Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-350
r À nemzetgyűlés 350. ülése 1924. rendőrtisztviselő; birói Ítélet állapította meg-, hogy agent provotőrrösködés történt és az erkölcsi törvényekkel meg nem egyeztethető módon jártak el ezekkel az urakkal szemben. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Azért Ulain mégis bevallotta abban az iratban, amelyet a kormányzóhoz irt!) ésr Hetényi soronkivüi lépett előre, ahelyett, hogy bűnvádi és fegyelmi eljárás indult volna ellene. Én az igen t. ministerelnök ur helyett elvégzem azt a purifikáeiós kötelességet, amelyet a ministerelnök urnák lett volna kötelessége ez ügyben is megtenni és mi fogjuk megtenni Heténjá ellen a független magyar bíróság előtt hivatalos hatalommal való visszaélés miatt a feljelentést. Ez az a méreganyag, ez az a fojtogató, miazmás atmoszféra, amely azután ilyen parlamenti kirobbanásokhoz vezet. Rá kell mutatnom arra is, hogy az alkotmányos élet tiszteletbentartása és fentartása csak ugy lehetséges, ha az az alkotmányos élet nemcsak forma szerint, hanem lényege szerint is érvényesülhet. Rá kell mutatnom arra, hogy a szervezkedés szabadsága épen nekünk nacionalistáknak még erősebb mértékben tétetik lehetetlenné, mint a vörös vagy szociáldemokrata irányzatoknak ; rá kell mutatnom a nagyatádi kerületben történt választásra, ahol képviselői kinevezés, de nem képviselőválasztás történt. Ha a romániai választási rendszert méltóztatik ebben az országban meghonositani, akkor ne méltóztassék Magyarországot többé alkotmányos országnak minősíteni. Ennek a nemzetgyűlésnek egész munkaköre és jelentősége a szanálás következtében mértéktelenül megcsökkent. Költségvetést és zárszámadást évek óta nem látott ez a parlament, katonai kérdésekben a nemzetgyűlés nem járhat el szabadon, hanem trianoni diktandó alatt áll. Áz elősorolt ügyekben elkövetett kormányzati mulasztások a nemzetgyűlés munkaképességét és kedvét teljes mértékben lecsökkentették. A helyzet az, hogy a nemzet közvéleménye előtt ez a nemzetgyűlés ma nem mint egy, a nemzeti életet emelő, javitó, fejlesztő tényező, hanem mint egy nagy, kolosszális kerékkötő áll, amely nem engedi a kormányt dolgozni, amely nem engedi az életet nyugodt, megbízható mederbe terelődni. Az én igen t. Petrovits barátomnak, aki a túlsó padokból azt a kérdést intézte hozzám, hogy tentartom-e ma is azt az álláspontomat, amelyet mint egységespárti képviselő a házszabályok szigorítása tekintetében vallottam, minden habozás nélkül azt felelem, hogy igenis fentartom, nemcsak hogy a házszabályok szigorítását tartom most és tartottam már régen szükségesnek, de szükségesnek tartanék olyan elnöki gyakorlatot is, amely, bármilyen legyen házszabály, tisztességes emberek becsületét nem teszi ki ebben a Házban kvalifikálhatatlan támadásoknak. (Mozgás a jobboldalon.) Szükségesnek tartom, hogy az elnöki gyakorlat is ugy alakuljon, hogy a képviselők itt egyéni becsületükben durva és minősíthetetlen támadásoknak kitehetők ne legyenek. Én tehát teljes mértékben állom mindazt, amit a Házban valaha is mondottam, nem ugy, mint az igen t. képviselő ur, akit valamikor Makó város piacán keresztény nemzeti és agrár lobogóval választottak meg és ma, ugy látszik, legjobb esetben egy arany középutas politika hirdetője. Rámutattam azokra a súlyos mulasztásokra, azokra a súlyos hibákra, amelyek a nemzetgyűlés működését illuzóriussá és nemzeti» szempontból értéktelenné tették. A magam részéről azért soroltam fel ezeket, mert kívánatosnak tartanám azoknak kiküszöbölését. Egy nemzet életében nincsenek ugyan dogmák, egy nemzet megtalálhatja nemzeti boldogulását parlamentáris, alkotmányos NAPLÓ XXVII. évi december hó 9-én, "kedden. 