Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

632 A nemzetgyűlés 350. ülése 192é. évi december hó 9-én, hedden. inkább indokolt, hogy minden képviselő tájékozást nyerhessen — különösen, ha saját szorgalmából akar tájékozódni — a külügyi kérdések tekintetében is. De hogyan nyerhet tájékozódást! Azáltal, hogy a külügyi bizottság tanácskozásain, ülésein részt vesz. Épen ezért fentartom eredeti álláspontomat és most is azt kérem a t. Háztól, hogy ezt a szakaszt ebben a formájában ne méltóztassék elfogadni, hanem méltóztassék más módját találni annak, hogy a külügyi bizottságban elhangzottak, az ottani tárgyalások a nagy nyilvánosság elől elzárhatók legyenek, a képviselők részére azonban tessék a külügyi bizottság üléseit hozzáférhetőkké tenni. A 137. §. 2. pontjához is volna egy-két megjegyzésem, mielőtt azonban ezeket elmondanám, tisztelettel kérdezem az elnök urat, hogy a szakaszt egyszerre tárgyaljuk-e, vagy pedig pontonkénti Elnök: Az egész szakaszt tárgyaljuk. Szabó József: Amennyiben az egész szakaszt tárgyaljuk, legyen szabad egy-két megjegyzést tennem e szakasz második pontjához. Ez a 2. pont ugyanis azt mondja: Ha gyanú merül fel arra nézve, hogy valamely képviselő a titoktartást megszegte, akkor az elnök javaslatára a Ház az illetőt vita nélkül a mentelmi bizottsághoz utasitja. Nem tudom, hogy ez hova fog vezetni. Ki fogja ezt a gyanút megállapítani, kiben kel majd ez a gyanú valamelyik képviselővel szemben? Egyszerűen minden képviselőnek joga lesz gyanusitani képviselőtársát, joga lesz felvetni a gondolatot, hogy nekem X-nek vagy Y-nak az eljárása gyanús, és amennyiben ennek a gyanújának kifejezést ad, az elnök uraz illető képviselőt a mentelmi bizottság elé utasitja. Ez megint olyasvalami, ami nem nagyon fogja elősegiteni a képviselők szabad mozgását, de nem nagyon fogja emelni a képviselők tekintélyét sem. Én erre a szakaszra vonatkozólag nem nyújtok be módosítást, csak felhivom a t. Ház figyelmét arra, hogy ha ez igy lesz, nem tart-e a t. kormány attól, hogy ezáltal egyes képviselőket lehetetlen helyzetbe fognak hozni, mert az itt megindult személyeskedések folyományaként egyik képviselő a másikat gyanúsítani fogja, aminek azután az lehet a következménye, hogy képviselőket minden alapos ok nélkül a mentelmi bizottsághoz fognak utasítani. Látjuk, hogy ebben a Házban képviselők és képviselők között milyen éles ellentét nyilatkozik meg; ez feljogosít engem arra, hogy kifejezhessem azt az aggályomat, hogy ezen szakasz alapján egyes képviselők élni fognak azzal a jogukkal, hogy gyanúsnak fogják tartani egyik vagy másik képviselőtársukat. Ebből azután meghurcoltatások s a képviselőkkel szemben való kellemetlenkedések fognak keletkezni, amiket én nagyon szeretnék elkerülni. Ezért kérem a t. Házat, méltóztassék ezt az aggályomat megfontolás tárgyává tenni. Az előbb emlitettek alapján a 187. §-hoz van szerencsém beterjeszteni a következő indítványt (olvassa): »A 137. § 1. pontjánál a »külügyi« szó törlendő. Ugyancsak törlendő a második mondat, valamint a második pont is.« Elnök: Szólásra következik ? Forgács Miklós iegyző : Csík József ! