Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-349
A nemzetgyűlés 349. ülése 1924. évi december hó 5-én, pénteken. 613 kezőket mondotta: „Ha Angliában valamit akarnak, azt komolyan akarják". Nem az a fontos tehát, hogy Angliában hogyan van, hanem az. a fontos, hogy az angolok mások, mint a magyarok s ennek folytán minden korlát nélkül, per^ abszolúte angliai példákra hivatkozni: történeti érzék hiányára vall. Ha a magyar emberek olyanok volnának, mint az angol emberek, akkor lehetne nyakló nélkül az angol példákra hivatkozni. Ha a házszabályrevrzió keresztül fog' menni, a kormányra fokozott felelősség- hárul, de fokozott felelősség hárul az igen t. többségi pártra is, amelynek tagjai közé nem tartozom, de nemi tartozom az ellenzékhez sem. Minthogy Rassay t. képviselőtársam tegnap foglalkozott ezzel a kérdéssel, nevezetesen az ő ellenzéki álláspontjával, amelyet annyi meggyőző erővel fejtett ki, leg*yen szabad nekem is erre a kérdésre röviden kitérni. Kérdezem: hát csak egy pártéletbe való belefojtással képzelhető el egyáltalán közmegbizatás, parlamenti működés, képviselői pálya! Vájjon az összes képviselőket pártállásuk szerűit kell szortírozni? Nem lehetséges önmagában véve olyan felfogás, hogy bizonyos körülmények között, bizonyos ideig az illető saját meggyőződését kövesse, és párton kivül állást foglaljon el, anélkül, hogy akár az ellenzékhez, akár a kormánypárthoz tartoznék? Ez önmagában is elképzelhető, de hivatkozom itt az elméleti államjogászokra, akik szerint elméletileg_ tulajdonképen ez volna a legideálisabb. Sajnos azonban, a gyakorlatban ez keresztülvihetetlen. Eszembe jut Széchenyinek egy mondása, aki tudvalevőleg soha semmiféle párthoz nem tartozott, de aki't mindenféle pártba igyekeztek belevonni. Egy alkalommal naplójában a következőket irja: „Megőrülök, pártemiberré akarnak tenni". Ezzel csak azt akarta jelezni, bogy vannak bizonyos objektív, mag*asabb szempontok, amelyek bizonyos esetekben, igenis, szükségessé teszi a pártok fölé való emelkedést. T. Nemzetgyűlés! Én sohasem csináltam titkot abból, hogy a ministerelnök ur politikájának általában és nagy vonalakban igenis, támogatója vagyok. (Helyeslés a jobboldalon.) Sem itt, sem lent ellenzéki népszerűségre nem ] pályáztaimi Ennek folytán viszont kötelességem azt is megmondani, hogy az általános okokon kivül vannak olyan részleges okok is, amelyek miatt nem tudom őt támogatni a többségi párt kebelében. Ezek az okok, amelyeket már a tavalyi imdemnitási beszédemben is voltam bátor, elmondani, két kérdés körül forognak. Az egyik egy általános ok, nevezetesen a kormányzatnak az a módja, amely engem nem elegit ki. A részletektől most szintén tartózkodom; hiszem, hogy a buclgetvita alkalmával lesz alkalmam álláspontomat részletesen kifejteni. Már tavaly kifejtettem, hogy mindig fontosabbnak tartom a kormányzatot a kormánynál, vagy ha nem is fontosabbnak, de legalább olyan fontosnak, mint a parlamenti működést. A másik okot szintén őszintén meg kell mondanom; ez a seb azóta ejtődött rajtam, amióta az indemnitási' beszédemben erre vonatkozólag nyilatkoztam és — fájdalom — nem kaptam meg a kormány részéről egy nemcsak lokális, hanem országos jelentőségű kérdésben azt a támogatást, amelyet kértem 1 , hittem és reméltem: nevezetesen Sopronnak