Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

À nemzetgyűlés 350. ülése 1924. radikális, antinaeionalista és — mondjuk — zsidóbarát-liberális, de nacionalista jelölt közül válasszon, az a zsidóság-, amely nagyon szeret a nyilvánosság előtt nemzetiszínű köpenyegben tüntetni, egyhangúlag a radikális, felforgató irányzatú jelölt mellé szegődött, és a numerus clausus eltörlésétől kezdve minden zsidókivánságot magáévá tevő arany középutas Tarnay Gyulát is elejtette és becsapta. Itten rá kell mutatnom arra, hogy nincs az a liberális szirénhang, amely a magyarországi zsidóságot beesüleíes és komoly nacionalista irányba tudná terelni. A zsidóság minden alkalommal megmutatta, — ott van például Debrecen mindhárom kerülete, a szegedi második, a győri második és a soproni, valamint most legutóbb a miskolci kerület — hogy az unintelligens, tanulatlan puskaműves, neki, a művelt gazdag zsidónak is kedvesebb, mint a nacionalista, aranyközépLtas liberális jelölt, aki pedig annyi engedményt tett a zsidóságnak. A szegény zsidó és a gazdag zsidó minden esetben össze fog fogni a nemzeti törekvések ellen, s a legutóbbi választásoknak ép ugy, mint az általános nemzetgyűlési választásoknak ez a tanusága. A min islerelnök urat személyesen hi vom fel tanuságtételre arra, hogy a legutóbbi általános nemzetgyűlési választások alkalmával mi volt a tapasztaJat, mit tapasztalt a ministerelnök ur például Hajdú megyében, ahol azt láttuk, hogy a zsidó földbirtokos a nyilt szavazás következtében személyesen leszavazott ugyan a nacionalista jelöltre, de összes alkalmazottait a felforgató szocialista és radikális jelöltre szavaztatta le. (Szabó József : A tatabányai zsidó bányaigazgató volt az első, aki a szociáldemokratára szavazott.) Rámutatok arra is, hogy a legutóbbi fővárosi választás nemcsak a Heinrich-pártnak, de még magának Vázsonyi Vilmos demokrata-pártjának is csúfos vereségével végződött, mert a zsidóságnak még Vázsonyi Vilmos sem elég felforgató, nekik Vázsonyi Vilmos is túlságosan nacionalista, nekik a Propperek, a Piklerek, és a legszélsőbb szociáldemokrata irányzatok kellenek és nagy tömegeiket mindig a felforgató irányzat rendelkezésére bocsátják. Ha már a történelmi tanulságoknál tartunk, emlékezzünk meg a magyar történelem utóbbi idejének iegnagyobbb és a legtragikusabb áldozatáról, Tisza István grófról is, aki liberális volt, aki a zsidókérdésben nem ismert, amint ők mondják, felekezeti vagy faji gyűlölködést és akit mégis teljesen és egészen a zsidóság döntött sirba. Ha talán a gyilkosok felbérelt keresztények voltak is, (Zsilinszky Endre : Zsidók voltak !) de az a szellem, amely tiz-tizenöt esztendőn keresztül a nacionalizmust vállán hordó Tisza Istvánnal szemben sajtón és országgyűlésen keresztül minden bajért Tisza Istvánt személyében tette felelőssé, ez a hang a magyarországi zsidóság hangja volt, amely Tisza Istvánban a történelmi tradicionális Magyarországot támadta és amely zsidóság ma sem változott egy jottányit sem. Mert nekem mondhatja Vázsonyi Vilmos azt, hogy ő legitimista. Az ő legitimizmusa sem egyéb, mint egy hatalmas emelőrud arra, hogy a jelenlegi rendszert sarkaiból kiforgassa. Az ő kezükben a legitimizmus is csak robbantószer arra, hogy a nemzeti társadalmat kettébontsák és felforgassák. Vázsonyi Vilmos legitimizmusa, amely valamikor, mikor még volt magyar királya ennek az országnak, a királyt elcsapással fenyegette meg ; Vázsonyi Vilmos törvénytisztelete, aki Tisza Istvánt a háború folyamán reklámezredesnek nevezte, Vázsonyi Vilmos alkotmánytisztelete, aki itt ebben a nemzetgyűlésben bujtogatott arra, hogy gaz-évi december hó 9-én, hedden. 