651 vagy diktatórikus forma alatt is, a mai időket azonban nem tartom diktatórikus kormányzásra alkalmasaknak. A diktatúra mindenkor csak ideiglenes és átmeneti jellegű lehet és csak gyors cselekvések szükségessége idején lehet indokolt. Különösképen a mai időkben, amikor végtelenül súlyos és nehéz terhek nehezednek az országra, egy diktatórius kormányzat, bármily kiváló legyen is annak végrehajtója, a leggyorsabban felmorzsolódnék és megőrlődnék. ( A nemzet jövője szempontjából tehát ebben a percben sem helyesnek, sem időszerűnek egy diktatúrát nem tartok és az alkotmányosság szempontjából emelt súlyos kifogásaimat azért voltam bátor itt előterjeszteni^ mert óhajtanám e hibáknak kiküszöbölését, óhajtanám egy nemcsak formai, nemcsak látszólagos, hanem becsületes és lényege szerint is alkotmányos irányzatnak itt a nemzetgyűlésbe való bevezetését. Az egész ország tetteket vár ettől a nemzetgyűléstől, tetteket, amelyek a gazdasági életet a nemzeti erőtényezőkkel összhangba hozzák, tetteket, amelyek a formai és látszólagos jogrendet az erkölcsi renddel összhangzásba hozzák, tetteket, amelyek a nemzeti frontot erősitik a bomlasztó fronttal szemben és ehelyett a nemzetgyűlés tehetetlenül vergődve, azt lehetne mondani, kicsinyes, napi politikai, taktikai, átmeneti jelentőségű és az országnak életproblémáival alig összhangban álló javaslatokkal foglalkozik. Én az egész magyar alkotmányosság fentartásának centrális problémáját abban látom, hogy minden tényező becsületesen alkotmányos életre törekedjék, hogy ne az alkotmányos formák mögött a nemzeti gondolat kijátszása, az igazi alkotmányosság kerékbekötése, hogy ne — hogy ugy fejezzem ki magamat — egy piszliesárdiktatura uralkodjék itt, amely a maga egyéni ambícióit és hatalmaskodását fölébe helyezi a közvélemény akaratának. Mi — kijelentem, — a magunk részéről statiszták egy piszlicsár-diktaturában nem leszünk. (Mozgás jobb felől.) Elnök: Kérelem a t. képviselő urat: mire értette ezt a piszlicsár-diktaturátf Eckhardt Tibor: Ugyebár,, ez egy megállapítás, hogy piszlicsár-diktaturában nem statisztálunk. Elnök: Azért kérdeztem a képviselő urat, mert szavait ugy is lehetett volna érteni, mintha konkrété a kormányra méltóztatott volna célozni. Méltóztassék tehát ilyenektől tartózkodni. (Gróf Bethlen István ministerelnök: A világért sem! Ő ilyent nem mond, ő jó fiu, ő a házszabályokat tiszteli! — Derültség jobbfelől.) Eckhardt Tibor: Ez az egyik lehetőség, amely a nemzetgyűlés előtt áll, ez egyik lehetőség, amellyel konkrété kell foglalkozni, mert az igen t. kormány magatartása súlyos aggodalmakra ad okot. A kérdés lényege az, hogy a közvélemény becsületesen respektáltassék, hogy a közvélemény becsületes megnyilvánulása lehetővé tétessék, hogy a parlament többségének akarata — mert a parlament nagy többsége keresztény, nacionalista és agrár gondolkozású — taktikai intézkedésekkel ne játszassék ki. Az igazi alkotmányosság azt kívánja, hogy a kormány, ha felfogása nincs összhangban a nemzetgyűlés, a nemzet közvéleményének többségével, a maga részéről vonja le a következményeket, de ne álljon útjába a nemzeti akarat érvényesülésének. Én ugy értem, hogy az eddigi utón nem lehet és nem szabad tovább haladni, mert az eddigi ut egyfelől a forradalmi erő megnövekedésére, másfelől a nacionalista erőknek ellenforradalmi irányba való törekvésére vezet és ahelyett, hogy nyugodt, guvernémentális, konszolidált irányzat alakulna ki, újból forradalom es- ellenforradalom fog egymással szemben állani, 96
