Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-351

A nemzetgyűlés 351. ülése 1924. évi december hó 10-én, szerdán. 681 hogy nem tudták, hogy a megjelent külföldiekkel szemben mivel igazolják ezt az eljárást, igenis elhiszem, hogy a képviselő urak zavarban voltok, mert hiszen be kellett volna vallaniok a mea culpát, hogy e gyűlés megtartásának bejelentését elmulasztották. Ha az igen t képviselő urak az előirt szabályoknak megfeleltek volna, semmiesetre sem történt volna meg a különben teljesen ártatlan gyűlés feloszlatása. Az igen t. képviselő urak még csak azt sem tagadhatják, hogy én épen a kongresszus dolgában igen lojálisán jártam el a képviselő urakkal szemben, mert ph a képviselő urak elmulasztották, hogy bejelentsék azt, hogy a kongresszuson külföldi szónok akar felszólalni, de én az utolsó pillanatban a kerülő utón elém került kérést telefoniee teljesítettem és az engededéiyt megadtam. Az igen t. képviselő urak ugyancsak ebben az időben és abban a helyiségben, ahol ez az állítólagos taggyűlés feloszlathatott, még egy másik gyűlést is akartak tartani — szintén politikamenteset, mert hiszen .különbem nem lett volna engedélyezhető —, ezt is az utolsó pillanatban jelentették be telefoniee és az engedélyt szintén megkapták. A képviselő ur tehát általánosságban nem mondhatja azt, hogy a kormány a keresztényszocialista párttal szemben bármilyen szigorú intézkedéseket léptetett volna életbe. Az igen t. képviselő urak népgyűlést, politikai gyűlést akartak tartani, amikor az erre vonatkozó általános tilalom fennállott. Akaratuk ebbe az általános tilalomba beleütközött. Az természetes, hogy ez a képviselő uraknak kellemetlen, bizonyosfoku sérelmet .is jelent, mi azonban az egyenlő elbánás elvénél fogva kivételt a keresztényszocialista pártra vonatkozólag sem tehettünk. Az igen t. képviselő urakat arra kérem, hogy a jövendőben minden ilyen gyűlésnél méltóztassék pontosan betartani azt az igazán nem nagy fáradságot jelentő formalitást, amely elő van írva, a bejelentés formalitását. Méltóztassék a hatóságoknak a bejelentésre tett intézkedéseit kellő tisztelettel fogadni és akkor semmiféle ellentét sem közöttem és a keresztényszocialista párt között, sem a rendőrség és a keresztényszocialista párt között nem lesz. Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szól nit Szabó József: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, de nem vehetem tudomásul a belügyminister ur válaszát azért, mert azt látom;, hogy a belügyminister ur a történtek felett egyszerűen helyeslésének ad kifejezést, ő maga is teljesen helyesli azt, ami ott történt. (Csik József: Ha ott lett volna, nem helyeselné!) Azt mondja a belügyminister ur, hogy nem lehetett azt következtetni, hogy a feloszlatott gyűlés taggyűlés volt, mert plakátokon hirdették. Bocsánatot kérek, hogy plakátokon hirdették (Rakovszky Iván belügyminister: Nem volt taggyűlés, népgyűlés volt! A képviselő ur maga mondotta nekem! Ne vitatkozzunk ezen!) nem zárja ki, hogy taggyűlés volt. (Rakovszky Iván belügyminister: A képviselő ur maga is megmondta nekem privátim! Nem lojális eljárás!) Márpedig az a feltevésem, és így joggal nem jelentettük be a taggyűlést, hogy egy szervezet egyszerű taggyűlését tudomásom szerint nem kell bejelenteni. (Rakovszky Iván belügyminister: Be kell jelenteni azt is ! És a képviselő ur rnag-a megmondta nekem privátim, hogy népgyűlés volt!) Emellett én nem hivatkoztam a szociáldemokratákra, hanem a KANSz-ra hivatkoztam, amely mindig megtarthatja országos választmányi ülését, amelyre az ország különböző részeiből jönnek össze a választmányi tagok {ügy van! a baloldalon!), az u. n. nagyválasztmányi ülését és tudtommal ezeket sohasem jelenti be, nem kell engedély ezekhez a gyűlésekhez és nem is jelenik meg azokon hatósági kiküldött. Tagadhatatlan, hogy a belügyminister ur szives volt nekünk egy mulasztásunkkal szemben segítségünkre lenni, t. i. abban, hogy bár mi nem kértünk külön engedélyt arra, hogy külföldi honpolgár, delegált gyűlésünkön fel szólalhasson, ezt mégis megengedte. Tz azonban tulajdoiiképen nem mulasztás volt részünkről, mert az utolsó percig nem tudtuk, vájjon melyik külföldi állam képviselői fognak gyűlésünkön megjelenni. Amint azonban erről tudomást szereztünk, kerestük a belügyminister urat és egész délutáni telefonálgatás és keresés után sem sikerült a belügyminister urat megtalálnunk. Ebből azt a tanulságot is szeretném levonni és arra szeretném felhivni a belügyminister ur figyelmét, hogy az esetben, ha a belügyminister ur fentart magának egy jogot, — minthogy ez esetben fentartja magának, hogy gyűléseken külföldi állampolgárok felszólalására engedélyt adjon (Rakovszky Iván belügyminister: Talán vasárnap délután is szaladgáljak a képviselő ur után, hogy nem parancsol-e valamit? Mégis csak illojális dolog igy beszélni!), akkor tessék meg-jelölni megbízottait, akinél ezt a bejelentést meg kell tenni. (Rakovszky Iván belügyminister: 24 órával előbb tessék bejelenteni! — Griger Miklós: Egész délutánon át nem lehet a belügyminister urat és az országos főkapitányt megtalálni! — Rakovszky Iván belügyminister: ! Vasárnap délután nem is lehet! Arra való az elsőfokú hatóság! Tessék beadványt beadni! Telefonon nem lehet a belügyministerhez fordulni!) Elnök: Csendet kérek! (Griger Miklós: Ez a köszönet! — Rakovszky Iván belügyminister: Ez a köszönet azért, hogy mégis megtettem telefonon is! Mégsem pincér a belügyminister, hogy csak ugy oda lehessen citálni!) Szabó József: Én a vasárnapi munkaszünet alapján állok és nem kívánom, hogy a belügyminister ur vasárnap délután is ép ugy a hivatalában legyen, vagy a felek rendelkezésére álljon, mint hétköznap. Nem kívánom ezt. Csak azt kívánom, hogy amennyiben feltétlenül fentartja magának a gyűlésekre vonatkozó ilyen intézkedés jogát, akkor ilyen esetekben, amenynyiben távol van a mi niste riumtól, hagyjon mindig valami megbizottat, aki az ő távollétében is dönthessen ezekben a kérdésekben. Csak egy példát mondok. Körmendi-Ékes Lajos prágai nemzetgyűlési képviselő, odaát nagyon erős harcokat viv a magyarság- érdekében. (Rakovszky Iván belügyminister: Sokkal jobban ismerem a harcát!) Épen most folyik ellene egy nagy csata, amennyiben odaát vita tárgyává teszik, vájjon oda való honpolgár-e és nem csonka magyarországi illetőségü-e. Ezzel a hajszával, amelyet ellene indítottak, mandátumától akarják meglosztani. Ha most egy ilyen ember, tehát magyar ember — csak a megszállott területen lakik kezdettől fogva — ide jön, résztvesz egy keresztényszocialista kongresszuson, akkor nekünk ne legyen mó.« m.y