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Magam részéről sem tartom helyesnek azt, hogy a törvényjavaslatban ilyen apodiktice mondassák ki, hogy a külügyi bizottság, valamint albizottságainak ülései zártak legyenek. (Platthy György : A szovjetnek is ez az álláspontja !) Ezzel a rendelkezéssel a mi külpolitikánk olyan titkos tudománnyá fejlődik, amely sok találgatásra ad alkalmat a sajtóban és a közvéleményben egyaránt s amely találgatások az országnak bizonyos tekintetben inkább ártalmára, mint hasznára lesznek. A külügyi bizottság elé nagyon sok olyan törvényjavaslat kerül, amelyekre nézve egyáltalában felesleges elrendelni azt, hogy zárt ülésben vagy nyilt ülésben tárgyalják-e azokat. Viszont megengedem azt, hogy a bizottság elé kerülhetnek olyan javaslatok és rendelkezések is, amelyeknek zárt ülésben való tárgyalása nemzeti szempontból ha nem is kötelező, de mindenesetre kívánatos. Én általánosságban hozzájárulok Szabó József t. képviselőtársam módosításához. Amennyiben azonban ez a módosítás a nemzetgyűlés többsége részéről nem akceptáitatnék, egy uj módosítást leszek bátor előterjeszteni. Az én módosításom oda konkludál, hogy amennyiben komoly és jelentőségteljes ok merül fel arra nézve, hogy a külügyi biozttság zárt ülésben tárgyalja azt a bizonyos jelentést vagy problémát, amelyet a nemzetgyűlés hozzá utal, akkor legyen meg az elnöknek, a ministerelnöknek, a külügyministernek és a bizottság tagjai többségének az a joga, hogy kérhesse a nyilt ülésnek zárt üléssé való átalakulását. Ez a módosításom a következő (olvassa) : »Az első bekezdés harmadik sorától kezdve ezen szavak »és a külügyi bizottság, valamint az utóbbi albizottságai« törlendők ; ugyanezen bekezdés hatodik sorától kezdve ez a mondat iktattassák : »A külügyi bizottság, valamint annak albizottságai, ha az elnök, a ministereínök, a külügyminister vagy a jelenlévő bizottsági tagok többsége kivánja, zárt üléssé alakulhat át«. Ezzel a módosítással megadatik a lehetőség a külügyi bizottságnak arra nézve, hogy olyan témákat, amelyeknek zárt ülésben való tárgyalását nemzeti érdek kivánja, tényleg zárt ülésben tárgyalhasson, viszont olyan problémák tárgyalására, amelyek a nagy nyilvánosság elé is kerülhetnek, amugyis felesleges a zárt ülést elrendelni. Ismétlem azt a felfogásomat, amit már előbb is kifejtettem, hogy e zárt bizottsági ülések nyomán olyan hangulat keletkezhetik a sajtóban és a közvéleményben, amely egyenesen ellentétes a bizottság felfogásával és a nemzet közvéleményének irányítására mindenesetre rossz hatással lehet. Elnök : Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző: Nincs senki feljegyezve ! Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! A közvetlenül előbb történt felszólalásokból megállapíthatóan két ellenkező vélemény csatározik egymással. Az egyik vélemény, amelyik az előadói javaslaton, illetőleg a bizottsági szövegezésen túlmenőleg szeretne garanciákat látni, a másik pedig az igen t. utóbb felszólalt két képviselő ur álláspontja, amely sokallja a szöveget. A szöveget abban az irányban kifogásoló képviselő urak, akik ezt túlszigorunak és a képviselőkre nézve sérelmesnek találják, a^ külügyi kérdések nyilvános tárgyalásának szükségességével operálnak, tehát egy olyan elvvel, amely emlékeztet engem az 1918-as évek novemberére, amikor nagyon sokat hallottuk, hogy nyilvános tárgyalások legyenek, ne legyenek titkok a nép előtt! Azt hiszem, ez bizonyos mértékű naivság. De ha nem is volna az, méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy legutóbb épen a francia külügyi bizottságban történt, hogy a kommunista képviselők kijelentették, hogy igenis magukra nézve nem hajlandók a titoktartást elfogadni s erre az ott levő kormányférfiu egyszerűen hátat fordított és otthagyta a bizottságot. Ma már bekerülhetnek