Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

A nemzetgyűlés 350. ülése 1924. elég, de nem elégséges, ha az egyik képviselőtársam tartja magától értetődőnek. Nem terjesztek elő módositó indítványt, mert ezt úgyis leszavazná a többség, nincs ennek semmi értelme, de lia az előadó ur jónak látja, hogy észrevételemet figyelembe vegye, kérem, hogy módositsa ő a szakaszt ennek a felfogásnak értelmében. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Csik József! Csík József: T. Nemzetgyűlés! Az interpelláció joga minden képviselőnek legelemibb szabadságjogához tartozik. Amikor ennek elmondását 15 percre determinálja a nemzetgyűlés, akkor minden képviselőnek legelemibb jogát sérti. A leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy ilyen rövid időre szabják meg az interpelláció elmondásának időtartamát. Jelentős dolgokról 15 perc alatt interpellációt elmondani szinte lehetetlenség és nem lehet mindenki azon a meggyőződésen, hogy épen az elnök úrtól kérje interpellációja elmondására az idő meghosszabbítását. Ami az előadó ur módosítását illeti, ezt lényegesnek egyáltalában nem tartom. Nagyon fontosnak tartottam volna, ha abban a tekintetben történt volna rendelkezés, hogy a minister urak az élőszóval előterjesztett interpellációra ugyancsak élőszóval tartoztak volna válaszolni és csak az; írásbeli interpellációkra kellene nekik is Írásban válaszolniuk. Igaz ugyan, hogy abban az esetben, ha az élőszóval elmondott interpellációkra szintén élőszóval kellene válaszolniuk, ez a válasz csak olyan mértékben nyert volna a gyakorlati életben teljesülést, mint a jelenleg érvényben lévő házszabályok szerint, hogy száz és száz azoknak az interpellációknak a száma, amelyekre a választ a minister urak a házszabályok határozott megsértésével még máig sem adták meg. Ugy látszik, azt a célt szolgálja az Írásbeli válasz intézménye, hogy ezután minden interpellációra 80 napon belül megadják a választ. Én ezt az írásbeli interpellációt nem nagyon sokra becsülöm és annak az egyéni meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a legtöbb esetben a ministeri titkár urak fogják az interpellációkra adandó írásbeli válaszokat megszerkeszteni. (Barthos Andor: Eddig is igy volt!) Ami a politikai államtitkárok nyilatkozatait illeti, ezzel kapcsolatban felfogásom, hogy ameddig a minister a felelős a nemzetgyűlésnek, csak a ministernek lehet egyéni joga minden interpellációra válaszolni. A magam részéről nagyon szeretném, ha a minister ezt a teljesen individuális egyéni jogát senkire át nem ruházná, hanem csupán ő, aki teljes felelősség mellett vezeti a ministerium ügyeit, legyen feljogositva arra, hogy interpellációkra a nemzetgyűlés előtt válaszoljon. A tárgyalás alatt lévő paragrafus hatodik bekezdésében a harmadik sorban az áll, hogy (olvassa): »Annak a képviselőnek interpellációja, aki nyilatkozata ellenére, hogy interpellációját elő kivánja terjeszteni, az előterjesztés időpontjában nincs jelen, törlendő és ebben az esetben az illető képviselő^ ugyanabban a tárgyban azon ülésszak folyamán szóbeli interpellációt már nem terjeszthet elő, kivéve, ha elmaradását az elnökhöz benyújtandó beadványban igazolja.