és környékének felemelését, a gazdasági romlástól való megmentését. Sajnos, ezt a kérésemet nem teljesiiették. Ez az, ami szintén elválaszt a kormánytól és a kormánypárttól. A bizottságiban azt mondtam — s ez a válaszom Farkas Tibor igen t. barátom szavaira —, hogy nem lesz más a helyzet a házszabályrevizió letárgyalása után sem. Megszavazzuk a házszabályrevizrót, de nem hiszem, hogy ezzel a parlament nivója emelkedni fog, mert aki négy órán keresztül neim! tud iól beszélni. az nem fog tudni fél órán keresztül sem. s aki skandalumot akar beszédébe belekeverni. ^ az bele fogja szoritaiii ezt a 30 percbe is, inkább elhagyja azt, ami nem skandalum. De igenis, el fogjuk érni — és ez a fontos — a Ház munkakéüességét. Ha ezt elérjük, akkor a kormányra fokozott felelősség hárul, és akkor nem mondhatja a ministerelnök ur, hogy nem tud idejönni a törvényjavaslatokkal stb. Én tehát azt mondom Farkas t. barátomnak: lássuk ezeket a törvényjavaslatokat, jöjiön ide a kormány ezekkel a törvényjavaslatokkal, melyekre szociális és egyéb szempontokból feltétlenül szükség van. Hiszem és remélem, hogy a házszab ál vre vizió nem lesz csupán fegyver és eszköz a kormány kezében, amellvel játszhat!k — és akkor annyi szabadságra küldheti a képviselőket, amennyire akarja —, hanem arra fog felhasználtatni, hogy a parlament munkaképessége és szükséges, egészséges törvényalkotás biz+osí+tassék. Ez okoknál fogva a szőnyegen levő javaslatot általánosságban igenis, elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Mint az előttem szóló t. képviselőtársam is mondotta, a mi szereplésünket a közvélemény bizonyos része ugy tünteti fel, mintha mi ál ellenzéki vagy műellenzéki politikát folytatnánk a mostani vitában. Ahelyett, hogy ezzel az alaptalan és erőszakos váddal vitába bocsátkoznám, engedtessék meg* nekem, mielőtt beszédem érdemi részébe fognék, hogy némileg* vázoljam azokat a körülményeket, amelyek között a vita folyik és rámutassak azokra az előzményekre, amelyek ezeket a körülményeket létrehozták. T. Nemzetgyűlés ! A házszabályreviziókat minden időben és minden országban erős ellenállás szokta megelőzni az ellenzék részéről. Ezt az ellenállást egészen természetesnek tartottuk a magyar ellenzék részéről is. Hogy mi, keresztényszocialisták, mennyire azonosítottuk magunkat az ellenzéknek ezzel az álláspontjával, arra nézve legyen szabad felhoznom, hogy a házszabályrevizió tárgyalására kiküldött bizottság tagságáról önként lemondtunk és a bizottság ülésein kezdettől fogva nem vettünk részt. (Fráter Pál: Ez helytelen volt!) Hogy ennek ellenére résztvettünk a bizottság jelentésének parlamenti tárgyalásán, annak kettős oka van. Eg*yik oka az, hogy mi nem helyeseljük az ellenzék passzivitásának kiindulópontját. Ez alatt a kiindulópont alatt nem értem én a Friedrich-féle levelet, amely legjobb tudomásom szerint ugy került az ügyek menetébe, mint Pilátus a Credoba, hanem érteni Györki képviselőtársam szereplését. De ezt sem olyan módon, mint hogyha hibáztatnám azt a tevékenységét, hogy az Eskütt-féle panamavádakat akarta itt a nemzetgyűlés szine előtt feltárni; "hiszen ezzel az intencióval mi is egyetértettünk; hanem hibáztatom Györki képviselőtársamnak azt a cselekedetét, hogy az elnöki szómegvonás ellenére is tovább beszélt 61*
