalva. Ha takarékoskodni akar a kormány a nyugdíjasokon, méltóztassék azokat a nyugdíjakat megfogni, amelyek élvezőinek nagy vagyonuk van. — (Griger Miklós : Ezerholdas nyugdíjasok vannak !) Méltóztassék a kormánynak azoimak a ministereknek a nyugdíjából levonni, akik mint ministerek tevékenykedtek, jól vagy rosszui ebben az országban, ministerségük után pedig egészen aktiv jóerőben lévő emberek. Tessék ezektől a ministerektői, tessék a loispánoktoi, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) a diplomáciai karban szolgált egy csomó vagyonos nyugdíjastól megvonni a nyugdíjat, de nem azoktól, akik csupán abból élnek, mert tőlük a nyugdíjat megvonni valóban igazságtalan és érthetetlen. Minthogy ezek a sérelmek tagadhatatlanul fennállanak, az a kívánságom, hogy a nemzetgyűlés ne kezelje ezt a kérdést olyan felületesen és olyan, nem akarom azt mondani, érzéketlenül, mint ahogy az imént a nemzetgyűlés néhány képviselő tagja megnyilatkozott. Tessék ezt a kérdést komolyan venni, tessék jobban megbecsülni az állam megrokkant alkalmazottait, tessék jobban megbecsülni ezeket az embereket, akik egy életet áldoztak és szenteltek ennek az országnak. Épen azért, mert ezek a sérelmek megvannak, azt fogom javasolni, hogy, ha a kormány nem meri a felelősséget vállalni azért, hogy felülvizsgálja a nyugdíjasok vagyoni helyzetét, tessék ezt egy parlamenti bizottságra bizni. Az a parlamenti bizottság majd igazságosan fogja a kérdést elintézni, és amennyiben ugy látjuk, — mint ahogy fogjuk tapasztalni egész bizonyosan — hogy egyes nyugdíjasok egyáltalában nincsenek ráutalva nagy vagyoni helyzetüknél fogva a nyugdíjra, ezeknél készséggel hozzájárulunk, hogy a parlamenti bizottság javaslatára megvonják ezek nyugdíjait. Hogy ne legyek hosszadalmas, bátor vagyok a nyugdíjasokra nézve is előterjeszteni interpellációmat és utána még néhány szóval fogok foglalkozni a B-listások helyzetével (olvassa) : »12. Hajlandó-e a m. kir. kormány intézkedni, hogy az 1924 : IV. te. alapján kiadott 1924. évi 510. M. E. sz. rendelet ugy módosittassék, hogy a nyugdíjas közalkalmazottak szol- i gálati éveik után a teljes nyugdíjat, illetve az özvegyek a teljes özvegyi nyugdíjat minden levonás nélkül megkapják ? 13. Hajlandó-e a m. Mr. kormány azonnal intézkedést tenni egy parlamenti bizottság kiküldésére, mely a szakministerek részvétele mellett a nagyobb vagyonnal biró nyugdíjas köztisztviselők vagyoni helyzetét felülvizsgálja és a nagy vagyonnal biró volt ministerek, főispánok, diplomáciai téren szolgáltak és más nagyvagyonu nyugdíjasok nyugdíjait beszüntetni mindaddig, mig az illetők nem igazolják, hogy vagyoni helyzetük leromlása következtében nyugdíjaikra rá vannak utalva 1 14. Hajlandó-e a m. kir. kormány az 1924. évi 5000/M. E. sz. rendelet 18. pontjának 1., illetve m. bekezdését, mely a hadipótlékok folyósítását rendeli el, a nyugdíjas közalkalmazottakra is kiterjeszteni f« Röviden csak még néhány szót a B-listákra vonatkozólag. Mi, keresztényszocialisták, belátjuk azt, hogy a kormány itt kényszerhelyzetben volt, hogy B-listát kellett alkalmazni Ezt nem is akarjuk elvitatni, de azt kívánjuk, hogy ez a B-lista-rendezés, a B-listárahelyezés igazságos legyen minden egyéni és politikai szempont érvényesitése nélkül. Már pedig nagyon sok igazságtalanságot tapasztalunk ezen a téren. Látjuk, hogy emberek, akikre nagy szükség volna egyébként, csak azért kerülnek Blistára, mert a főnökök kegyét nem bírták kiverekedni, kiérdemelni. Látunk embereket, akik B-listára kerülnek, amikor már csak fél év hiányzik a tizesztendei szolgálatukhoz, akik tehát majdnem elérték azt, hogy az államtól végkielégítést vagy nyugdíjat kapjanak, de mert néhány hónap hiányzik a tízévi szolgálatból, minden végkielégítés, minden nyugdíj nélkül helyeztettek és helyeztetnek B-listára. Látjuk, hogy a hivatalfőnökök, ha valami nem tetszik nekik, vagy ha a köztisztviselő valahogy nem jár kedvükben, a B-listával mint mumussal állanak elő, ezzel fenyegetnek minden tisztviselőt, ezzel tartják a tisztviselőket kezükben és kényszeritik őket arra, hogy az ő kedvük szerint járjanak el. A helyzet ennek következtében az, hogy a köztisztviselő épen azért, mert nem bizonyos abban, hogy mikor kerül B-listára, hogy ezt elkerülhesse, nem tesz egyebet, mint főnökének jóindulatát és kegyét keresi. Ez nem helyes. A kormánynak a B-listázásnál valamilyen irányelvet kellett volna és kellene felállítania. Én bátor vagyok ilyen irányelvet megjelölni. Ha ez vétetnék figyelembe, ez megnyugtathatná magukat a közalkalmazottakat is, hogy nem a kegyektől, hanem az említendő irányelvektől tétetik függővé az ő B-listára kerülésük. Irányadó elvnek tekinteném először azt, hogy elsősorban az önként jelentkezők kerüljenek B-listára, akik el akarnak kerülni az államtól. Ha az államnak joga van elbocsátani anélkül hoey az illető a szolgálatból távozni akarna, adjuk meg a közalkalmazottaknak is azt a jogot, hogy ha el akarnak menni, ne lehessen őket arra kényszeríteni, hogy továbbra is az állam szolgálatában maradjanak. Az első szempont tehát az volna, hogy az önként jelentkezők tétessenek B-listára. Másodsorban a feervelmileg elitélt köztisztviselőket helyezném B-listára. Egészen érthetetlen, hoíry a fe^velmilee- elitélt k^twtviselők miért kedvesebbek, vagy ha már alkalmazni