« Ezt a rendelkezést rendkivül sérelmesnek tartom a képviselőkre nézve és nagyon szeretném, ha ez a rendelkezés töröltetnék. Könnyen fölmerülhet olyan mozzanat, hogy a képviselő nem tudja igazolni távolmaradásának okát, azonban a szóbanforgó tárgyban idők folyamán ugyanabban az ülésszakban rendkivül fontos volna számára a felszólalás, mert olyan momentum merült fel, amelyet a nemzetgyűlés szine elé kellene hoznia. évi december hó 9-én, kedden. (>4l A házszabálynak ez a rendelkezése megfosztaná a képviselőt ennek lehetőségétől. Teljesen feleslegesnek tartom ennek a rendelkezésnek bevezetését, ami egyébként a képviselők jogainak megsértését jelentené, és ezért figyelmeztetem és kérem az előadó urat, hogy ebben a tekintetben a szakaszon valamilyen módosítást javasolni sziveskedjék. Módositó javaslatot én sem adok be, mert a többség eddig a részünkről beadott módosítások közül egyetlen egyet sem akceptált és igy feleslegesnek tartom, hogy ujabb módosításokkal terheljük a Ház figyelmét. Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Barthos Andor! Barthos Andor: T. Nemzetgyűlés! Nem volt szándékomban felszólalni ennél a szakasznál, de miután Szabó t. képviselő ur szóba hozta, hogy én következetlen lettem volna magamhoz, amikor vitattam, hogy 15 perc elegendő ahhoz, hogy az interpelláció megindokoltassék, jóllehet én magam is majdnem egy óráig beszéltem, tisztelettel azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én nem interpelláltam, hanem általános vitában vettem részt, sőt bátorságot vettem magamnak arra, hogy a történeti hátterét is megvilágítsam és kifejtsem a magyar szólásszabadságnak. Magától értetődik, hogy általános vitánál 15 perc alatt, különösen akkor, amikor bátorságot vettem magamnak arra, hogy az ellenzéki szónok urak érveivel is foglalkozzam, nem fejezhettem be beszédemet. Akkor lett volna igaza az igen t. képviselő urnák, ha interpelláltam volna és 15 perc alatt nem végeztem volna beszédemmel. Ekkor rám olvashatta volna, hogy következetlen vagyok. Ne vegye rossz néven Csik t. képviselőtársam, ha azt mondom, hangulatkeltő kijelentése, hogy a ministeri titkárok fogják az interpellációkra adandó Írásbeli válaszok szövegét elkészíteni a minister helyett. Aki ismeri a ministerial lis szolgálatot, tudja, hogy a ministernek fizikai ideje sincs arra, hogy ezeket a válaszokat maga szövegezze meg. Még a leveleit is mi irtuk annak idején, sőt nekem mint szakosztályfőnöknek és később mint államtitkári hatáskörrel bíró közegnek leveleimet, még félhivatalos leveleimet is, az alárendeltek írták. Magától értetődő, hogy az a szakosztály vagy ügyosztály fogja elkészíteni az egész anyagot, amely megvilágítja a kérdést és megadja a tényállást, és elegendő, ha a ministernek arra van ideje, hogy az eléje terjesztett szöveget elfogadja és kiadja. Ez az aggodalom tehát inkább hangulatkeltő, mint komoly ellenérv. Ami azt illeti, hogy minő természete van valamely megbízásnak, vagyis annak, ha a minister helyett a politikai államtitkár beszél, megfelel az 1848 : III. te, amely nem az államtitkárokat, hanem a ministereket teszi politikailag és jogilag is felelősekké. Igy az egész kérdés tulajdonképen bizalmi kérdéssé zsugorodik össze. Ha a többség nem bizik a ministerekben, megvan a módja arra, hogy a bizalmi kérdést felvesse, amint az x-szer előfordult a francia és más parlamentekben. Ebben sem látok veszélyt. A mandátum jogi természete közjogi kérdésekben sem lehet más, mint magánjogi kérdésekben. Aki a megbízást adja, az a dominus negotii. A vasúti alkalmazott pl. az intézet nevében jár el és ténykedése nem őt magát, hanem az intézményt kötelezi. Teljesen magától értetődő, hogy ugyanez a helyzet a politikai mandátumnál is : csak a minister rendelkezik és csak ő az, akit felelősségre lehet vonni, nem pedig az államtitkár. Következésképen az egész olyan kérdés, amelyet itt meg sem kell oldani, mert magától értetődő. Ezekben voltam bátor véleményemnek kifejezést adni. Elnök: Szólásra következik ?