Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-349

616 A nemzetgyűlés 349, ülése 1924. èm december hó 5-én, pénteken. hefr-vádolni a nemzetgyűlést azzal, hogy kellő munkaképességet nem mutatott. Ahogy én emlékezem, csekély képviselői működésem ideje alatt nem került egyetlenegy törvényjavaslat se a Ház elé, amelyet nem sikerült volna letárgyaltatni a kormányzópártnak ezzel az ellenzékkel. (Barabás Samu: Tizenhatórás ülésekben!) Nem arról beszéltem, milyen ülésekben, de mint tényt kénytelen vagyok konstatálni, hogy minden nagyon fontos törvényjavaslat átment annak ellenére is, hogy Apoltak bizonyos frakciók, amelyek megobstruáiták azt a törvényjavaslatot. Ha pedig nézem azokat, a törvényjavaslatokat, amelyek be nyújtattak, azt kell konstatálnom, hogy mindössze csak három törvényjavaslat volt olyan, amelyet a bizottságok letárgyaltak és amelyet momentán napirendre lehetett volna tűzni. Ez a három törvényjavaslat is olyan volt, hogy természetüknél fogva nagyobb vitát nem provokáltak volna és igy bekövetkezhetett volna az az eshetőség, hogy amikor házszabályokat revideál a t. kormányzat, ugyanakkor nem lett volna tárgy, amit napirendre tűzhetett volna. (Ellentmondások jobb felől.) De ha még bizonyos szempontból akceptálom is azt a felfogást, hogy a sok szófecsérlésnek — a túloldal kifejezését használ va — elejét kellene venni, akkor is azt a módszert, amelyet a kormányzópárt klotür formájában alkalmaz, helytelenítem. Ennek a nemzetnek és ennek a nemzetgyűlésnek mindig nagy értéke volt az, hogy a szólásszabadság tökéletes formában megadatott minden képviselőnek a nemzetgyűlésben. Szerettem volna, ha ezt a privilégiumot legalább részben az uj házszabályok is megőrizték volna, mert az lesz a helyzet, hogy a kormányzópártnak joga lesz bármilyen fontos és kevésbé fontos törvényjavaslat vitáját szétszakítani azzal, hogy egyszerűen inditványt nyújt be, hogy a törvényjavaslat általános tárgyalása beszüntessék. Azt még megérteném, ha ez csak bizonyos természetű törvényjavaslatokra vonatkoznék, azonban ezt általánosan kimondani, nem tartom helyesnek, mert ennek általános kimondásában a nemzetgyűlési képviselőknek egy nagy privilégiumtól való megfosztását látom. Ezért kérye-kérem a. túloldalt, hogy amennyire lehet, a részletes tárgyalás alkalmával iparkodjék enyhiteni ezeken a tálabszolutisztikus és a szólásszabadságot erősen és érzékenyen érintő rendelkezéseken. Néhány szóval kitérek még a fegyelmi jogra is. A fegyelmi jog erősebb behozatalát azzal indokolják, hogy a parlamentben olyan turbulenciák fordultak elő, amelyek nem kívánatosak, és olyan durva sértések hangzottak el, aminők egy falusi községházán sem szoktak elhangzani. (Ügy van ! jobbfelől.) Előbb emiitett felszólalásomban azt az álláspontot foglaltam el, hogy a jelen házszabályok értelmében is megadatik az elnöknek a jog, hogy ezekkel a durva sértésekkel szemben eljárjon. Hogy mennyire igaziam volt akkor, mi sem bizonyítja jobban, mint épen a mai helyzet, amikor az ellenzék egy részét renitenskedés miatt az elnök az ő elnöki jogainál fogva kivitette a nemzetgyűlés házából. Megadatik a mai házszabályok értelmében is az elnöknek az a lehetőség, hogy a legkérlelhetetlenebb eréllyel járjon el minden olyan durva sértéssel szemben, amely itt a nemzetgyűlésen elhangzik. Méltóztattak volna az elnök urak erélyesebben alkalmazni a házszabályokat, akkor meggyőződésem szerint ez a turbulencia nem fejlődött volna idáig a nemzetgyűlés életében. Felvetem azt a kérdést, hogy vájjon ezeknek a durva sértegetéseknek ezen uj házszabályok folytán, ha majd törvényerőre emelkednek, végűk szakad-e. Hát a házszabályok gondoskodnak-e arról, hogy ha valaki durván akar viselkedni a jövőben is, ne viselkedhessek durván 1 Az uj házszabályok is csak ugyanazoknak az eszközöknek alkalmazását irják elő, mint a régiek, a rendreutasitást, a mentelmi bizottsághoz való utasítást, és ha már ez nem használ, a karhatalommal való kivezetést a nemzetgyűlés terméből. Tehát megvolt a mód azelőtt is a fegyelmi jog szempontjából és az én szerény felfogásom szerint nem volt érdemes és főleg* nem volt időszerű ezt a házszabályreviziót a nemzetgyűlés elé hozni. Ha vizsgáljuk épen azokat a durvaságokat, amelyek itt elkövettetnek, akkor arra jövünk rá, hogy ezeknek sokkal mélyebb oka van. Ezt az okot én abban a körülményben látom, hogy itt tulajdonképen két világfelfogás ütközik össze egymással. A régi, sok tekintetben érdemes, konzervatív világfelfogás, a mai, sok tekintetben túlzott szociális világfelfogással. Ebben a nemzetgyűlésben ez a két világfelfogás izzik és harcol egymással, ós sok tekintetben talán e harc kipattanásai azok a nem egészen illő kifejezések, amelyek itt elhangzottak. Ezen a harcon nem fog változtatni az uj házszabály sem. (Ellentmondások jobbfelől.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezekben voltam bátor a szőnyegen levő javaslathoz észrevételeimet általánosságban hozzáfűzni. A részletekbe jelenleg nem óhajtok belemenni, miután ebbeli észrevételeimet a részletes tárgyalásra szándékozom fentartani. Befejezésül csak arra kérem a t. kormányzatot, hogy miután neki is kellemetlen az a körülmény, hogy az ellenzék egy része hiányzik, a kormányzati bölcseség nem helyezkedhetik arra az álláspontra, amelyet tegnap Barthos t. képviselőtársam emiitett, hogy Esztergályosnak és Rothensteinnak nem építhetünk aranyhidat, mert az arany ma nagyon sokba kerül és kevés van. Ez anekdotának nagyon szellemes, azonban kormányzati bölcseségnek nagyon elhibázott és üres frázis. Igenis arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy lehetőleg a távollevő ellenzéket is bele kell vonni a tárgyalás lehetőségébe. (Felkiáltások a jobboldalon : Jöjjenek be! Nem akadályozza őket senki!) Épen ebből a szempontból szükségesnek tartom azt, hogy ebből a merevségből, melyet eddig elárult a kormányzat, engedjen és adja meg a lehetőségét annak, hogy amennyiben ők tényleg akarnak a tanácskozásokban résztvenni, idejöhessenek és amennyiben a békés állapotok visszahozását ők is óhajtják, ez a lehetőség nekik megadassék. Azok miatt az általános szempontok miatt, amelyeket voltam bátor beszédem folyamán említeni, ezt a házszabályreviziót, amelyet teljesen céltalannak és időszerűtlennek tartok, az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. , Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kérdem at. Nemzetgyűlést, kivan- e még- valaki szólania Ha senki szólni nem kíván, a vitát berekesztem. A ministerein ök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István nmiisterelnök: T.