649 emberezzétek le a magyar bíróságot, ennek a zsidóságnak nemzeti szempontból való használhatósága az én szememben a semmivel egyenlő. Csodálatos, hogy az igen t. ministerelnök ur a fővárosi törvényjavaslat alkalmával tett tragikus és még nagyon szomorú következményekkel járó koncessziókat épen ennek a Vázsonyi Vilmosnak és társainak kedvéért tette meg. akik itt ebben a nemzetgyűlésben és a régi nemzetgyűlésben és a régi parlamentben is mindenkor a felforgató elemet képviselték és jelentették. Megkapta a ministerelnök ur a megfelelő választ. A polgári front egységét méltóztatott hirdetni. Azt méltóztatott mondani, hogy polgárok egyesüljetek, minden zsidó felekezeti különbség nélkül szabadon jöhet az én keblemre, csak azt az átkos Wolff-uralmat sikerüljön már egyszer lerázni. Egységes polgári frontról méltóztatott beszélni, és alig egy héttel a fővárosi törvényjavaslat megszavazása után itt látjuk azt a demokrata-blokkot, itt látjuk ugyanazt a társaságot, amely 1918-at megcsinálta, itt látjuk újból a radikális zsidóságot összeölelkezve a szociáldemokratákkal. Az egységes polgári frontot ők már felborították itt a Házban, s azok a botrányok, amelyek itt legutóbb lezajlottak, eleven cáfolat és válasz 0,1*1* cl ci politikára, ministerelnök ur, amelyet itt méltóztatott egységes polgári front címén inaugurálni. Én azt kérdem, t. Nemzetgyűlés: szabad-e nekünk, magyar nacionalistáknak ugyanazt a tragikus szakadékot, amelyet valamikor Marx dobott bele a nemzeti társadalmakba, azt a tragikus ^ szakadékot, amely a dolgozó nemzeteket munkásokra és polgárokra tagolja szét és örök időkre szembeállítani akarja őket egymással, szabad-e nekünk magyar nacionalistáknak, akik a polgári társadalomhoz tartozunk, ezt a marxi ideológiát magunkévá tennünk, szabad-e nekünk a keresztény magyar munkást elrúgnunk magunktól csak azért a reményért, hogy a polgári zsidóságot megnyerhetjük magunknak? Szabad-e számvetésileg, számtanilag, matematikailag helyes-e ilyen politika, amely a keresztény munkást elidegeníti magától akkor, amikor a munkásosztállyal szemben egységes polgári frontot hirdet, de a zsidó polgári társadalmat a maga számára megnyerni sohasem tudja? Nem értem azt a törekvést, amelyik a fővárost ismét a Bárczy Istvánok kezére akarja juttatni, amelyik a déiivasuti vendéglőben szabadkőmivesekkel barátkozott, amely végeredményben a nemzeti tanácshoz vezetett és nemzeti tanácshoz vezetne újból, ha ezek a törekvések sikerrel járnának. Ezek az urak, ugyanezek az egyének, akikkel a ministerelnök ur a déiivasuti vendéglőben Wolff Károlynak hadat üzent, épitették ki Budapestet a zsidó fajvédelem fellegvárává, ugyanezek az emberek csinálták meg most a demokrata-blokkot és a polgári front akkor, amikor a ministerelnök ur azt megkonstruálta, már eleve megbukott és szanaszéjjel hullott. A miskolci választással kapcsolatban egy tanulságra is rá akarok mutatni. A mi jelöltünk Borbély-Maczky Emil már a legelső szavazáson leadott összes keresztény szavazatból, a 3075 szavazatból megkapta az abszolút többséget, 1682-t. Miskolc város keresztény magyarságának Borbély-Maczky^ Emil megválasztott képviselője és a keresztény magyarság véleménynyilvánítását a zsidóság fogja vagy akarja meghamisítani, ha a maga 2000 egynehány szavazatával a felforgató demokratapárti jelöltre, Huskára adja le szavazatát. Azok után a tapasztalatok után, amelyeket a nagy magyar városokban tettünk, amikor azt látjuk, hogy a zsidóság mindenütt a szceiál-